(3) A kastély és lakói

2024-03-25
106 olvasó

A festői szépségű Muine Bheag közelében található Shankill Castle-t sokak szerint átok sújtja. Diszkréten megbújva lapul egy dús erdőpark fái között, inkább taszítva, mint csábítva az odavetődőket. A közvélekedés szerint ez a rejtelmes környezet is erősíti azokat a legendákat, hogy a kastélyt kísértetek uralják. A főépülettől Muine Bheag irányába alig tíz perc sétára található a kicsiny, de misztikus érzést keltő Shankill Church of Ireland, amelyet állítólag titkos alagút köt össze a kastéllyal, ám ezt még senkinek sem sikerült bebizonyítani.

A Kilkennyből Muine Bheagba, vagy ellenkező irányba száguldó gépjárművek fékezés nélkül suhannak el a templom mellett, a kastélyt meg az alacsony, tüskés tetejű kőkerítés mögött meg sem pillantják. Kifejezett céllal szokás csak odalátogatni, például, ha valakinek kedve támad meginni egy kávét a kastélytól nem túl távol elhelyezkedő jószágtelepen, ahol a birkanyírást is lehet gyakorolni, ám ez csak elméleti lehetőség. Amióta a birtok a dúsgazdag Doyle-família lakóhelye lett, az edzőterep látogatottsága erősen visszaeset, a kastélyba pedig idegen be sem teheti a lábát. Minderről az a Finnegan Doyle tehet, akit a környéken baljós kicsengéssel öreg festékesnek neveznek, ugyanis arra a közismert tényre alapozta a vagyonát, hogy Írországban több birka él, mint ember, és ezek a jószágok nem kószálhatnak jelöletlenül. A Zöld Szigeten nincs hagyományos értelemben vett nyáj és pásztorkodás: a birkák ömlesztve kóborolnak és közben legelnek, a maguk kedve szerint. A szétválogatásukkal azért nincs gond, mert egyedi jelöléssel rendelkeznek, amit az erre a feladatra kiképezett kutyák értenek és kezelni is tudnak. De van egy feltétel, ami a világ más tájain élőknek éppen úgy érthetetlen, ahogy a sziget partjaitól távol a hurling szabályrendszere: Írországban birkát csak kék vagy piros színnel szokás megjelölni. Hogy miért, arra talán Szent Patrick sem tudná a választ, legfeljebb azt mondaná, ez nem csak egy szokás, hanem ősi hagyomány. És ez mag a tőrőlmetszett igazság, mert bizony a kelta idők homályába vész, hogy keresztet, kört, rombuszt, vagy számokat pingálnak a jószágok hátára, éspedig szigorúan kék vagy piros festékkel.

Az öreg Finnegan Doyle ezt a kialakult rendet fordította a maga javára, mert valami olyat tett, ami a maga nemében egészen zseniális: amikor az ezredforduló környékén az Európai Unióban napvilágot látott a birkák színezésére vonatkozó rendelet, és az leszögezte, hogy az állatok megkülönböztetése céljából csak környezetbarát, természetes alapanyagokból álló színezéket, azaz sprayt szabad használni, azonnal bevizsgáltatta a saját festékét, ami attól fogva az EU ajánlásával került forgalomba. Írországban attól a naptól nem akadt olyan gazda, aki ne a Doyle-féle birkasprayt használta volna, és mert a jelölést minden gyapjúnyíráskor meg kellett újítani, a festék óriási tételekben fogyott, aminek hozományaként az öreg Doyle néhány év leforgása alatt irdatlan vagyonra tett szert.

Amikor pedig Kilkennyben híre ment, hogy bérbe vette a Shankill kastélyt, elterjedt az a pletyka is, hogy a birkafesték csak egyike a Doyle érdekeltségeknek, mert az öreg a whiskygyártásban is bombát kíván robbantani. A bizonytalan forrásokból származó hírek azt pedzegették, hogy a kastély pincéiben olyan laboratóriumot rendezett be, ahol a hagyományos ír whisky és egy fura ital, a transzilvániai cujka keresztezésén fáradozik. A barangolásai során hozzájutott valamilyen ősi recepthez, amit egy ismeretlen nyelven íródott, de több mint valószínű, hogy Drakula gróf keze által, akiről köztudott, hogy igen kedvelte a cujkát. A következtetés innentől az, hogy a vén trotty – ez volt Finnegan Doyle másik beceneve – az ördöggel kokettál, és ha megfejti az írást, elképesztő hatalomnak jut a birtokába.

Mindez már önmagában is bőven elegendő ahhoz, hogy a normális észjárású emberek messzire elkerüljék ezt a birtokot, ám a hírek arra is kitértek, hogy ennek a portának egy brutális szörny, az Ördög Ükapja névvel illetett új-zélandi fekete kos is a lakója. Az a kevés ember, aki valamilyen tennivaló miatt megfordult a kastély környékén, olyan hajmeresztő élményekkel gazdagodott, hogy akik hallgatták, kénytelenek voltak nyugtatókhoz, vagy Paddy whiskyvel kombinált Guinnesshez nyúlni. Ez a szörny ugyanis minden bizonnyal a chupacabra és a kiméra nászából jött a világra, így páratlan vadságot képviselt. Akik a saját szemükkel látták, úgy négyszáz font súlyúra becsülték, és nem mulasztották el megjegyezni, hogy a szarvai úgy ágaskodnak mint két lándzsa. Fogvatartói ezért páncélvasakkal megerősített akolban tarották, gondosan elzárva a világ elől, mert ha az Ördög Ükapja embert látott, azonnal nekiugrott a vastag deszkapalánknak.

A kastély körül legelésző, csupán csak festéktesztelési célokkal tartott birkanyáj ennek a láthatatlan kényúrnak a bűvkörében helyezkedett el, ami egy megoldhatatlan feladatot is jelentett a Doyle Sheepcoloring Co. festékgyárnak. Mint jeleztük, az Ördög Ükapja fekete volt, ami azt jelentette, hogy a jelzés gyanánt használt kék vagy piros festék nem igazán látszott a gyapjúján. A következtetést az olvasó innentől saját kútfőből is levonhatja: egészen addig nem volt kijelenthető , hogy a Doyle-féle birkafesték képes száz százalékban megoldani a jószágok jelölését, amíg az Ördög Ükapjára nem került rá egy jól látható bélyeg. Az a néhány független festékgyártó, aki a monopolhelyzetben lévő Doyle-cég árnyékában megpróbált életben maradni, abban reménykedett, hogy ez soha nem következik be. Az öreg – vagyis a vén trotty – egy szakmai fórumon, amelyet az Ír Birkatenyésztők Egyesült Szervezete (ÍBESZ) hozott össze, kijelentette, hogy tartani fogja magát a többségi határozathoz, és egészen addig nem helyezi el a száz százalékot mutató címkét az általa forgalmazott sparyeken, ameddig az Ördög Ükapja jelöletlen marad.

Ennek már vagy egy éve, és mert a kis manufaktúrák azóta is csak zúgolódtak, az öreg nemrég nyíltan megfenyegette őket, hogy ha nem állnak le az áskálódással, iderendel egy külföldi birkajelölő profit, például a barbár Montenegróból, ahol a pásztorok akkora kosokat festenek be mésszel, mint egy ház, szóval idehozat egy ilyen vérprofit, és az majd secpec alatt ráfúj egy kört az ördög Ükapjára. Így pedig bizonyítást nyer az, hogy az új fejlesztésű spray lumineszcens hatást vált ki, vagyis a fekete bárányokon is bevethető.

A birkafestés harcmezején folytatott küzdelem tehát lankadatlanul zajlott, de a nagyközönség, és főleg a turisták ebből semmit nem érzékeltek. Nekik a mezőkön legelésző birkák egyszerűen csak mókásak voltak a hátukon virító kék vagy piros foltokkal, és miközben lefényképezték őket, nem is sejtették, mekkora dráma bontakozik ki a háttérben.

Történetünk időpontjában a Shankill Castle-ben a következő személyek élték mindennapjaikat: az öreg Finnegan Doyle, a segédje, Seamus O’Connell, a lovászfiú, Liam Flaherty, és a testőr, aki egyben a birkapásztori szerepet is betöltötte, Paul McCarthy. Szándékosan hagytuk ki Doyle papa lányát, Emily Doyle-t, mert ő kilógott ebből a csapatból. Hivatalosan a kastélyban lakott, de ideje nagy részét Kilkennyben töltötte, ahol egy piciny galériát vezetett. Az öregnek volt egy fia is, ám ő hallani sem akart a birkákról, meg a jelölésükre szolgáló festékekről. A fiú, Eoin Doyle, Dublinban egy vegán rockbandában játszott, és még arra is volt gondja, hogy a nevét megváltoztassa Aedus Daltonra. A kastélyban soha nem jelent meg, és Kilkennyben is csak egyszer látták, az éves vegán utcazenész fesztiválon, ahol a bandájával aranyzeller díjat nyert.

Jelen pillanatban pedig ott tartunk a történetünkben, hogy egy komoly ábrázatú rendőr bekísér egy ivászaton tetten ért magyar turistát a Kilkenny városházára. Hogy miért nem a rendőrségre, az hamarosan kiderül.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

John Tupholme

Az ír szülőktől származó John E. Tupholme Nigériában látta meg a napvilágot. Jelenleg Dublinban él és kocsmai zenészeknek gyárt rövid, humoros töltelékszövegeket. Több tanulmányt írt a zulu és a kelta nyelv kapcsolatáról, de irodalmi körökben főleg novellistaként ismert. Munkáit gael nyelven írja.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL