A költészet mibenlétének alapvető aspektusai

Ezen a mai, ragyogó napon kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy megvilágítsuk a próza és a költészet között feszülő antagonisztikus ellentét lényegét. Köztudott, hogy a prózisták és a versisták két külön univerzumban mozognak, amelyből csak a kivételezetteknek nyílik átjárás egyikből a másikba. Az nem ritkaság, hogy a költők prózaírással is megpróbálkoznak, ám olyannal elvétve lehet csak találkozni, hogy egy megrögzött prózaíró verset farag.

A kérdés, hogy miért van ez így, ősidők óta birizgálja a szántóvetők, gyűjtögetők képzeletét. Már a kezdetleges időkben is történtek kísérletek ennek a furcsa kettősségnek a megmagyarázására, de ezek jobbára – a középkorban pedig jobbágyra – hasztalannak bizonyultak. Most viszont, a Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegében egyedülálló lehetőség kínálkozik a jelenség módszeresen alapos vizsgálatára. Neves irodalomfizikusokból álló csapatunk többször is végrehajtotta azt a kísérletet, amelyről a kívülállóknak hiába is beszélnék, úgysem értenék meg a lényegét, de ha mindenáron meg kéne magyarázni, azt mondanánk rá: próza elemi részecskékkel bombáztunk meg verstöredékeket és viszont. Az eredmény több volt, mint meglepő.

Kiderült – és ezt most a viccet félretéve mondom – hogy a vers és a próza közötti alapvető különbséget a két műfaj eltérő időérzékelése adja. A vers köztudottat ritmusos, szakaszos – netán időmértékes –, de ha nem, akkor is van benne valami rejtett pulzálás, szemben a prózával, ami ráérős, szétfolyós, kacskaringós. Tudósaink a rájuk bízott eszközökkel és a velük született tehetségükkel rájöttek arra, hogy ez valójában a fizikai világ leképeződése: a próza a makrovilágé, a vers a mikrovilágé, a próza az einsteini fizika, a vers a kvantumfizika irodalmi vetülete.

Gyakorlatilag ez a lényeg, kedves barátaim, mert innentől tehetünk vagy óhajthatunk bármit, ez a két dimenzió akkor is két külön dimenzió maradt, ha a fene fenét eszik. Lehet, hogy mindez téves, csakúgy, mint a fény kettős természetére vonatkozó utalások, és a valóság teljesen más attól, amit eddig hittünk. De mindaddig, amíg az ezt alátámasztó elv bizonyítást és/vagy megfogalmazást nem nyer, be kell érnünk ezzel a kissé nehézkes, kissé többértelmű és sokaknak tán nem is elfogadható magyarázattal.

A vers és a próza különbözősége tehát megingathatatlan, ám ettől még mind a kettő vígan megvan a maga univerzumában, sőt a két valóság között rejtett átjárók és kapcsolódások is megnyílnak néha. Az pedig, hogy ez az egész, amit jobb híján irodalomnak nevezünk, nem egységes, ugyan kit érdekel?

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.