1. jelenet:
Inzert: „Veszteség”
Külső. Nappal.
Egy olasz kisváros jellegzetes utcája.
RIKKANCS (kiabál): Elhunyt Morricone! Elhunyt Morricone!
1. JÁRÓKELŐ (megtorpan): Elment a Mester?
RIKKANCS (kiabál): Kilencvenegy éves volt! Kiheverhetetlen csapás a filmművészetre!
2. JÁRÓKELŐ (döbbenten): Ó!
RIKKANCS (kiabál): Temetéséről később intézkednek!
3. JÁRÓKELŐ: Vajon hol helyezik örök nyugalomra?
2. JÁRÓKELŐ: És mi volna számára a legméltóbb sírhely?
2. jelenet
Inzert: „A döntés”
Belső. Nappal.
Egy ravatalozó nagyterme. (Nem bárpult van benne, hanem recepciós pult, nem kártyaasztalok, hanem elegáns kétszemélyesek, távolról mégis emlékeztet egy vadnyugati ivó belső terére.) A ravatalon egy fedett koporsó, a rajta lévő táblán ez áll: „Az örök ragyogású géniusz, Ennio Morricone”.
1. PRODUCER: Olaszországban temetjük! A Cinecitta saját halottjának tekinti!
2. PRODUCER: Bullshit! Én viszem testét Los Angeles, temetni Hollywood!
FILMRAJONGÓ: Ugyan már! Morricone mindenkié! Szórjuk a tengerbe a hamvait, hogy Földanyánk…
1. PRODUCER: Hatalmas gyászszertartást rendezünk! A polgármester úr beszédet mond!
2. PRODUCER: No way! Forgatunk róla dokumentumfilm, használ hozzá sok-sok special camera! And the Oscar goes to me!
FILMRAJONGÓ: Hát a rajongóközösség és a másodlagos nyilvánosság akarata? Az egészet élőben közvetítjük a Fészbúkon!
3. jelenet
Inzert: „Jövevények”
Külső. Nappal.
Egy jellegzetes olasz kisváros jellegzetes utcája.
Az 1. jelenetben látott utcán fokozatosan megáll az élet. A járókelők megtorpannak, az autók lassítanak. Ugyanis feltűnik három feketébe öltözött cowboy – mintha csak egy westernfilmből léptek volna elő. Komótosan, mégis céltudatosan haladnak. (Valahogy úgy, mint a westernek hősei, amikor a végső leszámolásra tartanak.)
4. jelenet
Inzert: „Ezt inkább meg sem mutatnák…”
Rövid szünet után újabb inzert: „…de muszáj”
Belső. Nappal.
A 2. jelenetben látott ravatalozó.
FILMRAJONGÓ: Akkor mire jutottunk?
1. PRODUCER: Nem vágod?
2. PRODUCER: Én vágom! Méghozzá képen!
2. Producer megüti a Filmrajongót. Az viszonozza. A három alak egymásnak esik, heves verekedés bontakozik ki. (A jelenet hasonlóan alakul, mint a vadnyugati csehókban zajló bunyók: az asztalok és üvegek harci eszközökké válnak, egy szék bevágódik a recepciós pult mögé, stb.)
5. jelenet
Inzert: „És még mindig ők”
Külső. Nappal.
A 3. jelenetben feltűnt három figura tovább lépdel lefelé az utcán. A járdán lévők utat engednek nekik, majd zavartan összenéznek. A jövevények – a középsőnek a homlokába húzott kalap miatt nem látszik a szeme – a ravatalozó bejáratához sétálnak.
6. jelenet
Inzert: „Na, itt lesz valami!”
Belső. Nappal.
A három jövevény belép a ravatalozóba, néhány határozott ütéssel és csapással keresztülvágják magukat a verekedőkön. Akinek nem látszik a szeme, lasszót vet Morricone koporsójára, megrántja, mire az a földre esik. A cowboy elkezdi húzni maga után a kijárat felé. A társai fedezik. verekedők csak akkor veszik észre őket, amikor már majdnem az ajtóhoz érnek.
FILMRAJONGÓ Várjunk csak? Mi a…?!
A tusakodók abbahagyják egymás csépelését. A koporsót húzó cowboy felemeli a fejét, és láthatóvá válnak a szemei. Jellegzetes zene. A korábbi verekedők elbizonytalanodnak.
1. PRODUCER: Hová viszik a Mestert?
2. PRODUCER (erőtlenül): Hollywood perel be magukat! Perel be mindenkit!
A cowboyok elfordulnak.
FILMRAJONGÓ Hé! Várjanak már, a mindenségit!
A koporsót húzó cowboy kilép az ajtón. Két társa követi.
7. jelenet
Inzert: „… de most tényleg?”
Külső. Nappal.
A három cowboy ünnepélyesen végigvonul az utcán Morricone testével. A középső húzza maga után a koporsót (ahogy Django tette az azonos című, 1966-os olasz westernben), az előtte haladó elölről védi, a mögötte hátráló hátulról. A járókelők döbbenten és tanácstalanul nézik őket.
1. JÁRÓKELŐ Hová viszik a mester testét? De most tényleg?
A három cowboy eltűnik az utca végén. A ravatalozóból ekkor érnek ki a 6. jelenetben látott szereplők.
2. JÁRÓKELŐ: Eltűntek!
1. JÁRÓKELŐ: Mintha csak a föld nyelte volna el őket!
2. PRODUCER: Oh, shit! Cseszhetjük az Oscart!
3. JÁRÓKELŐ (melléjük lép): Hol a mester? Mit gondolnak, hová került?
Választ várva körbepillant, de senki sem felel.
8. jelenet
Inzert: „Tényleg”
Külső. Alkonyat.
Közelkép: egyszerű sír, rajta egyetlen fejfa. A kép nyit, a kamera távolodik, és felismerjük valamelyik Leone-film díszletét (talán azt a boltíves építményt a Volt egyszer egy Vadnyugatból, amelyik alatt a kölyök Harmonikának meg kellett tartania a bátyját?; vagy a Jó, a Rossz és a Csúf végső leszámolásához helyszínt biztosító temetőt?).
A kamera körbesvenkel a tájon – naplemente, vadnyugati hangulat, felemelő zene –, majd visszatér a jelenetet nyitó képhez, és megmutatja a fejfán lévő feliratot:
„Örökké szíveinkben a helyed!
Nyugodj békében,
gringo!”
Vége
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
