A baj azzal kezdődött, hogy egy őrült mániákus a bulgáriai Várnában valami utcai árustól megvette Majoros Sándor A megtermékenyítés százhét csodája című történelmi regényének trák fordítását paperback kiadásban. Ha a könyv keménytáblás lett volna, most nem itt tartanánk, de a paperback – mint tudjuk – könnyen megél padon, asztalon vagy lent, a földön. Innen emelte föl egy elvetemült gazember azt a bizonyos Majoros-kötetet és rövid alkudozás után három leváért megvette, hazavitte, megfőzte és jóízűen megette.
Nos, nem egészen így történt, mert ez a sors köztudottan a piacon vásárolt parlagi denevér, házi tobozoska, vagy süldő krokodil kiváltsága. Majoros ős-kötetét az első számú kórhordozó a Várnai Archeológiai Múzeum mindig hűvös lépcsőjén olvasta el, miközben A lucernatermesztés a szocializmusban című tematikus kiállítás megnyitására várt. Eközben a lépcsőn többen is elhaladtak mellette, és elkapták tőle a Majoros iránti érdeklődést.
Aznap estére Várnában elfogytak a Majoros-kötetek, és mielőtt még az illetékes hatóság közbeléphetett volna, egy kínai egyetemista táskájában a mandarin nyelvre átültetett Életem élelme című Majoros-esszéregénnyel hazarepült Vuhanba.
Ha ez a gép most le lenne zuhanva és nem parkolna Vuhanba’, történetünk mély érdektelenségbe fulladna, de a járatot sajnos nem ragadták el az ufók, így rendben megérkezett az úti céljára. Addigra viszont már nemcsak a stewardessek, hanem a ropotpilóta is megfertőződött az agresszív Majorossal. Az utasok közül többen is olyan heves olvasási rohamot kaptak, hogy rájuk kellett hívni a mentőt, de néhányan még az oxigénmaszk alatt is kívülről fújtak bizonyos Majoros-zsengéket.
A kínaiak eleinte tagadták, hogy járványról lenne szó, ám a háttérben azon fáradoztak, hogy a gombamód szaporodó Majoros- printeket és e-kiadványokat eltüntessék a standokról meg a webshopokból. Közben a laboratóriumokban megkezdődött a Majoros-szövegek feltérképezése. Ennek során kiderült, hogy ez a stílus a jég hátán is megél. A halas kofától az akadémikusig mindenkit le tud dönteni a lábáról, tekintet nélkül nemre vagy politikai hovatartozásra. A világot ellepő kínai bóvli nagymértékben kedvezett a Majoros iránt rajongás elterjedésének, ám ebben legnagyobb szerepük az árucikkekhez mellékelt használati utasításoknak voltak. Ezek ugyanis kiköpött Majoros-novellák, nem csoda, hogy sokan össze is tévesztik magukat velük.
A konténerhajókon és az áruszállító repülőgépeken a Majoros-művek napok alatt beterítették az egész bolygót. Ma már nem létezik olyan ember, aki elmondhatja magáról azt, hogy közömbös Majoros iránt, mert ha teszem azt, ránéz a neten egy hírre, és azt érdekesnek találja, a szavak mögül rögtön kibukik neki egy bizonyos szintű majorosizmus. Mindez óhatatlanul maga után vonja azt az igényt, hogy a hírolvasó ember elmenjen a legközelebbi antikváriumba, és szunnyadó Majoros-kötetek után kutakodjon.
A helyzet azért aggasztó, mert aki egyszer megfertőződik a Majorossal, az úgy is marad. Képzeljék el, hová vezet mindez: az alaszkai prémhalász abba fogja hagyni a prémek halászását, és egy Majoros kötettel a kezében röhögve járja majd a tundrákat. A texasi IT-mérnök rosszul rakja össze a legújabb mikrochippet, mert egy Majoros-novella jár az eszében, a riói gyepmester pedig a kóbor ebek helyett tényleg a gyepet fogja kalitkába zárni, mert egy Majoros-abszurdban ezt olvasta.
A setét jövőt felvázoló példákat hosszan lehetne sorolgatni, de az is egyfajta majorosizmus lenne. Hatalmas baj az, hogy Vuhantól Vancouverig minden falu és város magában kordozza ennek a vésznek a csíráját, ahol pedig könyvtárak vagy remittenda-raktárak vannak, ott a helyzet kiváltképp aggasztó. Tudomásunkra jutott például a Dublini Trinity Colledge-ban keletkezett Majoros-góc esete, ahol nemcsak hatszáz nigériai egyetemista, hanem a híres Book od Kells is elkapta a fertőzést. Utóbbit whiskybe áztatva kellett dehumanizálni.
Sarkos vélemények szerint attól a pillanattól, hogy az a koloncos idóta ott, Várnában megvette azt a bizonyos Majoros-könyvet, a világ végleg és visszavonhatatlanul megváltozott. Thomas Mann, Ernest Hemingway, Tán Jakab meg a többi íróhatalmasság mostantól nem létezik, mert mindenkiben ott a Majoros-csíra, ami akár a malájria (olyan, mint a ria- ria- Hungária, csak malájban) nem múlik el soha. Lesz idő, amikor visszahúzódik, és a fertőzött ember örvendezve tesped a tévé előtt, ám egyszer csak föléled benne a Majoros-olvasás vad vágya, és akkor a jó Isten se menti meg attól, hogy ne lovalja bele magát a nevezett író valamelyik művének megvásárlásába.
Nem árt, ha még idejekorán fölkészül erre mindenki.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
