A mesemondó két nyárfa

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesemondó két nyárfa, ami nem kevés, mert ha jól belegondolunk, egy nyárfa is elég a mesemondáshoz. De hát két nyárfa volt, nem pedig egy vagy három.

Az első nyárfa, akit egyszerűen csak Nyárikának hívtak, mindig azt állította, hogy ő az első, hiszen ha valaki kettőt lát valamiből, természetesen az elsőt veszi észre először. De a második nyárfa, akit Nyárpálnak neveztek, azt mondta, hogy ő az igazán fontos, mert mindenki tudja, hogy a „második a legjobb”, mert akkor már tudjuk, mire számíthatunk. Nyárpál arról is meg volt győződve, hogy őt csak azért hívják másodiknak, mert annyira jól néz ki, hogy az első pillantás után az embereknek szükségük van egy második pillantásra is, hogy felfogják a szépségét.

Egy idő után a két nyárfa között éles vita bontakozott ki arról, hogy valójában melyikük az egy és melyikük a kettő. Nyárika azt hajtogatta, hogy ha az emberek sétálnak egyet körülöttük, és jobb helyett balról indulnak el, ő lesz a második, tehát ő is lehet az a bizonyos legjobb. Nyárpál viszont azt vélte, hogy az „egy” és a „kettő” csupán emberi találmány, mert a természetben nincsenek számok, csak fák és bokrok, meg mindenféle gyomnövény. Vagyis, ha úgy vesszük, ő is lehet a kiválasztott, hiszen minden fa egyedi.

A mesemondó, aki hallgatta a fák fecsegését, csak mosolygott, mert jól tudta, hogy ha két nyárfa vitatkozik, akkor abból sosem lesz értelmes befejezés, mert az egész nem több a levelek susogásánál. Ő a mesemondás híve volt, nem a vitáé, így egy nap úgy döntött, hogy mindkét fát  „Egynek” nevezi, hiszen a lényeg az, hogy ők együtt voltak a két nyárfa, nem pedig külön-külön.

De mint tudjuk, egy mesében az sem mindegy, hogy a fa leveleit a nyugati vagy keleti szél mozgatja meg, mert ez meghatározhatja, hogy a fa éppen boldog vagy szomorú mesét suttog. Nyárika szerint, ha a nyugati szél fúj, akkor ő mesélhet először, hiszen az nyugatra esik, ahol a nap lemegy, és a naplemente mindig az első fa meséjének a jele. Nyárpál ezt nem hagyta annyiban, mert úgy vélte, a keleti szél az, amely felébreszti a világot, így sokkal fontosabb a szerepe, tehát ha ő ébred elsőként, akkor ő az a bizonyos „Egy”.

Így hát, kedves hallgató, ha azon tűnődsz, hogy ezek után a két nyárfa közül melyik az egy és melyik a kettő, csak annyit mondhatok, hogy ez teljesen a te nézőpontodtól függ. Ha éppen békésen sütkérezel a napfényben, és csak egy nyárfára van szükséged, válassz egyet, és nevezd azt „Egynek”. Ha viszont két nyárfa susogását szeretnéd hallgatni, akkor tudnod kell, hogy „Egy” és „Kettő” csak együtt alkotnak tökéletes harmóniát, és hogy az igazi mese nem a számokban, hanem a szavakban és a fantáziában rejlik.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.