A paraszt és az utas

Ha egy indiai filmben elkezd esni az eső, az annak a szimbóluma, hogy a filmben szereplő szerelmes pár – hogy is mondjam? – egymásra talált. Ezt egy filmesztétikai elemzésben hallottam egyszer, és már akkor elgondolkodtatott, tényleg, milyen fontos szereppel bír ez az amúgy a mi égövünkön teljesen megszokott légköri jelenség a filmművészetben. Nincs például Woody Allen-film eső nélkül: általában ezek vonatkozó jelenteiben is egy együtt töltött nap során zúdul rá az ismerkedő félben lévő szerelmes párra, és az a célja, hogy erotikus képzetet keltsen. (Lásd: az esőben megázott nő szexis.) Más a helyzet Tarkvoszkijnál. Aki látta, soha nem felejti el a Sztalker képsorait, amelyekben az eső hosszan és kitartóan próbálja elmosni az emberi létezés mocskát. És megint más a helyzet a Tarr Béla-filmekkel. A Kárhozattól kezdve minden Tarr-alkotásban esik az eső, de nem olyan szépen és poétikusan, mint az orosz zseninél: itt az eső az Isten nélküli univerzum büntetése. Kínozza, gyötri a sorsának kiszolgáltatott embert, amely lassan és kérlelhetetlenül süpped bele a cipője alatt dagadó sárba.

Sok évvel ezelőtt az első hó láttán egy kedves ismerősöm azt mondta: az egész utca csupa kegyelem. Igen, a hó tisztasága mindenkit megigéz, néhány pillanatig még azok is álmélkodva szemlélik, akik e néhány pillanat elteltével gyorsan kijelentik: de egyszer ez fog olvadni, és akkor… Az esővel kapcsolatban nem vagyunk ennyire egy véleményen. Ahogy a filmes példák is mutatják, mást és mást érzünk, ha hullani kezd ránk. Nyilván mást gondol róla az ír, a brit vagy az asztúriai, akinek minden nap jut belőle, és mást az iraki, a jordán, a szaúdi, akinek alig. Mást a hegyek között élő, és mást az alföldi. De nem csak a földrajzi környezet, a klíma tesz különbséget közöttünk: mást gondol az esőről a fiatal és az idős, a melankolikus alkatú és a szangvinikus. Pedig ugyanaz az eső hull a fejünkre.

Egy régi kínai mondás velősen foglalja össze mindezt. Így szól: a paraszt esőt remél, az utas jó időt. Ezt mindig érdemes észben tartani.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.