Tizenkét kocsma, tizenkét korsó sör egyetlen éjszaka alatt? Merész vállalás. Milyen kocsmai játékokat vagyunk képesek kanyarítani egy szimpla berúgás köré? Lássuk!
Amúgy egy horror-vígjátékról van szó, de ez szinte senkit nem érdekel. Ha az ember körbe szagol egy kicsit az interneten, azonnal kiderül, hogy a nagyérdeműt egy másik dolog ragadja meg Edgar Wright Világvége (The World’s End) című filmjéből: az a sörisszák számára is nehezen értelmezhető kocsmai játék, amelyet a történet karakterei játszanak.
A cselekmény helyszíne az Egyesült Királyság egy kitalált kisvárosa, Newton Haven, ide tér vissza egy öttagú baráti társaság, hogy végre tökéletesen végig játssza azt a saját ötletből született játékot, amelyet ifjúkoruk utolsó, szertelen éjszakáján nem sikerült: végig inni az úgynevezett Golden Mile-t, vagyis mind a tizenkét kijelölt kocsmában meginni egy-egy korsó sört, mégpedig az előre meghatározott sorrendben haladva.
A film alkotói (a rendező, Wright szerzőtársa az egyik főszerepet alakító Simon Pegg volt) komolyan vették a feladatukat, egy aprólékosan kidolgozott fiktív Newton Havent hoztak létre, pontosan rajzolták meg a Golden Mile térképét, a kocsmákat pedig az angol pubok tradíciójának megfelelően hozták létre, teljesen élethűen dolgozva ki minden részletet a cégérektől a berendezésen át a sörkínálatig. Meg is van az eredménye, a Golden Mile és Newton Haven merchendisingban rejlő lehetőségre számos forgalmazó lecsapott, nem kell sokáig keresni megvásárolható tárgyakat az interneten.
Túl könnyű volna azt állítani, hogy a brit alkotók története a szigetország pubkultúráján alapul, amelynek épp úgy részei a kocsmai játékok (darts, biliárd stb.), mint a megszámlálhatatlan ivós játék (drinking game). Mindez azonban nem brit sajátosság. Hogy ezt igazoljuk, nem kell messzire mennünk, gondoljunk csak szép hazánkra! A kugli, a teke, lengőteke imitt-amott ma is kedvelt szórakozási formák az ivóhelyeken, ahogyan a snóbli, a snúr is, nem beszélve a kockás asztalokon zajló ultizásról, snapszerezésről.
És aztán itt vannak a magyar ivójátékok. Még a kilencvenes években hallottam egy volt diáktól az úgynevezett Egressy-körről. Ennek lényege az volt, hogy a versenyzőknek egy bizonyos vonalon kellett végig haladniuk nehezített járással miután megittak egy sört egy Unicummal, majd két sört két Unicummal, eztán hármat, végül mindezt fordított sorrendben. Nem ez a homályosan említett középiskola az egyetlen közösség, amely a tárgykörben említhető tradícióval rendelkezik. Se szeri, se száma az ivós játékoknak, amelyekhez képest Bud Spencer és Terence Hill sör-virsli szkandere, vagy a jól ismert gyorsasági ivóverseny csak egy ártalmatlan kilengés.
Biztosak vagyunk benne, hogy a magyar kocsmalátogatók semmiben nem maradnak el a nemzetközi mezőnytől. Szeretnénk, ha a Regénytár lenne az az orgánum, amely megkezdi összegyűjteni a műfaj irodalmát.
Szerkesztőségünk várja létező ivójátékok rövid leírását, és még jobban örülünk, ha megtudhatunk valamit ezek hátteréről, történetéről is. Valamennyi leírást, amely nem lép át a szalonképesség határát, közöljük. Határidő nincs, gyűjtésünk folyamatos.
Az anyagokat ide küldjék: regenytar[kukac]gmail.com
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
Néhány pofa sör felajánlására talán motiváltabb lenne a közönség…. :/ 😀
:))) De az online itatás nagyon nehéz műfaj :)))
Igaz, és hatástalan is. Ezért kell erőteljes ígéretet tenni a későbbiekben való realizálásra. Esküvel, aláírással, pöcséttel….