A szívatás létfilozófiája

2023-12-18
92 olvasó

A professzor ezt a vizsgakérdést tette fel az egyik tanítványának:

– Hogyan oldaná meg ezt a paradoxonot: „tegnap rájöttem, olyan ember vagyok, aki soha nem jön rá semmire”?

A tanítvány kicsit gondolkodott, majd így válaszolt:

– A „tegnap rájöttem, olyan ember vagyok, aki soha nem jön rá semmire” paradoxonjának vizsgálatakor először is Descartes Cogito, ergo sum (Gondolkodom, tehát vagyok) elvét kell figyelembe vennünk. Amikor az állítást megfogalmaztam, egy öntudatos gondolkodási aktust végeztem, ami önmagában bizonyítja, hogy van egy olyan „én”, aki képes a rájövetelre. Ezáltal a paradoxon önmagát cáfolja, hiszen a rájövetel cselekedete ellentmond annak az állításnak, hogy az „én” nem képes rájönni semmire.

Másodsorban, a paradoxon a szofista Protagorasz emberközpontú világképére is utalhat, mely szerint „az ember minden dolgok mértéke”. Ebben a kontextusban a paradoxon felveti az önismeret és a valóság észlelésének szubjektivitását. Az, hogy „tegnap rájöttem” nem csak egy időbeli, hanem egy tudati állapotot is jelent, amely az önismeret dinamikus és változékony természetét hangsúlyozza.

Harmadsorban, a paradoxon Wittgenstein nyelvfilozófiájával is összefüggésbe hozható. Wittgenstein szerint a nyelv játékai meghatározzák a jelentést, és ez a paradoxon is egyfajta nyelvi játék, amely arra ösztönzi a hallgatót, hogy vizsgálja meg a nyelv és a jelentés közötti kapcsolatot. Ebben az esetben a paradoxon a nyelv korlátaira és a szavak mögötti mélyebb jelentésre világít rá.

Végezetül, a paradoxon által felvetett önismereti probléma Heidegger létezésfilozófiájához is kapcsolódik. Heidegger szerint az emberi létezés alapvetően kérdő, és a létezés értelmének megértése magában foglalja az önmagunkkal szembeni kérdések felvetését. Ez a paradoxon arra ösztönöz, hogy megkérdőjelezzük saját tudásunk és önismeretünk határait.

– És mi van, ha én ezt komolyan is gondolom? – kérdezi a professzor folytatva a vizsgáztatást.

– Ha ezt a paradoxont komolyan vesszük, akkor az egy mélyebb kérdést vet fel a gondolkodás és a valóság természetéről. Nietzsche filozófiája szerint a valóság értelmezése szubjektív és az emberi létezés alapvetően interpretatív. Ez azt jelenti, hogy amikor ön azt állítja, hogy komolyan gondolja a paradoxont, akkor valójában a saját perspektíváját és értelmezési keretét tárja fel. Ez arra utal, hogy a gondolkodásunk és megértésünk alapjaiban befolyásolja a valóságunkat.

A komolyság kérdése a gondolkodásról is szól. A filozófiai gondolkodás nem csak az intellektuális elemzést jelenti, hanem azt is, hogy komolyan vesszük a gondolatainkat és azok következményeit. Sartre egzisztencializmusa szerint a választásaink és cselekedeteink által teremtjük meg a saját létezésünket. Így, amikor ön komolyan veszi ezt a paradoxont, akkor egy választást hoz, amely befolyásolja az ön valóságát és önazonosságát.

Továbbá, a komolyság kérdése összekapcsolható a szkepticizmussal is, amit Descartes is képviselt. A szkepticizmus arra kérdez rá, hogy mennyire lehetünk biztosak a tudásunkban és megértésünkben. Amikor ön komolyan gondolja ezt a paradoxont, akkor egyfajta szkepticizmust alkalmaz, ami arra ösztönzi önt, hogy kritikusan vizsgálja meg a saját gondolatait és azok megalapozottságát.

Végül, a komolyság kérdése arra is rávilágít, hogy a filozófiai gondolkodás nem csak elméleti, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír. A gondolkodásunk és a filozófiai reflexióink befolyásolják azt, ahogyan a világot észleljük és benne cselekszünk. Így, amikor komolyan vesszük a paradoxont, akkor valójában a valóságunk és önmagunk aktív alakításában veszünk részt.

– Na jó, csak szívattalak – mondja végül a professzor nevetve.

– A szívatás mint filozófiai fogalom kiválóan szemlélteti a humor és az emberi interakció mélyebb aspektusait. Először is, a szívatásra mint kommunikációs aktusra gondolva, Kierkegaard munkásságát idézhetjük fel, aki a humor és az irónia fontosságát hangsúlyozta az emberi lét megértésében. Kierkegaard szerint az irónia lehetőséget nyújt arra, hogy kritikusan szemléljük a világot és saját magunkat, miközben felismerjük a valóság relatív és sokszor abszurd természetét.

Másodsorban, a szívatás filozófiáját vizsgálva, Schopenhauer pesszimizmusára is hivatkozhatunk. Ő úgy vélte, hogy az élet alapvetően szenvedéssel jár, és a humor egyfajta menekülési útvonalat kínál ebből a szenvedésből. A humor és a szívatás által ideiglenesen felfüggeszthetjük a valóság súlyát és felidézhetünk egy könnyedebb, játékosabb állapotot.

Továbbá, a szívatásra mint filozófiai eszközre gondolva, Plato dialógusait is felidézhetjük, ahol a szófisták gyakran használnak hasonló technikákat, hogy kihívják a gondolkodást. Ezek a dialógusok gyakran vezetnek meglepő fordulatokhoz, amik segítenek a hallgatóknak mélyebb megértésre jutni.

Végső soron, ahogyan Monty Python mondta: „Life’s a piece of shit, when you look at it. Life’s a laugh and death’s a joke, it’s true.” Ez a megközelítés lehetővé teszi számunkra, hogy ne csak a tudásunk mélységét kutassuk, hanem a nevetés és a könnyedség filozófiai aspektusait is felfedezzük. Mondhatnám úgy is: szórakozzon inkább a saját nénikéjével.

Mit gondolnak, milyen osztályzatot kapott?

Fém Jenő

Kovácsüllőn, samukalapáccsal fémjelzett magyar prózaíró, akinek esszészerű írásai a jegyzet, a tárca és a szépirodalom határán egyensúlyoznak.

1 megjegyzés

  1. Először azt olvastam, hogy a fiatalasszonyok összesöpörnek egy csomó számlát. Levert a víz 😀 (Don Rosé)

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL