A tabudöntögető hetvenes lécszög

2018-01-17
645 olvasó

Érdekes ellentmondás, hogy miközben az emberiség több millió féle terméket állít elő, ezeknek csak elenyésző töredékét reklámozza. Mostanság a gyógyszerreklámoké a vezető szerep, de volt idő, amikor a hitelfelvételre buzdító szlogenekben fuldokoltunk. A reklámok egyébként mindig azt pécézik ki, amitől a legjobban félünk. Ha nincs aktuális rettegnivalónk, a kereskedelem gondoskodik arról, hogy legyen, és ebben a törekvésében mindig a legkönnyebben járható utat követi, mint a folyók, amelyek majd bolondok lennének a hegygerincekre kapaszkodva medret törni maguknak, mikor ott vannak előttük a völgyek.

A gyógyszeripar tehát szárnyal a médiában, és mi szorgalmasan vásároljuk a tuti csodaszereket, pedig egyik hirdető sem állítja egyértelműen, hogy ettől vagy attól a főzettől, tablettától, kencétől elmúlik a nyavalyánk, csak azt, hogy használata könnyebbséget hoz az életünkbe. Nincs más teendőnk, mint hinni abban, hogy a készítmény, amit megveszünk, hasznos. Innentől csupán egy apró lépés az a fölismerés, hogy a reklámipar vallás. Hívei vagyunk egy mindig változó, ezerféle termékben megtestesülő istenségnek, ami nyelvtől és kultúrától függetlenül mindenütt egyformán gyakorolja a hatalmát. Templomai kezdetben a kereskedelemmel foglalkozó központok voltak, ide kellett elzarándokolnunk, hogy vásárlás formájában lerójuk tiszteletünket az áru isten előtt, de mostanában erre már nincs szükség, mert az házhoz jön. Megnézzük a hirdetést, aztán a neten megrendeljük a terméket, és várjuk, hogy materializálódjon. Amikor ez megtörténik, boldogok vagyunk, mert megelégedettségünk rövid ideig összhangba került a lelki békénkkel.

Ezt a gondolatmenetet folytatva teljesen ésszerű azt feltételezni, hogy ha a reklám egyfajta hittérítés, akkor a vásárlás imádkozás. Az összekulcsolt kézzel, halkan magunk elé mormogott szavak helyett pénzzel adjuk tanúbizonyságát a hitünknek, ami valójában a reklámokra adott válasz. Az ördögi mindebben az, hogy közben mindvégig rettegünk: nem fordíthatjuk el a fejünket, nem lehetünk istentagadók, mert az eretnekség ez esetben azt jelenti, hogy hoppon maradunk: lecsúszunk a kedvezményekről, a kuponokról, vagyis túlköltekezünk és tönkremegyünk. A modern kárhozat így sokkal fenyegetőbb, mint a Gyehenna tüzével riogató prédikációk.

De talán ezen a téren is lesz majd változás, például úgy, hogy a világ fogyasztói rádöbbennek: a reklámozás kiváltsága minden terméket egyformán megillet. Amikor arra ébredünk, hogy a tévében már nem csak néhány termékcsoport hirdetéseit presszionálják, hanem mindent és mindenkit, akkor megállhatunk, letörölhetjük a tajtékot a vásárlás miatt salétromossá lett homlokunkról, és elmondhatjuk: itt van a Kánaán, a minden terméket egyformán kegyeibe fogadó demokrácia.  Hogy mi lesz a jel, amit majdan megkapunk? Például az, hogy egy mai felfogással elképzelhetetlen termék hirdetésével találjuk magunkat szemközt. Én például nagyon megilletődnék, ha egy napon a híradó előtt hetvenes lécszöget kínáló hirdetést láthatnék. Rebegnék is egy hozsánnát, izibe.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL