– Nicsak! A Glavács! Mizújs haver?
– A szokásos: le vagyok égve.
– Fájdalommal hallom. De hogy lásd, kivel van dolgod, ajánlok egy játékot: van nálam egy csomó pénz, mindenféle címletek, vegyesen. Odaadom, te pedig szortírozd el a zsebeidbe. Megpróbálom majd kitalálni, mennyi pénz van nálad. Ha nem adok pontos választ, megtarthatod a lóvét.
– Komolyan mondod?!
– Komolyan: ha téves számot mondok, tiéd a pénz.
– És ha eltalálod?
– Az enyém lesz a sapkád.
– De… ez egy értékes darab! Nagyapai örökség!!
– Kockázat nélkül nincs siker.
– Hát jó, nem bánom. Virítsd a lóvét!
– Tessék!
– Hűha! Ennyi ötszázas meg ezres egy helyen! Nem is tudom, láttam-e ilyet valaha.
– Rejtsd el a zsebeidbe, tetszésed szerint!
– Megvan. És most?
– Koncentrálok. Látnoki szemeimmel úgy érzem, hogy… harminchétezer ötszáz forint van nálad!
– Ez fantasztikus! Ilyen gyorsan átvilágítani ennyi zsebet! Öregem, le a kalappal!
– Inkább a sapkával! Ide vele!
– De hát mégis, mi a trükköd?
– Sima ügy: pontosan tudom, hogy harminchétezer ötszáz forint volt nálam ezresekben meg ötszázasokban. Ennyi van most a zsebedben. Szóval hoci, a sapkát!
– Lassan a testtel! A számítás téves!
– Az kizárt: betonbiztosan tudom, hogy harminchétezer ötszázat adtam oda.
– Igen, de a farzsebemben volt még egy tízes is. Kabalából hordom évek óta, hátha egyszer lefial. Hát most megtette, úgyhogy a pénz is meg a sapka is nálam marad.
