Britvanek HugóEbben a csodaszép LMBTQ-s világban, ahol a férfiak hovatovább császármetszés nélkül is szülhetnek, kínzó aktualitással merül fel annak kérdése, milyen sminket rakott magára Akhilleusz amikor női ruhába öltözve próbálta elkerülni a mozgósítást.
Az előzményekről köztudott, hogy a spártai király feleségének elrablása miatt az akhájok agressziót hajtottak végre Trója ellen, de mert a kisázsiai városállam nem volt éppen kis falat, a siker érdekében maguk mellé állították az egész hellén világot. És itt jön be a képbe Akhilleusz, a kor legkiválóbb harcosa. Homérosz a megmondhatója, hogy nála gyorsabb, ügyesebb és technikásabb katonát nem látott a bronzkori világ, de hogy ez miben nyilvánult meg, mindmáig rejtély. Gyanítható, hogy egy olyan sztárról beszélhetünk, mint a mai teniszezők, akiket ugye, rangsorolnak az ATP-listán. A tornákon aztán az előrébb taksáltakat kiemelik, hogy az energiájukat ne fecséreljék selejtezőkkel vagy, hogy egy rosszabb napot kifogva ne kapjanak ki a száz hellyel hátrébb lévőktől. Akhilleusz tehát vezette ezt a bronzkori toplistát, így, a szervezőknek muszáj volt részvételre bírniuk. Hogy nézett volna ki egy olyan háború, amelyben a listavezető nem vesz részt? A fegyver- és hajógyárak kétszer is meggondolták volna, hogy pénzt öljenek ebbe a dologba, nem beszélve a médiáról, ami Akhilleusz nélkül biztosan lokális csetepatéként kezelte volna ezt a látványosságot.
A baj csupán az volt, hogy a nürmidónok vezérének esze ágában sem volt hadba vonulni. Sokkal fontosabb volt neki Patroklosz szimpátiája, mint a várható zsákmány, így, amikor a behívót meghozta számára az erre kijelölt küldöttség, gyorsan női ruhába bújt, feldobott magára egy kis egyiptomi arcfestéket, és beült hallgatni a nők közé.
Csakhogy az örökké leleményes Odüsszeusz ott volt a bizottságban, és bár ő sem vágyott a katonaéletre, már korábban lebukott egy másik küldöttség előtt. Közismert tény, hogy ő a szellemi fogyatékos kártyát vette elő, mert szántott, mint a gép, árkon-bokron keresztül. De amikor a csecsemőkorban lévő fiát elébe fektették a barázdába, üresbe tette az ökröket és azt mondta: bocs fiúk, ennyi volt, de egy próbát megért.
Most ő kopogott be Akhilleusz palotájába a kecskebőrre írt SAS-behívóval. Illedelmesen köszönt, és várta, hogy a házigazda elébe siessen, de Akhilleusz nem volt sehol. Ám a nők közül kitűnt egy busás izmokkal rendelkező, hatalmas némber, aki még a korabeli LMBTQ-s beidegződések szerint is több volt, mint necces. Odüsszeusz ekkor cselhez folyamodott: egyesek szerint elkiáltotta magát, hogy a palotát megtámadták a homofóbok, mire Akhilleusz ösztönösen ledobta magáról a pongyolát és kardot rántott, mások szerint Itaka rafinált királya elővette a csúcstechnológiás bronzkardját, és olyan ékesszólóan dicsérte, hogy Akhilleusz megint csak ledobta magáról a vásznat, és azt kiáltotta: hadd lássam!
A végkifejlet tekintetében tök mindegy, hogy mi történt, mert Akhilleusz végső soron berukkolt, és Trója felszabadítása közben hősi halált halt. Arról pedig, hogy mi lett annak a női ruhának a sorsa, amit álcaként magára öltött, nincs semmilyen utalás Homérosz eposzaiban. Nagy kár, mert ha valakinek eszébe jutott volna, hogy ez lényegében a férfi női ruha archetípusa volt, a mai LMBTQ hívek egy fontos iránymutatóval lennének gazdagabbak. Mi, férfiak pedig irányultságunktól függetlenül viselhetnénk az Akhilleusz-fazonú rakott szoknyát.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.