Tóth CakanTegyük fel, hogy a Windows egy cipő. Megvesszük, kicsomagoljuk, és fölhúzzuk a lábunkra. Úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna. Kényelmes, nem szorít, és nem is húz félre. Öröm benne járni. Nem is múlik el nap anélkül, hogy ne viselnénk, közben pedig büszkék és boldogok vagyunk. A termék esőben is, sárban is működik, és ez maga a tökély.
Aztán, teljesen váratlanul kapunk egy kis csomagot a gyártótól. Kiderül, hogy a cipőhöz készítettek egy frissítést, amit ha nem fogadunk, nem vállalnak garanciát a biztonságos működésére. A pertlikről van szó, le kell őket cserélni jobbakra, hosszabbakra. Mivel ez csak egy bagatell apróság, kiszedjük a régi pertliket és befűzzük az újakat. A cipő ezután tényleg megbízhatóan működik, mert a zsinór nem fűződik ki magától, de mintha egy picivel nehezebben indulna. A gyártó is érzékeli ezt, és hamarosan küld egy újabb frissítést, ami arra szolgál, hogy a szabadon lebegő pertliszálakat a cipő oldalához rögzítse. Azt mondja, így minimálisra csökken a perliben hasra esés veszélye, ami gyorsabb startot és magabiztosabb járást eredményez.
Esztelenség lenne nem elvégezni ezt a módosítást, ami valóban stabilabbá teszi a cipő viselését, de az oldalakra ragasztott tok megbontja az egyensúlyát, ezért hamarosan jön az újabb frissítés: az orrot egy spéci alkatrésszel hegyesre kell formálnunk.
Eztán jó darabig nincs gondunk a lábbelinkkel, leszámítva azt, hogy járás közben kissé kacsázunk benne, de úgy véljük, ennyi még belefér. Nem így vélekedik a gyártó, mert jön az újabb javítócsomag, az emelt talp, amitől a cipő magassága megnő, tehát a hegyes orr és a hosszú pertlik miatti potenciális megbotlás veszélye csökken.
Végrehajtjuk ezeket a frissítéseket is, és azok valóban nagyobb biztonságot hoznak, csakhogy a járásunk ezután észrevehetően lelassul, mert minden lépéssel kibicsaklik a bokánk. A gyár erre sietve előrukkol a bokák mereven tartását célzó acélbetétekkel, amit a cipő oldalához kell csavaroznunk. Az újítás pompásan beválik. A bokánk most már nem billeg, stabilak vagyunk, bár kissé merevek, és lajhárt meghazudtoló módon lassúak.
A gyártó ezt a blamát nem is hagyhatja annyiban. Gyorsan kiadja hát az újabb frissítést, ami lényegében egy kenőcs, amit a talpra kell rákenni, hogy a viszkozitás fokozása által biztosítsa a nagyobb sebességet. A dolog működik: a kenőcs örvendetes módon síkossá teszi a talpakat, miáltal megnő a sebességünk, ám ez szinte kizárólag arra vonatkozik, hogy gyors egymásutánban esünk, kelünk.
A cipő kibocsátója hamar belátja, hogy itt valamit tenni kell. Ki is ad egy újabb javítást, ami lényegében a cipő oldalára csatolható nyersvas nehezékekből áll. Ezek a súlyuknál fogva lenyomják a lábbelit, nagyobb tapadást biztosítva neki, ami be is következik. Ettől viszont megint csökken a haladási sebesség.
Nincs más megoldás, mint készíteni egy újabb javítást, ami ugyan kissé otromba, mert az egész képződményt mozgatható szárnyakkal látja el. A cipő sebessége ezektől látványosan megugrik, de minduntalan nekimegyünk vele a falnak. Jön is az újabb frissítés, ami nem más, mint a régi, jól bevált hernyótalp. Valóságos megváltás ez, mert miután rászereltük a cipőre, varázsütésre eltűnnek a működési rendellenességek.
Igen ám, de a cipőnk ekkor már egy monstrum: a hossza darabonként öt, a szélessége három méter, a súlya meg tizenöt tonna. Önerőből képtelenek lennénk megmozdítani, így nem tehetünk mást, mint várjuk az újabb fejlesztést, hogy a cipőnk legalább mozdítható állapotba kerüljön. Megtehetnénk azt is, hogy veszünk egy másik pár cipőt, vagy ezt a mostanit lenullázzuk, ám utána hiába húznánk a lábunkra, azonnal megkapnánk a figyelmeztetést, hogy ha nem telepítjük rá a gyártó által kiadott termékjavítókat, elveszítjük a biztonságos működést jelentő garanciát. És megint kezdődne minden elölről.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.