Április kötözni való bolondja

Azt mondják, április a legszebb hónap és én ezt elhiszem. Hosszú böjt után ismét kizöldül a természet, a levegő megtelik fényekkel, illatokkal, meg vidám, tavaszi hangokkal, amelyek közül élénken válik ki a madarak csivitelése.

Jó is lenne ez így nagyon, ha nem volna ott az elején a belépő, az a bizonyos elseje, amelytől mindenki retteg. Ez az a nap, amikor hosszúfülű szamárrá változik, aki nem elég óvatos. Egy kis lazaság, egy kis nem odafigyelés és máris megvan a baj, ami a maga nemében és műfajában helyrehozhatatlan, így az ember április elsején azzal a gondolattal kászálódik ki az ágyból, hogy ma sokszorosan is bizalmatlan lesz mindenkivel. Ha például ráköszön a szomszéd, hogy jó reggelt, ugye, milyen szép napunk van, gyanakvóan néz vissza rá, és inkább mogorván elfordul, nehogy egy könnyelműen odavetett félmondat elindítsa irányába a kiröhögés heves lavináját.

A kétértelmű megfogalmazások is szörnyű kelepcét rejthetnek, de az igazi mégis az, amikor az ellene szövetkezők ráveszik az embert valamilyen eszelős cselekedetre. Például azt mondják, hívatja az igazgató, és amikor az idegességtől sápadtan megjelenik nála, kiderül, hogy a főnök éppen balekot keresett egy olyan feladatra, amelytől a macska hátán is feláll a szőr.

Az április elsejei ugratások tárháza nagyban hasonlít az első Indiana Jones film végén látott hatalmas raktárra, amelyben a frigyládának szó szerint nyoma veszett. Az ügyesebbek ebből a végtelen kínálatból gond nélkül szednek elő olyan ritkaságokat, amelyek láttán a spanyol inkvizítorok is elismerően csettintenének. Csak azért nem hozok fel példákat, hogy ne adjak ötleteket az áldozatok megalázásához, mert én az ő pártjukon állok. A hiszékenyek, a naivok, a jóindulatú, kedves figurák nevében szólok, akiknek esze ágába nem jutna valakit becsapni, mert alapvetően jó emberek gyülekezetének tartják a világot. Ők azok, akik ezen a különös vibrálású napon bemennek az igazgatóhoz, elkérik a mesterről a gőzfűtéses logarlécet és még sorolhatnám. És persze ők azok, akiket mindezért kórusban röhögnek ki a megátalkodottak, mert a törvény, a szokásjog és a hagyomány ezt lehetővé teszi.

Mivel a becsapott emberekben idővel kialakul egy bizonyos önvédelmi reflex, április elseje a kétely, a gyanakvás, a tőről metszett bizalmatlanság manifesztumává válik. Ha például április elsején pénzt hoz számunkra a postás, az több, mint gyanús. Hiába lobogtat meg az orrunk előtt valódinak látszó húszezreseket, és hiába állítja, hogy a madagaszkári nagybácsink küldte számunkra, érdemes közömbösséget mutatni, mert ha kigyújtjuk a kezünket a pénz felé, a postás szinte biztosan azt fogja rikkantani, hogy áprilili!, és nevetve elvonul. Kifejezetten jó jel viszont, ha pénzt kérnek tőlünk, mert azt hétszentség, hogy azt nem adják vissza egy vidám áprilili kíséretében. Óvakodjunk tehát a boltban, a netes rendeléseinknél, és legalább ezen az egy napon ne higgyünk az akcióknak. Az ősrégi tapasztalat azt mutatja, hogy minél csábítóbb az árleszállítás, annál vasokosabb lesz az áprilisi tréfa, például úgy, hogy amit megveszünk az vagy haszontalan, vagy káros az egészségünkre, vagy csak nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak.

Manapság az életünk java részét már a virtuális térben bonyolítjuk, így nem szükséges emberek közé mennünk ahhoz, hogy ránkzúduljon valamilyen otromba átverés, úgyhogy a megacélozott szándék, hogy ma aztán kétszeresen is óvatos leszek, a modern időkben teljesen hatástalan. Hogyan lehetünk óvatosabbak éppen ma, amikor az álhíreket más napokon ugyanazzal a természetes egyszerűséggel fogadjuk be, ahogy tehén a zamatos szénát? Miféle odafigyelés és feszült összpontosítás segíthet bennünket abban, hogy ne essünk áldozatául sok tucat április elsejei hamisságnak, amikor más napokon ezek szabadon, szinte üstökösként zúdulnak a fejünkre?

A következtetés innentől bizony félelmetes, mert szinte spárgán cibálja maga után azt a felismerést, hogy ebben a modern, 21. századi világban az április elsejei átverés nemcsak térben, hanem időben is általánossá lett, olyannyira, hogy szinte igényeljük. Immár nem fordulhat elő az, hogy rosszakaróink beküldenek bennünket a direktor úrhoz, de elhitetik velünk azt, hogy a nő férfi, a férfi pedig nő, és ha valaki ez ellen lázadni mer, annak jól az orrára koppintanak.

És aki mindennek dacára még hisz abban, hogy a jövő egyre szebb és biztatóbb lesz, az tényleg április kötözni való bolondja.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.