Árajánlat tengeralattjáróra

2022-12-10
408 olvasó

Eszement hülyeségből, vagy egyéb ok miatt – ezt ő maga sem tudta – Gyömöszkei Ademár kitöltötte a Nordline Superior hajógyártó cég netes árajánlatkérő űrlapját egy modern, atomtöltetekkel is felszerelhető tengeralattjáróra. Az apró csíny keltette öröm miatt nevetgélve várta a beígért válaszmailt, és amikor az megérkezett, majd leesett a székről, mert a visszaigazolás mellékleteként ott virított az előszámla egy borzasztó nagy összegről.

Gyömöszkei azonnal válaszolt a feladónak, hogy ez tévedés, ő csak árajánlatot kért, nem pedig rendelt. A Nordline reakciója erre az volt, hogy biztosan nem olvasta el a gyár működési szabályzatát, pedig az fent van a honlapon. Tájékoztatásul elküldik a linket, kattintson rá, és látni fogja, hogy az uniós rendelkezések értelmében az árajánlatkérés ezen módja – amikor a neten megy végbe, és megtörténik a működési szabályzat elfogadása – egyben vásárlásnak is minősül. Panasz esetén forduljon a Strasbourgi Nemzetközi Bírósághoz, de ezt megelőzően rendezze a tartozását, mert ha nem, tíz nap múlva elárverezik minden ingó és ingatlan vagyonát.

Ennek már a fele sem volt tréfa, nemhogy a negyede. Gyömöszkei rögtön át is ment a szomszédba, ahol egy nyugdíjas jogász lakott, és kikérte a véleményét. Az öregúr gondosan végigtanulmányozta a kinyomtatott levelet, majd szomorúan, de kellő határozottsággal kijelentette, hogy a benne foglaltak az utolsó szóig megfelelnek a hatályos jogszabályoknak. Azon a bizonyos honlapon ugyanis van egy apróbetűs rész, hogy mindenki, aki a rajta lévő árajánlatkérő modult használja, elfogadja a cég működési rendszerét.

Gyömöszkei leforrázva kullogott haza, és elmesélte a feleségének, mibe keveredett. Az asszony persze lekapta a tíz körméről. Ennél sokkal kisebb hibák miatt is, mint például az evés közbeni morzsálás, képes volt óriási patáliát csapni, most meg itt lebegett a feje fölött a teljes vagyonelkobzás. Nem megmondtam, hogy ne lógj mindig a neten, és főleg ne vásárolj össze minden marhaságot, amire nincs is szükséged?!, korholta a hokedlin ücsörgő Gyömöszkeit, majd kijelentette, hogy addig nem hajlandó főzni és mosni rá, amíg ezt a dolgot el nem sikálja.

Szegény Gyömöszkei úgy érezte, nemcsak a jog és az asszony van ellene, hanem az egész világ. Még egyszer megnézte az e-mailt, és eloszlott minden kétkedése: az apró betűs részből tényleg kiderült, hogy rendelt egy tengeralattjárót. Megadta a jármű vízkiszorítását, azt, hogy hány csomó sebességre legyen képes, és hogy milyen üzemanyaggal működjön. Még jó, hogy nem kért hozzá atomfegyvereket, bár a végösszeget tekintve ez olyan nagyon nem osztott és nem is szorzott.

Bánatában kiposztolta az esetet a közösségi médiában. Ahogy azt várni lehetett, az internet népét erősen megosztotta a történet. Néhányan nekiesetek, hogy ennyire idióta élő ember nem lehet, mások az EU anyját kezdték szidni, és volt, aki azt mondta, ha már így alakult, vegye át az árut. Igen ám, de hogyan?, érdeklődött Gyömöszkei. Ahogy azt kell, válaszolta valami nagyokos. Keressen pénzes embereket, és győzze meg őket arról, hogy egy tengeralattjáró mindig jó befektetés.

Gyömöszkei ezen elgondolkodott. Ismét átment a szomszédhoz, aki bosszúsan nyitott neki ajtót, mert éppen egy csinos ügyvédbojtárlány vetkőzött nála. De amikor ez a lány meghallotta, mi történt, rögtön felajánlotta, hogy összehozza Gyömöszkeit valami kormányközeli fejessel, mert jogi vonalon elég sok nagyvállalkozót ismer. Rögtön meg is adott egy telefonszámot, és azt mondta, hivatkozzon rá, a Tündérbogárra.

Hazatérve Gyömöszkei bebújt a paplan alá, és bepötyögte a mobiljába a számot. Egy kifejezetten ingerült ipse vette fel, de amikor megtudta, hogy a Tündérbogár ügyfeléről van szó, megenyhült. Milyen ügyben segíthetek?, kérdezte. Tengeralattjáró ügyben, mondta Gyömöszkei. Atom?, érdeklődött az idegen, a legcsekélyebb meglepődés nélkül. Hagyományos, mondta Gyömöszkei behúzott nyakkal. Azt nehezebb lesz elpasszolni, vágta rá az idegen, de rövid gondolkodás után mégis azt mondta, délután fél ötkor Gyömöszkei legyen a Kevély Bikában.

Mi sem természetesebb, mint hogy Gyömöszkei már háromkor beült a Kevély Bikába, és egyik kávét a másik után itta, úgyhogy, mire az ipse megérkezett, már százhetven körül lehetett a vérnyomása. De ő ezt észre sem vette , mert kiderült, hogy a Tündérbogár ismerőse egy neves riporter, és a segítsége abban merül ki, hogy a témát megpengeti a soron következő tévévitában, amelyben hadászati kérdéseket fejtegetnek főzőcskéző háziasszonyoknak.

Nekem mi ebben a jó?, kérdezte Gyömöszkei csalódottan. Attól, hogy a babfőzeléket kevergető asszonyok megtudják, mekkora szemétség az, ha rásóznak az emberre egy tengeralattjárót, még nyakamon marad a hurok.

Nem egészen, mondta a médiaguru, mert ha kiderül, hogy ezt az eszközt húsz százalék karácsonyi bónusszal vette meg, a politikusok azonnal rávetik magukat. Nem is volt bónusz!, legyintett Gyömöszkei. Ha mi azt mondjuk, volt, akkor volt!, jelentette ki a guru. Rendben, nekem már úgy is mindegy, sóhajtott Gyömöszkei, de hogy jönnek be a képbe a politikusok? Ők sehogy, nevetett a guru, de a feleségeik igen. Úgy nézik ezt a műsoromat, mint szende szüzek az oltári szentséget.

A történet folytatása innentől közismert: a politikusfeleségek elduruzsolták férjeiknek, hogy egy ügyes magyar vállalkozó olcsó pénzért szerzett egy tengeralattjárót, de az EU-s helyreállítási pénzek visszatartása miatt nincs mozgótőkéje ahhoz, hogy át is vegye. Az ellenzékiek ezen persze csak röhögtek, de a kormánypártiak egy emberként az asztalra csaptak, hogy a kurvaúristenit, ezt nem hagyhatjuk, és pillanatokon belül összejött a tengeralattjáró ára, amit Gyömöszkei saját kezűleg utalt át a netbankjából a Nordline Superior számlájára. Kicsit sajnálta, hogy a magas infláció ellenére sem léteznek banki kamatok, mert a lóvé majd’ két hétig pihent a számláján, és nem hagyott ott semennyi reszlit. De mindez semmiség ahhoz az örömhöz képest, hogy végül neki köszönve alakulhatott meg a magyar tengeralattjáró flotta a Balatonon.

 

 

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Kipcsák Jakab

(1976., Budapest) Színi kritikusként debütáló, de több műfajban is magabiztosan mozgolódó újságíró, aki az utóbbi időben novellákkal veteti észre magát. Írásai társhonlapunkon, az Irodalmi Élet virtuális hasábjain is fellelhetők. Jelenleg Pitu Guli ösztöndíjjal a Szkopljei Egyetem vendéghallgatójaként a perzsa-ószláv nyelvemlékek irodalmi vetületeit kutatja, és első novelláskötetének anyagán dolgozik, amelynek címe: Dojráni lakodalom.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL