Az a fránya közlekedés

Jutka kegye

Tapodi János elhatározta, hogy ha Trabant kiutalása végre teljesül, az átvétel napján kifarolva fog bekanyarodni a Kossuth utcai kanyarban, bebizonyítva a Körülszarosból kileső presszós Jutkának: annak idején rosszul választott. Erre 1982. február 17-én kerülhetett sor, pontosan azon a kora estén, amelyen Borsos Ferenc fejezte be az ünneplést. Aznap született az első unokája. A kanyarban gyorsító, és a farolós fékezésre készülő Tapodi a szürkületben későn vette észre a dülöngélve bicikliző Borsost, félre rántotta a kormányt, és így rögtön el is vesztette az uralmat az autó fölött, amely a presszó melletti ÁFÉSZ boltnak csapódott. A lehúzott redőny azonnal összetörte Tapodi koponyáját. Az épen maradt bal ajtót Borsos veje vette meg az özvegytől a saját, megsérült kocsijára.

Közel volt a híd

Kozma József vonatvezető még új volt ezen a vonalon, nem volt ideje kitapasztalni az út minden részletét. Azt nagyon élvezte, hogy a vágányok egy szakaszon az alföldi kertek alatt húzódtak, itt rendkívül lassan kellett haladni, és lehetett közben bámészkodni is. Így vette észre, hogy a nyugdíjas Vecsernyés László kijön a kertbe, felbont egy üveg Kőbányai világost, de nem iszik bele, leteszi, és visszamegy valamiért a házba. Kozma rögtön tudta, hogy eljött az ideje, leugrott a mozdonyról, átvetette magát a kerítésen, megragadta a palackot, és már rohant is vissza a lassan haladó szerelvény felé. Egy pillanatra hátra nézett, és jót derült Vecsernyésen, aki tanácstalanul kereste az imént felbontott sörét. Kozma elszámolta magát, már nem volt ideje visszakapaszkodni a mozdonyra, mert az elérte a csatorna fölött átvezető hidat. Kozmát háton fekve, törött nyakkal találták meg odalent. A palackot szorongatta. Az egyik helyszínelő rendőr állapította meg, hogy a sör szavatossága 1983. május 7-én, vagyis már napokkal korábban lejárt.

Fűben ébredő

Amikor Lakos Péter Tolnaival és Schmidttel közösen beszállt Heiner Tibi autójába, nehéz lett volna nem észre vennie, hogy valami hiányzott belőle: az anyósülés. Egy kiszolgált akkumulátor tette lehetővé, hogy a jobb előre beülő utas mégse a koszos padlón üldögéljen. Lakos összekucorodott, és kézbe vette a biztonsági öv végét.
– Van ennek így értelme? – kérdezte, majd hozzá tette: – Nem félsz, hogy elveszik a jogsidat?
– Nem tudják elvenni, nincs.
A híresen szabálykövető Lakos erre ki akart szállni a szedett-vedett FIAT 126-ból, de Heiner azzal nyugtatta, hogy csak viccel. Sosem derült ki, hogy igazat mondott-e. 1987 nyara volt, és a fiatalok úgy döntöttek, kikocsiznak a bányatavakhoz. Lakos végig szitkozódott, ide-oda rázkódott, a kanyarokban hol a térdét verte be, hol a könyökét, és kétszer úgy érezte, kiröpül a teljesen letekert ablakon. Harmadikra kirepült. Heiner gondatlanul kanyarodott ki az esti főútra, a siető teherautó balról csapta meg a kis autót, amelynek utasai közül csak a fűben ébredő Lakos Péter élte túl az ütközést. A megsérült akkumulátor néhány méterre tőle lassan engedte ki magából a savat.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.