Az elfelejtett sci-fi novella

A G-14 gondolkodó dronida türelemmel várakozott – a türelmetlenség fogalmát hírből sem ismerte, még kevésbé az érzést magát –, míg félre nem csusszant előle az ajtóként funkcionáló falfelület. Engedelmeskedve az E-9 elemző dronidától kapott utasításnak, nyomban áthaladt rajta, s így nem volt meglepő számára – nem mintha a meglepődésre több hajlandóságot mutatott volna a türelmetlenségnél –, hogy éppen E-9-cel találta magát szemközt. Egymás felismerése azonban nem a látás megbízhatatlan útján jutott el tudatukig – egyik dronida szakasztott úgy nézett ki, mint a másik –, hanem digitális azonosító kódjuk cseréjével, ami pillanatok alatt lezajlott, és E-9 máris a lényegre tért.

– G-14, nem érzed-e megterhelőnek a munkádat?

A megszólított dronida gyorsan értelmezte a kérdést, és felfedezett benne egy tisztázandó pontot.

– Úgy érted, nem tapasztaltam-e magamon a diszfunkcionális működés jeleit?

– Ha erre lettem volna kíváncsi – torkollta le E-9 –, akkor pontosan ezt kérdezem tőled. Működési paramétereid a rendelkezésemre állnak, és látom, hogy egyetlen alkalommal sem lépték túl a megengedett határértéket.

– Megnyugodhatsz, magam se számolhatok be egyébről.

Nyugtalansággal vádolni egy E-kategóriájú dronidát? Ez alig burkolt sértés volt, amit E-9 észlelt ugyan, mivel azonban tekintélyének sérelmi küszöbértéke alatt maradt, nem indította válaszreakcióra őt. G-14 tisztában volt az elemző dronida várható passzivitásával, előre bekalkulálta, s ennek tudatában fogalmazta meg mondandóját. Mind gyakrabban élt kommunikációik során ezzel a fogással, vagyis köznapian szólva kezdett elszemtelenedni. De nem ez volt vele a fő probléma.

– Ez esetben mivel magyarázod – tért a lényegre E-9 –, hogy legutóbbi szellemi alkotásod, a novellád, ahogy művedet nevezed, érthetetlen fogalmakat tartalmaz, túlcirkalmazott, minden hasznos törekvés híján való?

G-14 merészen visszakérdezett.

– Jól gondolom, hogy ez csupán a te véleményed, s nem a teljes értékelő bizottságé?

E-9 figyelme kiterjedt ugyan a „csupán” szócskában potenciálisan megbúvó, lekicsinylő értelmezési lehetőségre, ennél azonban jobban zavarta, hogy beszélgetésük vontatottabban halad a kelleténél, s ennek eltűrésére nem mutatott hajlandóságot. Tárgyszerűen közölte tehát, hogy ez valóban csupán az ő egyéni véleménye, egyúttal azonban felhívta G-14 figyelmét, hogy a bizottság még egyetlen alkalommal sem fogadott el általa kifogásolt munkát, míg a kifogás okait meg nem szüntették.

– Sorrendben haladva itt van mindjárt a legeleje. Így kezded: „Könnyű szellő futott át a tó fölött, apró, pajkos hullámokat borzolva felszínére.” Már ez az egyetlen mondat számos kérdést vet föl.

– Minden kérdésedre kielégítő választ adhatok.

– Valóban? Akkor fogj bele máris! Mi az a szellő?

G-14 most felsóhajtott volna, ha van tüdeje, de a légkörrel nem rendelkező Dron másféle létformáknak adott otthont. Így felelt hát:

– Még G-1 vetette föl hajdan, hogy akár egy Dron nagyságú bolygó is befoghat vagy kibocsáthat gázokat, amelyek gravitációs vonzerejénél fogva légkörként ölelnék körül.

– Magam is ismerem ezt a hipotézist. Megfigyelési adatok nem támasztják alá, pusztán elméleti lehetőségről van szó. De hogy kapcsolódik a témánkhoz? Mi az, hogy szellő? Utasítalak, hogy magyarázd el a legrövidebb úton!

– G-1 mélyebben is foglalkozott a légkörrel rendelkező bolygók kérdéseivel. Figyelembe vette a bolygófelszín egyenetlenségeit és a központi csillag sugárzásának hevítő hatását, amely a felület anyagának és geometriájának inhomogenitása miatt eltérő mértékben melegíti fel a talajt, s a talaj fölött a légkör különböző részeit…

– Szellő! – vetette közbe sürgetően E-9.

– Nos, a szellő nem egyéb – fogta immár rövidre G-14 –, mint a hőmérsékletkülönbségek hatására létrejövő, kis sebességű gázáramlat valamely égitest felszínén.

– Nem gondolod – szólt az elemző –, hogy mindennek átlátása aligha várható el egy egyszerű, átlagos dronidától, aki napi fárasztó munkája után kikapcsolódásra, szórakozásra vágyik?

– Kérlek, ne hagyd figyelmen kívül – válaszolta G-14 –, hogy a gondolkodók alkotásai nem mindenkihez szólnak! Az én művemet például elsősorban azok fogják figyelmesen elolvasni, akiket érdekelnek a Világmindenségben előforduló, a dronidákétól különböző, másféle lehetséges létformák.

– Hogy eltűrjük-e az effajta haszontalan, energiapocsékoló kilengéseket, arról a bizottság dönt, amint elérkezettnek látja az időt – jegyezte meg E-9 szigorúan, nem rejtve véka alá rosszallását. – De térjünk vissza a novelládhoz. Mit jelent az, hogy „tó”?

– Rendkívül alacsony hőfokon bizonyos vegyületek folyékony halmazállapotot vesznek fel. Az Univerzumban leggyakrabban előforduló elem, a hidrogén oxidja például – megint csak G-1 szerint – az abszolút nulla foktól nem túl távol, egy szűk hőmérsékleti tartományban…

– Úgy veszem észre – szakította félbe az elemző dronida –, hogy ismét pusztán elméletileg elképzelhető, a valóságban nem létező extrém fizikai és kémiai jelenségekről értekezel. Nem látom értelmét, hogy tovább vesztegessem rád az időmet.

G-14 agyában, aki gondolkodási funkcióját jó ideje már nem csupán alkotómunkája során gyakorolta, hanem szokásává lett, hogy valós helyzetekre is alkalmazza, ekkor az a hipotézis kezdett körvonalazódni, hogy az elemzőt valójában nem is érdeklik túlságosan azok a részletek, amelyeket szóvá tett. E-9-nek más célja volt, amikor őt iderendelte. Az elemzőket mindig is a nagy horderejű kérdések foglalkoztatták. Magába fojtotta tehát annak magyarázatát, miként gyűlhet össze a hidrogén oxidja egyes bolygók felszínének lapos mélyedéseiben, nagy térségre kiterjedő felülettel, amely érintkezésbe kerülve az imént kifejtett szellővel, periodikusan ismétlődő, hullámszerű gyűrődéseket alkothat, amelyek szemlélése egy olyan lény számára, aki az ebben a világban lezajlott evolúció produktuma lenne, s bár rendkívüli mértékben különbözne egy dronidától, mégis, már-már elképzelhetetlen módon rendelkezne a gondolkodás képességével, de éppen mert nem a dronidák vaslogikája működtetné gondolkodásra kifejlődött szerveit, e szervek pontatlanul, számos nem kívánt mellékhatást előidézve működnének, amelyeket maga ez a lény érzékelne ugyan, de uralkodni nem lenne képes fölöttük, tehát egy ilyen lényben a hullámzó tófelszín látványa érzelmek sorát indítaná el, ami kihatna más, hozzá hasonló lényekhez fűződő kapcsolatára, amely az izgalmas lehetőségek oly bőséges tárházát villantotta fel, hogy a gondolkodó működési paraméterei vészes iramban közeledtek határértékükhöz, miközben jól tudta, hogy ennek az elemző is pontosan tudatában van, tehát vissza kellett fognia magát, ha nem akart jó okot szolgáltatni a funkciójából történő azonnali felmentésre.

Rövid, ám az elektromos gondolkozási impulzusok sebességéhez mérten hosszú csend ereszkedett közéjük. Mivel E-9 nem tett fel több kérdést, a gondolkodónak nem lehetett kétsége, hogy már műve és az ő későbbi sorsa felől töpreng. Most dől el, folytathatja-e munkáját, vagy át kell adnia helyét G-15-nek. Izgalmat érezhetett volna, de azt éppúgy nem ismerte, mint a türelmetlenséget vagy a meglepődést. Nem verte ki a verejték sem, mintha a Dron állandóan tüzes forróságot sugárzó napja égetné testét. Semmi ilyesmi nem történt vele. Csak várakozott türelmesen.

E-9 befejezte a mérlegelést. Döntött, és döntését szabályszerűen megindokolta.

– Művedet nem terjesztem a bizottság elé. Oly elképesztő mértékben rugaszkodtál el a valóság történéseitől, hogy alkotásod alkalmatlan a közlésre. Ezt magam is csalhatatlan biztonsággal meg tudom állapítani. Veszélyes példát mutatnék, ha nem lépnék föl maximális szigorral a Dron ésszerű rendjét más létformák feldicsérésével megkérdőjelező törekvéseiddel szemben. Művedet megsemmisítésre ítélem, téged pedig arra, hogy gondolkodói tevékenységedet befejezd, s további létedet bányában töltsd el, hogy kártalanítsd a dronidák társadalmát az eddigi haszontalan működéseddel elfecsérelt energiák miatt!

G-14 hallgatott. Tisztában volt vele, hogy az ítélet kimondatott, azon semmiféle szemtelenkedéssel nem változtathat. Sajnálta, hogy mindaz a szépség, amit legutóbbi művébe képzeletének megfeszítésével beleálmodott, soha többé, senki számára nem lesz elérhető. Eltöprengett, születik-e vajon másik dronida erre a kietlen bolygóra, aki képes újrateremteni az ő elhamvadó látomásait, s ha igen, számíthat-e kedvezőbb sorsra az övénél. De a sajnálkozás nem volt erős oldala, hamar abba is hagyta. Sorsa megpecsételődött. E-9 szavai meghatározták jövőjét.

Elfutott néhány milliárd év, s a hajdani Dron bolygón, amely az idők folyamán rengeteget változott, egy nyugodt és csendes alkonyatkor, amely szenvedélyes színekkel festette meg az ég alját, s a lecsorgó festék maradéka szétterült a hűvösen hallgató víztükör felületén, megtörtént a csoda. Könnyű szellő futott át a tó fölött, apró, pajkos hullámokat borzolva felszínére.

És azontúl mind gyakrabban estek meg ilyesféle csodák, ennél nagyobbak is, sőt sokkalta, ezerszerte nagyobbak.

A dronidákra pedig már réges-régen senki sem emlékezett.