Az ellopott vaporetto (14)

2022-06-13
618 olvasó

Mielőtt rátérnénk annak taglalására, mi történt a két milánói hölggyel azok után, hogy Zlatan Ibrahimovicsot idéző stílusban, mondhatni, könnyed eleganciával faképnél hagytuk őket, eredjünk a nemzetközi galambtáp maffia címzetes képviselőjének nyomába! Mint tudjuk, Francesco Tavotta annak a cégnek a központja felé vette az irányt, ahol Pietro Maccaroni felügyelő neje is dolgozott. Úgy tervezte, egy kis erőszakot alkalmazva ráijeszt az alkalmazottakra, aztán aláírat velük egy kötelezvényt, hogy innentől az örökkévalóságig csakis az általa protezsált galambcsemegét fogják terjeszteni. Stukkere ugyan nem volt, mert az ilyesmit nehéz átcsempészni a vámon, de az inge alatt, a hóna alá szíjazva ott lapult a galambtápbizniszben utazók kedvelt ütlege, a homokkal töltött kacsabögy! Ezt a repülőtereken némi homlokráncolással, de mindig átengedték, mert könnyen elhihető volt róla, hogy a halott nagybácsi hamvai, költségtakarékos kivitelben. Azt civil körökben senki sem tudta, hogy egy ilyen eszközzel nagyobbat lehet ütni, mint a magasfeszültéggel. Akit egy homokkal töltött kacsaböggyel megkínáltak, csillagászati diploma nélkül is képes volt eligazodni az egész Tejútrendszeren.

Ha önök erre azt mondják: mindez abszolút rendben van, de miért kacsabögyről, és nem galambbögyről beszélünk, ha már az utóbbiak etetése a téma? A válasz félig erkölcsi, félig biológiai. Még maffia körökben sem venné ki magát jó néven, ha a galambtápban érdekelt felek galambbögybe pakolt homokkal ütnék egymást fél- vagy egészholt állapotba, nem beszélve arról, hogy a kacsabögy jóval nagyobb, és homokkal feltöltve a fogás is jobban esik rajta. Ennyit erről.

Szóval ez az ominózus eszköz ott lapult, ahol lapulnia kellett, így Tavotta magabiztosan lépkedett a célja felé. Ideje volt bőven, és mert életében először járt ebben a csodás városban, úgy találta, az üzleti ügyek intézése előtt körülnéz egy kicsit. Hogy mást ne mondjak, kedve támadt riadozni a Rialtón és sóhajtozni a Sóhajok Hídján. Bátran besétált tehát az első sikátorba, és azonnal eltévedt.

Nem tudhatta szegény ördög, hogy Velencében mást sem lehet csinálni, mint eltévedni. Leszámítva persze a galambetetést a Szent Márk téren. Ott mindenki kedvére és nagy magbiztossággal tobzódik, ám ha csak egy utcahossznyit is elkalandozik, úgy jár, mint Tarzan anyja a dzsungelben, miután kötött zoknit próbált vinni a gyerekének, születésnapjára.

Sok száz történet kering a híres velencei eltévedésekről, némelyik egészen hátborzongató, aki nem hiszi, járjon utána. Francesco Tavotta viszont nem ismerte egyiket sem, és maga a város is csak mint üzleti terep érdekelte, egészen mostanáig.

Sétált, nézelődött, mígnem észrevette, hogy teljesen egyedül van. Mondom: a turisták a Szent Márk téren hemzsegnek, ezt a helyet leszámítva a város néptelen. Nem tudni, mikor és mennyi idő után, de Tavottát végül megérintette a nyugtalanság szele. Elege lett a sétából, éhes volt és szomjas is, szívesen megevett volna egy adag gelatót, és megivott volna mellé egy caffe venezianót. De itt, ahol botorkált csak homályos zegzugok sorakoztak. A vizes utcaköveken kékes fény csillogott, az útját találomra keresztező csatornák zöld vizét pedig pikkelyes hátú szörnyek fodrozták. Már a nap is távozófélben lehetett, mert a magasabb ablakokban egymás után gyúltak ki a sejtelmesen pislákoló, sárga fények. Ha legalább találkozott volna valakivel, de olyan csönd és néptelenség vette körül, mint egy kísértetvárosban a vadnyugaton. Hiába dörömbölt a kapukon, hiába óbégatott, csak a kóbor macskák nyervogtak rá választ.

Végül teljesen kimerülve, kétségbeesetten lerogyott az egyik csatorna szélére. Nézte a takonyzöld vizet, amelyen, mint valami torz tükörben ott lebegett a saját arcképe. És ekkor történt valami egészen rendkívüli: a csatorna lassan folydogáló áramlata egy ezüstszínű diplomatatáskát sodort elébe. Abban a kevés fényben is valósággal szikrázott, és mert egy I love Bangladesh matrica díszelgett rajta, Tavotta azonnal tudta, hogy egy turista veszítette el. Márpedig, ha így van, akkor olyan értékek is lehetnek benne, amelyek életet menthetnek. Ha a gazdája tényleg bangladesi volt, akkor biztosan csomagolt magának az útra egy marék főtt rizskását. Tavotta elhatározta, kihalássza ezt a táskát, ha a fene fenét eszik is.

Lehasalt a padkára, és a kezét kinyújtva, a vizet paskolva próbálta az úszó tárgyat közelebb csalogatni, de az vagy nem ismerte ezt a technikát, vagy csak a bangladesi módszert fogadta el, ami köztudottan halászháló, vagy pecabot bevetését szorgalmazza. Mindennek ellenére már csak néhány centi hiányzott a sikerhez. Tavotta megnyúlt, mint a rétestészta, és felsőtestével egyre beljebb húzódott a csatorna vize fölé. Már a fizika törvényeinek is ellent mondott, szakasztott úgy, mint Michael Jackson a Thriller híres dőléses jelenetében, amikor az ujjai végre ráfonódtak a táska fogantyújára. Megvagy galambocskám!, rikkantotta a maffiózó boldogan, és a következő pillanatban táskástól, mindenestől belebukott a csatorna zöld vizébe!

 

(Folytatjuk)

Szvétics Hubenár fordítása

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

A regény nyilvánosan elérhető 1-6. fejezete

Umberto Tortellieni

1956, Róma – Apja templomi kántor volt, anyja szabadfoglalkozású apáca, így az ifjú Tortellieni hamar megismerkedett az élet abszurditásaival. Már egészen fiatalon megpróbálkozott a detektívregény műfajával, amiben bámulatos sikereket ért el. Írásait több napilap is folytatássokban, álnéven közölte, elsősorban angolszász nevek alatt. A Pietro Perrini ministránsképző elvégzése után jogot tanult, majd könyvelőként helyezkedett el a szicíliai Cosa Nostra egyik helyi leányvállalatában. A detektívregények írásait ekkor szüneteltette, mert a rajongóitól több halálos fenyegetést is kapott. 1985-től egy apácaképzéssel foglalkozó szaklapnál dolgozik, mint főállású kertész. Az ellopott vaporetto a legújabb munkája, magyarul és svédül nálunk jelenik meg először feltéve, hogy az utóbbi nyelvre lesz, aki lefordítja.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL