/

Az ellopott vaporetto (15)

105 olvasó

(A teljes első fejezet)

(A második fejezet)

 

 

Brunetti nyomozógyakornok nemcsak lelkiismeretes volt, hanem jóképű is. Úgy fele-fele arányban. Azt a kevés nyomozást, amit a kapitányságnak különféle csip-csup ügyekben le kellett folytatnia, javarészt ő végezte el, fennmaradó idejében pedig a kolléganőinek tette a szépet. Mint jeleztük, a főnöke, Maccaroni felügyelő inkább aktakukac volt, mint terepmunkára szakosodott Simon Templar, de amit az adatok és a statisztikák egy bűnügy kapcsán felszínre hozhattak, azt ő biztosan megtalálta, úgyhogy Maccaronit sem intézhetjük el egy laza kézlegyintéssel. Egyfajta munkamegosztásban voltak a tizedessel, így amikor a felügyelő távozott a helyszínről, biztosra vehette, hogy a beosztottja ki fogja deríteni mi, vagy ki tüntette el azt a holttestet, amit az anyósa is meg ő is a saját szemével látott.

Az alkonyból közben este lett, de a tizedes csak nem tágított. Valami azt súgta neki, ez az ügy sokkal kacifántosabb – és döbbenetesebb – azoknál, amelyeket többéves szakmai múltja során tanulmányozott. Rögtön itt volt például ez a levél Zlatan Ibrahimovics eredeti aláírásával. Brunetti onnét tudta, hogy a firka eredeti, mert a telefonján rákeresett a Zlatan által aláírt labdákra, mezekre. Kétség sem fért hozzá, a levelet ő írta. Ráadásul az is kiderült, hogy a szöveg a papír másik oldalán kezdődik, és azt taglalja, hogy Zlatan szupertehetségesnek tartja Porcelinót, és komoly tervei vannak vele kapcsolatban. Azt írta, a Milannál számos szép reményű fiatal focista tűnt már el a süllyesztőben, és ha nem mentorálja valaki eléggé agresszíven, Porcelinóra is ez a sors vár. Hatalmas szerencse, hogy ő mármint az isteni Zlatan születése óta agresszív (a tulajdon anyját is képes volt lerúgni szoptatáskor), és töretlenül hisz a velencei csodagyerekben, olyannyira, hogy miatta aláír még egy évet a Milannál, úgymond falból, hogy a közelében maradhasson. Mindezt természetesen nem kell a sajtó orrára kötni, higgyék azt, hogy meg akarja hosszabbítani a karrierjét egy újabb szezonnal, de erről szó sincs. Focizni már nem fog, inkább csak szivarozgat a klubban, meg kötözködik az arra járókkal. De mert így, levélben nem tudja részletesen kifejteni az elképzelését, csütörtökön délelőtt álruhában, egy citromságra Volkswagen bogárral Velencébe érkezik. A nyilvánosság félrevezetése céljából galambetető néninek fog öltözni, és a kocsit is egy csúnya nő fogja vezetni. Találkozzanak tehát csütörtökön – vagyis a törtnetünk idejében mérve holnap – pontban háromnegyed tízkor a vasútállomás melletti parkolóház tetőteraszán, mert ott nem hallgathatja le őket senki.

Brunetti kifejezett érdeklődéssel olvasta ezeket a sorokat, és föléledt benne a gyanú, hogy Zlatan valami rendkívüli akciót tervez ezzel a fiúval, akiről szó van. Porcelinó – rémlett neki, hogy olvasott róla valamit az egyik sportlapban, talán azt, hogy a gyerek egy cölöpön állva világrekordot döntött dekázásban. Nem csoda, hogy a focimanagerek lecsaptak rá, mint a hiénák.

Közben teljesen besötétedett, és Velencébe megérkeztek a könnyű álmot hozó esti fuvallatok. A friss légáramlat az egész lakást kiszellőztette, amiből Brunetti arra következtetett, hogy egy hátsó ablak valahol nyitva van. Bement a konyhába, átevickélt a földre dobált koszos edényeken és a Pisai Ferde Tornyot idéző módon stószba rakott üres pizzásdobozokon, aztán a hátsó szobában megtalálta, amit keresett: az ablak mindkét szárnya nyitva volt, és egy szűk, kifejezetten barátságtalan sikátort mutatott. Közelebbről megvizsgálva a tizedes észrevette, hogy az ablak pereme egy darabon lehasadt. A mobiljával rávilágítva látta, hogy egészen friss törésről van szó, tehát ezen a lyukon nem olyan régen egy nagy testű alak küszködte ki magát a szabadba.

Nem lehetett kétséges, hogy ez volt a hulla eltűnésének magyarázata: az ürge csak elájulhatott, vagy tetszhalott állapotba kerülhetett, és amikor magához térve meghallotta a kint rendőrséget emlegető Maccaronit meg az anyósát, úgy gondolta, menekülőre fogja. Erre pedig nem létezett másik út, mint ez a hátsó ablakon át vezető. A kérdés innentől csak az, hogy ez az ember, akiben a felügyelő állítólag felismerte a délelőtt vaporettólopást bejelentő hajóskapitányt, mi célból hatolt be ebbe a lakásba, és ki vagy mi kábította el annyira, hogy egészen hullaszerű látványt nyújtott?

Ezen tűnődött a tizedes, amikor a lakáson át visszafelé ballagva, nagyjából azon a helyen, ahol néhány órája még az eszméletlen kapitány feküdt, hirtelen kifutott a lába alól a talaj. Brunetti annyit sem mondhatott, hogy porca miseria, már hanyatt is vágódott. A feje hatalmasat csattant a jóféle velencei padlódeszkákon, aztán elsötétült előtte a világ.

 

(folytatjuk)

 

Szvétics Hubenár fordítása

Umberto Tortellieni

1956, Róma – Apja templomi kántor volt, anyja szabadfoglalkozású apáca, így az ifjú Tortellieni hamar megismerkedett az élet abszurditásaival. Már egészen fiatalon megpróbálkozott a detektívregény műfajával, amiben bámulatos sikereket ért el. Írásait több napilap is folytatássokban, álnéven közölte, elsősorban angolszász nevek alatt. A Pietro Perrini ministránsképző elvégzése után jogot tanult, majd könyvelőként helyezkedett el a szicíliai Cosa Nostra egyik helyi leányvállalatában. A detektívregények írásait ekkor szüneteltette, mert a rajongóitól több halálos fenyegetést is kapott. 1985-től egy apácaképzéssel foglalkozó szaklapnál dolgozik, mint főállású kertész. Az ellopott vaporetto a legújabb munkája, magyarul és svédül nálunk jelenik meg először feltéve, hogy az utóbbi nyelvre lesz, aki lefordítja.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft