Az ellopott vaporetto (25)

Razvan Popescu, a Zöld Lagúna csaposa a nyitás utáni protokoll szerint rendezkedett: letörölte a pultot, felseperte a padlót, majd nekilátott, hogy saját titkos receptje szerint fölvizezze a bontott italokat. Tudta, hogy egy bizonyos szint után a legnaivabb turista is észreveszi a turpisságot, ezért az EU Italok Fölvizezésének Rendje És Módja címmel nemrég kibocsátott ajánlását követte. Közben fütyörészett is egy kicsit, de nem holmi olasz slágert a hatvanas évekből, hanem egy havasalföldi pásztornótát, amit még az anyja dúdolt neki, miközben kecsketejjel itatta.

Miközben Razvan elmélyülten tevékenykedett, kivágódott az ajtó, és megjelent Giancarlo Rotundelli, a tegnap ellopott vaporetto kapitánya. Alakját hátulról ragyogta be fénnyel a felkelő velencei nap, így a szokásosnál zömökebbnek és határozottabbnak látszott.

– Még nem vagyon nyitva – vetette oda Razvan, és gyorsan betolta a pult alá azt a grappásüveget, amit éppen finomhangolt.

– Nem baj, nem inni jöttem – dörmögte a kapitány és beljebb lépett. – Bár ha van valami különlegességed, azt elfogadom.

– Nagyon jönnek felfelé a magyar borok. Van itt egy érdekes asztali fehér. Megkóstolod?

– Jöhet! – mondta a kapitány, és fölmászott az egyik bárszékre.

– Hallottam a szomorú hírt – kezdte a beszélgetést Razvan, miközben a bort kitöltötte. – Fogadd részvétemet.

– Hát igen… – nézett bele az elébe tett italba a kapitány. – Megfújták a vén teknőt. Most már biztosan darabokra is szedték valamelyik illegális szárazdokkban. De ugye, nem ti voltatok? Már úgy értve, hogy nem a te haverjaid?

– Mi románok soha nem lopunk vaporettót! – húzta ki magát Razvan önérzetesen. – Legalábbis a Havasalföldön az én időmben erre nem volt példa.

– Elhiszem, ha te mondod. De nem a vaporettó miatt jöttem. Vagyis részben mégis, de más módon és másféleképpen.

– Nyögd már ki, mit akarsz! Mindjárt itt lesznek a japán turisták, és a szemetet még ki sem vittem.

– Jól van, térjünk rá a lényegre: üzletet ajánlok, de ennek feltétele az, hogy zárd be a boltot, és szerezz nekem egy olyan teknőt, amivel a lagúnákon túlra is ki lehet merészkedni.

– A nyílt vizekre?!

– Oda.

– Nézd pajtás: a drogcsempészet engem, vagyis minket, hegyi népeket nem érdekel. Tudod jól, miben utazunk. Ha migránsokat kell áthozni Pulából, az még belefér, de semmi komolyabbra nem vagyok hajlandó. Nincs az a pénz!

– És ha azt mondom, hatvanezer euró vár ránk, hogy kihalásszuk?

Razvan kezében megakadt a törlőruha. Úgy nézett a kapitányra, mintha az egy aranyrudat tett volna le elébe.

– Az bizony szép összeg. Pláne úgy, hogy az üzlet mostanában éppen csak döcög. Tegnap is a kormányosod meg egy bangladesi ürge mentette meg a boltot. Hajnalig ittak, és bár javarészt hitelre, ez mégiscsak forgalom, még ha virtuális is.

– Az üzlet éppen ahhoz a bangladesi ürgéhez kapcsolódik. Véletlenül tanúja voltam a beszélgetésüknek és megtudtam, hogy tegnap, a vaporettómon ez a fazon…

– James Bond – bólintott Razvan. – Így mutatkozott be.

– Felőlem lehet akár Sherlock Holmes is – legyintett a kapitány. – A lényeg, hogy miközben a vaporettómon utazott, ez a pasas egy táskát cipelt, amiben kereken hatvanezer eurót tartott. A táska bizonyítottan belesett a lagúnába, és mert vízhatlan, most a dagállyal kifelé ringatózik Velencéből. Mivel Luigi is ráhajt a pénzre, azonnal szereznünk kell egy motorcsónakot, hogy megelőzhessük!

– Így már érthető – bólintott Razvan. – Motorcsónakot szerzeni nem gond. Egy telefonhívás Csobaneszkunak, és se perc alatt itt fog neked ringatózni egy pompás motorcsónak, csurig megtankolva. De ez pénzbe kerül.

– Hetven harminc százalék megfelel? Kifizeted a haverodat és még marad is egy rakat pénzed.

– Jobban örülnék ötven ötvennek.

– Tudod jól, hogy a bolgár maffiától bármikor szerezhetek akár egy anyahajót is, ha arra van szükségem. Ők sokkal olcsóbbak.

– De mi gyorsabbak vagyunk, és a papírjaink is rendben lesznek – érvelt Razvan.

– Hatvan negyven, de egy százalékkal sem több!

– Rendben!

– Akkor erre igyunk! – mondta a kapitány, és belekortyolt a borba.

– Mi ez a förtelem?! – kérdezte elfintorodva.

– Csemői Lófingató – vetette oda Razvan. – A sznobok majd megvesznek érte.

Aztán kitette az ajtóra az Átmenetileg Zárva táblát, és a hátsó ajtóhoz lépve intett a kapitánynak, hogy kövesse.

(folytatjuk)

Szvétics Hubenár fordítása

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.