Az ellopott vaporetto (30)

79 olvasó

 

Razvan és Rotundelli felszállt arra a vaporettóra, amely a város legkeletibb csücskét, a sivár és kietlen Santelena jachtkikötőt is érintette. Turista erre a vidékre ritkán merészkedik, így ez a járat főleg szerény anyagi háttérrel rendelkező hajótulajdonosokat szállít. A tájék elhanyagolt, de itt van a közelben a velencei stadion, ahol a Porcelinóhoz hasonló tehetségek kibontakozhatnak. A kapitány és a csapos szemszögéből ez most mellékes volt, mert azután, hogy mobilon egyeztettek Razvan ismerősével, ide szervezték a találkozót.

Leültek egy padra és vártak.  Elmúlt vagy fél óra, amikor egy halálos iramban közeledő motorcsónakra lettek figyelmesek. Úgy kerülgette az útját keresztező egyárbócosokat, ahogy a motoros futárok cikáznak a római forgalomban.

– Ez Csobaneszku lesz! – mondta Razvan.

Rotundelli belepöckölte a csikket a kikötő vizébe, majd nehézkesen feltápászkodott. Nem ismerte ezt az ürgét, de az út során Razvantól megtudta, hogy bár Csobaneszku közel százötven kilós, valójában egy finom lélek. Nagyon hasonlít Pavarottira, de énekelni csak annyira tud, mint egy közepesen tehetséges öszvér. Prímán ért viszont az informatikához, ám olaszul éppen csak makog, így képtelen normális állást szerezni. Elvállal hát mindenfélét, és besegít azokban az ügyekben, amikor mások a szájukat húzzák. A csónakszerzés pontosan ilyen: Csobaneszkunak nem okoz gondot kiiktatni a legújabb kínai lopásgátlót, de a jármű vezetése már más tészta. Odahaza legfeljebb szamárháton közlekedhetett, csónakot közelről viszont itt látott először, alig fél éve. Nem csoda, hogy egy kicsit kérette magát, amikor Razvan megmagyarázta, mire van szüksége, de mert szűkében van a pénznek, muszáj volt igent mondania.

Miután az ütközést többször is csak hajszállal kerülte el, Csobaneszku a móló csücskéhez ügyeskedte a csónakot.

– Szép napot, cimborák! Na, megfelel a járgány? – kiáltott oda a kikötőben várakozó kettősnek. Természetesen románul beszélt, de mi, az eddigi gyakorlatnak megfelelően ezt átültetjük olaszra.

– Ó, te vadbarom! – válaszolt Razvan a lehető legszebb, irodalmi román hanghordozással.

Csobaneszku nem ezt várta. Úgy tűnt, meg is sértődött egy kicsit, mert a csónak vadonatúj volt, két brutálisan erős benzinmotor hajtotta, és műholdas navigációval is rendelkezett.

– Ilyen rövid idő alatt ennyire tellett – tárta szét a karját abban a pózban, amit az O sole mióból minden operarajongó ismer. Csak egy fehér kendő hiányzott a kezéből, hogy még tökéletesebb legyen a Pavarotti illúzió.

– Mássz föl ide, és nézd meg, mit csináltál! – kiáltotta Razvan immár dühösen.

Rotundelli kapitány egy kukkot sem értett románul, mégis tudta, miről fecsegnek. Abból a szögből vizsgálta a csónakot, ahonnét az teljes egészében látszott. A hajóstest ezüstösen csillogott, és tényleg úgy festett, mintha ebben a pillanatban úszott volna ki a gyárból, leszámítva persze azt az összegyűrt, felpúposodott ponyvát, ami a hátsó részét betakarta.

A román informatikus kikecmergett a csónakból, és beállt harmadiknak a nézelődők közé.

– Egy horpadás sincs rajta – dörmögte maga elé.

– De az a neve, hogy Zlatan! Tudod, mit jelent ez?!

– Majd én megmondom – kapcsolódott be a beszélgetésbe Rotundelli kapitány. Olaszul beszélt, de eldöntöttük, hogy abbahagyjuk ezt a román nem román cirkuszt. Beszéljen mindenki úgy, ahogy akar, mi ebben a történetben egy nyelvet használunk, és akinek ez nem tetszik, igyon meg egy nagy kancsó vizet a Grand Canale-ból.

– Azt a keserves mindenit! Alighanem az isteni Zlatan motorcsónakját fújtuk meg! – mondta az informatikus.

– Mi az, hogy mi?! – kiabált Razvan. – A felelősség egyedül a tiéd! Legalább ezer csónak közül válogathattál, és pont ezt az egyet szúrtad ki?!

– Ez volt a legpofásabb. A fene se gondolta, hogy ez démon csónakot tart Velencében!

– Miért ne tarthatna?! De most nem ez a lényeg, hanem hogy miszlikbe fog bennünket aprítani! Azonnal vissza kell vinnünk a csónakot oda, ahonnét elhoztad! Talán nem veszi észre.

Ebben a pillanatban a csónak hátsó ülését borító ponyva megmozdult és kibújt alóla egy zilált hajú nő.

– Elnézést, hogy megzavarom ezt a társalgást – mondta, miközben rendbe szedte a láthatóan nem elvilági öltözékét –, de van egy rossz hírem: Zlatan Ibrahimovics itt van Velencében, és elszántan keresi a csónakját. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy ez a hérosz legalább olyan jó vadász, mint amilyen kegyetlen futballista.

 

(folytatjuk)

 

Szvétics Hubenár fordítása

Umberto Tortellieni

1956, Róma – Apja templomi kántor volt, anyja szabadfoglalkozású apáca, így az ifjú Tortellieni hamar megismerkedett az élet abszurditásaival. Már egészen fiatalon megpróbálkozott a detektívregény műfajával, amiben bámulatos sikereket ért el. Írásait több napilap is folytatássokban, álnéven közölte, elsősorban angolszász nevek alatt. A Pietro Perrini ministránsképző elvégzése után jogot tanult, majd könyvelőként helyezkedett el a szicíliai Cosa Nostra egyik helyi leányvállalatában. A detektívregények írásait ekkor szüneteltette, mert a rajongóitól több halálos fenyegetést is kapott. 1985-től egy apácaképzéssel foglalkozó szaklapnál dolgozik, mint főállású kertész. Az ellopott vaporetto a legújabb munkája, magyarul és svédül nálunk jelenik meg először feltéve, hogy az utóbbi nyelvre lesz, aki lefordítja.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft