Az ellopott vaporetto (4. fejezet)

14 olvasó

– Úgy látom, az öregem nincs itthon – torpant meg Poercelinó a lakásuk ajtaja előtt.

– Miből gondolod? Még be sem kopogtunk! – nézett rá a fiúra Rahman Talisman meglepődve, bár tapasztalatból tudta, hogy a sztárok észjárása kiismerhetetlen. Bangladesben például ismert egy riksakulit, akit a szakmájában mindenki tisztelt, mert fél lábbal tekerte a pedált, a másikkal meg borotválkozott. Nos, ez a riksakuli egyszer úgy döntött, abbahagyja a hagyományos, pamacson meg zsilettpengén alapuló szakállvágást, és áttér az elektromosságra. Tettének rendkívüli voltát az bizonyítja, hogy vezetékes masinát használt. Az eset következménye az a híres kábelmizéria, ami a fél Daccát behálózta.

Porcelinó türelmesen megvárta, hogy a bangladesi befejezze a gondolatmenetét, aztán elmondta, hogy az apja mindig bezárja az ajtót, ha otthon van, és nyitva hagyja, amikor házon kívül tartózkodik. Valószínűleg ez is egy sztárallűr volt, mert a kis focizseni szerint az apját magasra taksálták a kormányos szakmában.

A logika szabályai szerint mivel az ajtó nyitva találták, Luigi Serafini nem lehetett otthon. Az őslénybiológus a bejárat előtt a földön heverő Scena del crimine feliratú sárga műanyagszalagot is furcsállotta, de Porcelinó gond nélkül átlépett fölötte, ezért úgy vélte, az sem lehet más, mint a helyi folklór része.

Odabent egy tapasztalt kutató éleslátásával azonnal felmérte, hogy ezen a helyen nagyjából a triceratopszok kihalása óta nem takarítottak. Lehet, hogy a kormányos ezzel a mesterségesen kialakított koszfészekkel próbálta a jövő nagy bajnokát hozzászoktatni a fociöltözők sajátos hangulatához, ahol az aktív kanszag mellett a szétszórt hulladék is dominál – tűnődött az adjunktus.

Bármi lehetett a rejtély titka, Porcelinó remekül tájékozódott a limlomok között, mert alighogy belépett az ajtón, máris kijelentette:

– Idegenek jártak a lakásban.

– Az összetört bútorokra meg a szétszórt csikkekre gondolsz? Annyi van belőlük, mint egy hatvanas években forgatott neorealista filmben.

– Nem az a baj, hanem hogy valaki odébb taszigálta a lasztim – mondta Porcelinó.

Talisman ekkor kiszúrta focilabdát. Na, nem úgy, direkt, ahogy mondjuk, hanem csak képletesen, a szemével. Nem is volt nehéz dolga, mert a labda lehetett a legtisztább berendezés a lakásban. Villany helyett is világított volna, ha elmegy az áram.

Miután meggyőződött róla, hogy a labdáját nem érte bántódás, Porcelinó kiment a konyhába, hogy keressen valami harapnivalót. Kinyitotta a hűtőt, és kivett egy darab sajtot meg valami narancslét, bár ez utóbbit csak tippeljük.

A bangladesi kissé csalódottan követte. Nem volt elég, hogy elveszítette szem elől a professzort, és vele együtt a bombaüzletet garantáló hatvanezer eurót, most még a kis sztár papája is felszívódott. Már azon volt, hogy megkérdezze Porcelinót, mit gondol, hol kódoroghat most az apukája, amikor a konyhaasztalon meglátott egy hatlövetűt.

– Nézzenek oda: egy pisztoly! – csillant fel a tekintete.

– Az ám! – hagyta helyben Porcelinó. – Olyan, mintha valódi lenne.

– Szerinted nem az?

– Kizárt.

– Miből gondolod ezt? Hidd el, valamennyit ehhez is értek, mert hát bangladesi vagyok. Daccában egy utcányit sem mehet a magamfajta jól szituált tudósember anélkül, hogy ne dudorodna a farzsebében egy stukker. Néha még az őslénytani ásatásokon is lövöldözünk egymásra. Csak úgy, szórakozásból.

– Én meg sok lövöldözős filmet nézek – mondta Porcelinó tele szájjal.

– Na ne röhögtess! Azokban műanyagpisztolyokat használnak, és utólag teszik rájuk az effekteket meg a hangot. Tudod te mi az, hogy Bollywood?!

– Azt éppenséggel nem tudom – mondta a kis sztár, és fölvette az asztalon heverő pisztolyt –, de ez csak egy játék. Ha valódi lenne, nem volna ennyire súlyos.

– Pont fordítva van, te gyerek! Az igazi pisztoly készül fémből! Mit tanultok ti, olaszok az iskolában?!

– Toleranciát, másságtiszteletet és alanyi jogot – mondta Porcelinó, és a spagetti westernek trükkjét idézve megforgatta a pisztolyt a mutatóujja körül. – De apám barátaitól azt is tudom, hogy ma már olyan könnyűek a stukkerek, mint a pille. Ez pedig nehéz, mint a dög. Nézze csak, két kézzel kell fölemelnem, ha célozni akarok vele.

Ráfogta a pisztolyt az ajtóban álló bangladesire, és fél szemét behunyva, a nyelvét a foga közül kidugva összpontosított a célzásra. Amikor ez sikerült, meghúzta a ravaszt. Ebben is tehetséges lehetett a kis huncut, mert a bangladesit pontosan a homloka közepén találta el.

 

(folytatjuk)

 

Szvétics Hubenár fordítása

Umberto Tortellieni

1956, Róma – Apja templomi kántor volt, anyja szabadfoglalkozású apáca, így az ifjú Tortellieni hamar megismerkedett az élet abszurditásaival. Már egészen fiatalon megpróbálkozott a detektívregény műfajával, amiben bámulatos sikereket ért el. Írásait több napilap is folytatássokban, álnéven közölte, elsősorban angolszász nevek alatt. A Pietro Perrini ministránsképző elvégzése után jogot tanult, majd könyvelőként helyezkedett el a szicíliai Cosa Nostra egyik helyi leányvállalatában. A detektívregények írásait ekkor szüneteltette, mert a rajongóitól több halálos fenyegetést is kapott. 1985-től egy apácaképzéssel foglalkozó szaklapnál dolgozik, mint főállású kertész. Az ellopott vaporetto a legújabb munkája, magyarul és svédül nálunk jelenik meg először feltéve, hogy az utóbbi nyelvre lesz, aki lefordítja.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft