Az ellopott vaporetto (60)

2023-06-06
592 olvasó

Miközben Brunetti és Ritzia a kihalt elmegyógyintézetben vizsgálódtak, megcsörrent a nyomozógyakornok mobilja. Rotundelli volt, és az iránt érdeklődött, hogy a beosztottja miért késlekedik a parancs végrehajtásával. Az volt a kérés, hogy azt az ürgét, akit a felügyelő néhány órával korábban betuszkolt az intézetbe, Brunetti hozza ki, mert a felügyelő ki szeretné hallgatni a Dózse palotában történt robbantás ügyében. A felügyelő meg volt róla győződve, hogy az amerikai-bangladesi vendége fontos titkokra deríthet fényt.

– Az egész épület üres, nem találtunk itt senkit – mondta Brunetti.

– Miért a többes szám? – csodálkozott Rotundelli.

– Itt van velem egy hölgy is, akit a maga felesége küldött ide. A neve Ritzia Biganti, és véletlenül keveredett a galambtáposokhoz, miután Zlatan Ibrahimovicsot keresve eltévedt.

– Ez csak részben igaz – szólt közbe Ritzia. – Nem kerestem, hanem vártam a felbukkanását, mert meg vagyok róla győződve, hogy egy titkos megegyezés kedvéért még ma idelátogat.

A felügyelő érzékeny fülei ezt a közbeszólást természetesen meghallották. Sokan ringatják magukat abba a téves elképzelésbe, hogy a mobiltelefon nem vesz át semmit a környezet hangjaiból, így simán bemennek vele a vécébe, és onnét fecsegnek az ismerősükkel. Fogalmuk sincs, hogy ez az ördögi eszköz a csorgatás meg a szellentés hangát is érzékeli és a beszélgetőpartner fülébe juttatja.

– Hozza ide őt is! – rendelkezett Rotundelli. – És iparkodjon, mert az a gyanúm, hogy azok a kétes alakok minden perccel távolabb kerülnek tőlünk. Nemrég például a saját szememmel láttam, hogy az egyik potenciális elkövetőt, meg azt a Serafini kölköt, tudja, a dekázóművészt, egy gondolából felveszi egy motorcsónak, és elhúz velük a Poveglia felé.

– Nekem meg az a sejtésem, hogy az itteni társaság is a Povegliára távozott.

– Mire alapozza ezt?

– Az igazgató irodájában találtunk egy asztali naptárt, amelyen a mai dátumot piros filccel bekarikázták, és föléírták, hogy „Poveglia”. Három felkiáltójellel.

Rotundelli egy pillanatra elgondolkodott.

– Ez több mint furcsa – mondta aztán eltűnődve. – Úgy tudom, az intézetnek van egy saját vaporettója, amit a kert mögötti mólónál tartjanak kikötve.

– Jelenleg nincs ott semmi – mondta Brunetti.

– Akkor ez a kérdés el is dőlt: Paparazzini átvezényelte a csapatát a Povegliára. Csak tudnám, mi keresni valójuk van ott.

– Mi lenne, ha kérnénk egy gyorsnaszádot a parti őrségtől, és odamennénk?

– Mindjárt este lesz, és sötétedés után az a hely kibírhatatlan. Rendben van, szólunk a parti őrségnek, de csak azért, hogy helyezzék blokád alá a szigetet. Ha megvirrad, lecsapunk rájuk.

– A jelek szerint ezek valami durvaságra készülnek, ami a bangladesiekkel, a kis dekázóművésszel, és Zlatan Ibrahimoviccsal kiegészülve nemzetközi súlyú üggyé is fajulhat – okoskodott Brunetti.

– Bármennyire is igaza van, ma már nem tehetünk semmit. Mindjárt beesteledik – mondta Rotundelli.

– Addig még van néhány óra, és a sziget nincs túl messze. Ha most szerzek egy motorcsónakot, fél óra alatt ott vagyok. Partraszállok, körülnézek, és ha kell intézkedek. Elvégre rendőrnyomozó nagyok.

– Hivatalosan még csak gyakornok.

– Ma tizenegy órakor letelt a cselédkönyves időm – vitatkozott Brunetti egyre elszántabban.

– Igen, de amíg át nem esik a beavatási rítuson, vagyis a Santelena kikötőben nem lő a levegőbe háromszor egymás után, megmarad gyakornoknak. Ez nálunk hagyomány, és a hagyomány legalább olyan erős, mint a törvény. Másfelől pedig itt van a zsebemben a pisztolya.

– A töltények viszont az én zsebemben vannak, és az is igaz, hogy amikor a Santelenán helyszíneltem a tetszhalott román pasas ügyében, egy füst alatt a beavatási szertartást is elvégeztem.

– Pisztoly nélkül?! Ne kábítson!

– Azt mondtam, puff, puff, puff, mintha lőttem volna, miközben három töltényt belepotyogtattam a vízbe.

– Elképesztő egy alak maga Brunetti! – adta meg magát a felügyelő. – Oda akar menni a Povegliára úgy, hogy nincs fegyvere, miközben az a hely hemzseg a bűnözőktől, meg a rossz szellemektől! De ha ennyire elszánt, nem bánom: béreljen ki egy vízitaxit, vitesse oda magát, és mérje föl a helyzetet. Van itt egy kellemes cukrászda a Szent Márk téren, ott fogom várni a jelentésével még napnyugta előtt.

– Meglesz! Sötétedés előtt ott vagyok a cukiban – zárta a beszélgetést Brunetti, majd csillogó szemmel Ritziához fordult: – Ez lesz életem első teljes értékű nyomozása! Megyek és megmentem a barátnőjét, aki egészen biztosan ott van a Poveglián.

– És velem mi lesz? – kérdezte Riztia csalódottan. – Ugye, nem fog itt hagyni?

– Természetesen nem – mondta Brunetti. – Velem jön maga is.

– Vízitaxival?

– Arra most nincs idő. Egyszerűbb megoldást kell keresnünk.

– Helikopter?

– Velencében vagyunk, hol talál itt helikoptert?

– Akkor szabad a gazda – nevetett Ritzia.

– Nem jöhet számításba más, mint a vaporetto! – tárta szét a karját Brunetti. – Jöjjön, megmutatom, hogyan kell elkötni egyet.

 

(folytatjuk)

 

Szvétics Hubenár fordítása

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

A regény nyilvánosan elérhető 1-6. fejezete

Umberto Tortellieni

1956, Róma – Apja templomi kántor volt, anyja szabadfoglalkozású apáca, így az ifjú Tortellieni hamar megismerkedett az élet abszurditásaival. Már egészen fiatalon megpróbálkozott a detektívregény műfajával, amiben bámulatos sikereket ért el. Írásait több napilap is folytatássokban, álnéven közölte, elsősorban angolszász nevek alatt. A Pietro Perrini ministránsképző elvégzése után jogot tanult, majd könyvelőként helyezkedett el a szicíliai Cosa Nostra egyik helyi leányvállalatában. A detektívregények írásait ekkor szüneteltette, mert a rajongóitól több halálos fenyegetést is kapott. 1985-től egy apácaképzéssel foglalkozó szaklapnál dolgozik, mint főállású kertész. Az ellopott vaporetto a legújabb munkája, magyarul és svédül nálunk jelenik meg először feltéve, hogy az utóbbi nyelvre lesz, aki lefordítja.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL