– Szóval maga a saját bevallása szerint egy őslény – állapította meg Razvan, a Zöld Lagúna pincére miután törülközővel és grappával látta el a létesítményébe toppanó, csuromvizes alakot.
– Dehogyis! – mondta az idegen, és ritkás haját szárazra dörgölve visszaadta a törülközőt. – Csupán egy kissé töröm az önök nyelvét. Ifjúkoromban a Daccai Egyetem olasz tanszékén másfél szemesztert ugyan végighallgattam Petrarca költészetéről, de aztán átiratkoztam az őslénybiológiára.
– Értem – bólintott Razvan és maga is belekortyolt a grappába. – Ezért jött el most Velencébe, és ugrott fejest egy vaporettóról a Szent Imre lagúnába.
– Nem egészen – mondta a bangladesi. – A nevem Bond. James Bond.
A pincér és Luigi, a kormányos értetlenkedve néztek egymásra.
– Na jó, csak vicceltem. Nálunk, őslénybiológusoknál ez bevett szokás. Mindig ugratjuk egymást. A nevem igazából Ravalpindi. Pontosabban: Yayevard Ravalpindi, és a kelet ázsiai delegációval azért érkeztem az önök városába, hogy részt vegyek a holnapi őslénybiológiai konferencián.
– Ahhoz képest, hogy külföldi, egész jól csicsereg olaszul – jegyezte meg Luigi, és ő is belekortyolt az italába.
– Nem hinném, hogy e mögött nem az az írói szándék rejtőzködik, hogy a továbbiakban kerüljük a meg nem értésből fakadó bonyodalmakat.
A kocsmáros és cimborája újfent egymásra nézett.
– A metódus ugyanaz, mint a Winnetou-filmekben: ott irodalmi német nyelven diskuráltak a rézbőrűek a sápadtarcúakkal, mégpedig folyékonyan.
– Így már világos – mondta Razvan. – No, de ott tartottunk, hogy a vaporettót eltérítették, és maga James Bond úr, ekkor egy merész elhatározással fejest ugrott a lagúna vizébe.
– Mondtam már, hogy nem vagyok James Bond! A fene egye meg! – ingerkedett a professzor. – De, ha maguknak így könnyebb, nem bánom, nevezzenek Bondnak. Csak ne csináljanak belőlem titkos ügynököt!
– Ebben a gúnyában az teljesen kizárt – mérte végig a vendéget Razvan. A professzor a vizes öltönyét ekkor már egy csinos bermudára és a hozzá passzoló Venezia Amore Miau feliratú trikóra cserélte, hála a kocsmáros jóindulatának. – Mit gondol, ki állhat e mögött a galád tett mögött?
– Nem kétséges, hogy a nemzetközi őslénylobby! – vágta rá a professzor határozottan. – Holnap ugyanis egy fontos bejelentést kívántam tenni a konferencián. A káosz szélén táncoló világ sorsa azon a dokumentumon áll vagy bukik, ami a vaporettóban maradt a táskámban!
– Hatalmas szerencse Bond úr, hogy a szerző nem vacakolt az ön kezdetleges olasztudásával, mert ezt most nem értenénk meg – jelentette ki Luigi.
– Így igaz, igyunk a szerző mentális egészségére! – kurjantott Razvan és mindenkinek töltött. – A ház állja!
– Sokáig éljen a szerző! – rikkantotta Luigi.
– És az olvasó is! – emelte föl a poharát Razvan.
Mindhárman ittak.
– Akkor most halljuk, mi az a titok, amiről beszélni szándékozott? – hajolt aztán közelebb a professzorhoz Razvan.
– Jelen körülmények között csak annyit mondhatok, de azt viszont határozottan, hogy a titkok titka, a tudományos kutatás Szent Grálja, a bölcsek kövének huszonnégy karátos foglalata!
– Tyűha! – ingatta a fejét Luigi. – Ehhez képest az én gondom egy kupac galambürülék.
– Úgy van! – kapott a szón a professzor. – A galambürülék! Ön, kedves barátom eltalálta a lényeget! A galambürülékről van szó, ami itt, önöknél elképesztő mennyiségben képződik.
– Mi tagadás… – kezdte volna Luigi, de a professzor nem hagyta magát kizökkenteni.
– Nem akarok hepciáskodni uraim, de ez az anyag lesz az emberiség jövőjének záloga, hacsak…
A professzor ekkor hirtelen elhallgatott.
– Mi a baj nulla-nulla hetes? Mitől ijedt meg ilyen látványosan?
– Ha ez a beszélgetés, ami köztünk zajlik, a nemzetközi galambtáp maffia fülébe jut, akkor nekünk meszeltek – mondta sokat sejtetően.
– Maffiát emlegetett? – kapta föl a fejét Razvan. – Azt hiszem, most értünk ki a homályból a fényességbe.
Szvétics Hubenár fordítása
(folytatjuk)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
A regény nyilvánosan elérhető 1-6. fejezete
