Az ellopott vaporetto (1)

2022-03-11
257 olvasó

Abban a pillanatban, amikor a menetrend szerinti vaporetto megérkezett a Szent Imre lagúnába, még senki nem sejtette, hogy ez a csinosnak egyáltalán nem mondható alkalmatosság példátlan bűntény főszereplőjévé válik.

Egy olaszföldön abszolúte szokványos eseménnyel kezdődött minden: a vaporettót nemes egyszerűséggel ellopták. Köztudott, hogy Rómában a vespás rablók boszorkányos ügyességgel kapkodják le a gyanútlanul sétáló, és az olasz néplélekről mit sem sejtő külföldi hölgyek válláról a táskát, ami ebben a műfajban maga a kifinomultság, ám itt szó sem volt ilyesmiről. Miközben Luigi, a kormányos, és Giancarlo, a kapitány a mólón állva segítettek az utasoknak lekászálódni a kissé nyirkos fedélzetről, a lagúna zöld vizéből kibukkant egy kéz, és némi tapogatózás után megragadta a vaporetto peremét. Röviddel ezután egy másik kéz is előbukkant a víz alól, majd egy lucskos fej, és végül egy csatakos matróztest. Mire Giancarlo és Luigi föleszméltek, a vaporetto – mintegy két tucat amerikai, japán és bangladeshi turistával a fedélzetén –, már el is távolodott a mólótól.

Giancarlo szájából kipottyant a jóféle pugliai dohánnyal tömött pipa, Luigi szeme pedig úgy elkerekedett, hogy a tökéletességet kereső Leonadro da Vinci elismerően csettintett volna, ha látja. Luigi először azt hitte, nem tette üresbe a motort, de amikor az a lagúna közepén megfordult, észrevette, hogy a kormánynál egy matróztrikós árnyék ügyeskedik. A lopás ténye tehát kievickélt az egyéb hipotézisek ágbogas dzsungeléből és megérkezett a rideg valóság gondosan kaszált legelőjére.

 

A Regénytárnak szüksége van az ön segítségére, ezért arra kérjük, a lentebb elhelyezett kerek Facebook ikonra kattintva ossza meg ezt az írást, hogy mások is megtalálhassák. A honlapunkra regisztrált olvasóknak minden egyes megosztásért 500 talentum (regénytáras virtuális pénzt) jutalmat adunk. Év végén a legtöbb megosztást magánénak tudó olvasó a talentum megtakarítása egy részét átválthatja forintra.

Umberto Tortellieni

1956, Róma – Apja templomi kántor volt, anyja szabadfoglalkozású apáca, így az ifjú Tortellieni hamar megismerkedett az élet abszurditásaival. Már egészen fiatalon megpróbálkozott a detektívregény műfajával, amiben bámulatos sikereket ért el. Írásait több napilap is folytatássokban, álnéven közölte, elsősorban angolszász nevek alatt. A Pietro Perrini ministránsképző elvégzése után jogot tanult, majd könyvelőként helyezkedett el a szicíliai Cosa Nostra egyik helyi leányvállalatában. A detektívregények írásait ekkor szüneteltette, mert a rajongóitól több halálos fenyegetést is kapott. 1985-től egy apácaképzéssel foglalkozó szaklapnál dolgozik, mint főállású kertész. Az ellopott vaporetto a legújabb munkája, magyarul és svédül nálunk jelenik meg először feltéve, hogy az utóbbi nyelvre lesz, aki lefordítja.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL