Bond lehajtott fejjel bandukolt az Amerikában oly tipikus kisváros főutcáján, és elkeseredettségében arra gondolt hogy véget vet az életének. Ami az elmúlt időben vele történt az aláásta az emberiségbe fektetett bizalmát. A történet közérthetőségéhez az is hozzátartozik, hogy eláruljam Bond nem az a bizonyos James volt, aki a korona szolgálatában a titkos ügynöki szakmát űzi hanem hősünk a kereszténységben a Frederick nevet kapta és Angliában, mint építész tevékenykedett még nem oly régen.
Problémái gyökér-oka az a felkérés volt, amit az úr 1907. esztendejében kapott a glastonbury-i apátság pontos helyének felkutatására. Bond úr a gótikus építészet és a régi templomok restaurálásának volt a szakértője, így a felkérést szívesen fogadta. Tekintélyes pénzösszeggel támogatta az anglikán egyház a feltárásokat, ezért úgy tűnt semmi sem akadályozhatja a munkát. Pedig volt egy probléma, senki sem tudta az apátság pontos helyét. Szent Patrick mikor az 5. században megalapította az apátságot és Írországba távozott még nem láthatta az apátság szomorú jövőjét.
Midőn az apátság és szerzetesei gazdagsága naggyá vált, kiváló célponttá tette Glastonburyt VIII. Henrik számára. Henrik szakított a katolikus egyházzal mert az egyház nem igazán nézte jó szemmel Henrik számtalan feleségét és válásait hát elrendelte a király hogy a földdé tegyék egyenlővé az apátságot. Így történt hát hogy az utókor felfedezői nehéz feladat előtt álltak, mikor a romok felkutatására vállalkoztak. Alig volt kapaszkodó hogy vajon hol lehetnek a romok így valami isteni sugallat kellett volna az előrelépéshez.
Bond úr nem is tétovázott sokáig és úgy döntött első kézből szerez információkat az apátság hollétét illetően. Bond ugyanis titokban okkult tanok tanulmányozásával töltötte szabadidejét így felkérte egy barátját, név szerint John Barlettet, hogy legyen a segítségére. Barlett szakmányban médium volt és az úgynevezett automatikus írással közvetítette a szellemek szavait az élőkkel. Bond úr szervezett is azonnal egy szeánszot bristoli irodájában, abból a célból hogy az apátság hollétéről érdeklődjön rég elhuny személyektől. A szeánsz sikeresnek volt mondható hiszen Barlett tollából jegyzetek és tervrajzok születtek az apátság hollétének tekintetében. Egy John Bryant nevű úriember szavait tolmácsolta aki egy 16. századi szerzetes lévén pontos információkkal rendelkezett. Azt is állította magáról az elhunyt hogy az apátság szellemőrei közé tartozik, egy bizonyos túlvilági szervezet név szerint Avaloni kompánia tagjaként.
A szeánszon kapott információk teljesen ellentmondtak ugyan Bond tapasztalatairól a középkori kolostorok elhelyezkedéséről és elrendezéséről, de ennek a ténynek fittyet hányva elkezdték az ásatásokat a jelzett helyen. A halott szerzetes tervét követve rövidesen falakat és tornyokat valamint átjárókat és ólomüveg ablakok maradványait találták. Bond hírneve hatalmasra nőtt a felfedezés következtében, viszont azt hogy mi alapján talált rá, érthető okokból nem kötötte az egyház orrára. Tíz év múlva mikoris a felfedezése már tényként írta le hogy az apátságot találta meg Bond úgy döntött itt az idő nyilvánosságra hozni az értesülései forrását. Az emlékezet kapuja című szépreményű írásában pontosan leírta a szeánszon nyert információk eredetét.
Nem igazán volt ez jó ötlet ugyanis ez a tekintélyét olyan romba döntötte, mint az általa feltárt apátságot. Az egyházi hatóságok ki is jelöltek mellé egy pesztrát, nehogy újra hasonló csínyekbe fogjon. A pénz forrása is elapadt és hősünk mindössze 10 font fizetést kapott havonta. 1922-ben a botrány is elült és a glastonburyi apátság feltárására alakult társaság is szétszéledt. Bondnak még azt is megtiltották hogy betegye a lábát az apátság területére, így elkeseredésében Amerikába vándorolt jobb sorsra méltó építészünk.
Így került abba az apatikus hangulatba ami az amerikai kisváros utcáin sétálva arra a szomorú gondolatra késztette, hogy eldobja az életet magától. Ebben viszont megakadályozta az a tény hogy az új világban a társadalom sokkal nyitottabb és befogadóbb közeg a misztikus tanok iránt. Ezt a tényt erősítette a mindenhol hirdetett jövőlátó irodák nagy száma, amelyek egyikének hirdetőtáblája előtt hősünk is megállt. Amint elolvasta a tábla szövegét nagy ötlet fogant meg benne. Üzenetet küldött Bartlett barátjának hogy nagy üzlet reményében utazzon Amerikába, amit a jó barát meg is tett.
Pár hónap múlva meg is alapították közösen az új vállalkozásukat a Szellemtracsi nevű irodájukat ahol Bartlett képességeit a túlvilággal való kapcsolatteremtéssel, valamint Bond úr most kivirágzó üzleti érzékét kamatoztatták nagy sikerrel. Pár év múlva már az elnöki hivatal is igénybe vette a szolgálataikat a nehéz döntések meghozatalánál. Húsz év elteltével Bond úr is a vállalkozás másik irodájába költözött, ugyanis elhalálozott. Fia vitte tovább az üzletet nagy sikerrel, rossz nyelvek szerint apja segített neki a túlvilágról. Az iroda ma is működik, igaz nem nyilvánosan, remek tanácsokat adva az aktuális amerikai elnököknek.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.