Amikor Csovics bácsit megszállta az ördög, a hozzátartozói lekötözték az ágy támlájához, majd kupaktanácsot tartottak felette. Azt mindannyian tudták, hogy az idők végezetéig nem maradhat így. Akibe az ördög egyszer belebújik, a saját kedvéből nem megy ki onnan soha.
A megoldás adta magát: profi ördögűzőt kellett hívni. Némi keresgélés után találtak is egy céget, amely még aznap kiküldte hozzájuk az állapotfelmérőjét. Ám az ipse meglepő módon, nem egy pap volt, hanem egy huszonöt év körüli bermudagatyás, tarka inges fiatalember. Csovicsné nem is állta ki ezt szó nélkül, de a szaki megnyugtatta, hogy a cégük már tizenöt éve foglalkozik ördögűzéssel, és nem holmi hókuszpókuszokkal, hanem a legkorszerűbb technológiákkal végzi a munkáját. Aztán belekezdett az állapotfelmérésbe. A zsebéből colstokot vett elő, megmérte Csovics bácsit széltében és hosszában, majd a mobilján kiszámította a köbtartalmát. Azért volt szükség erre, mert elmondása szerint az ördög által kiszorított tér adja meg a végösszeget az árkalkulációnál. Testesebb ügyfél értelemszerűen többe kerül, mint a cingár. A jelenlévők – Csovicsné Matilka néni, Bános sógor és Maris ángyi – be is látták, hogy ennek így kell lennie.
A mester ezután köszönettel elfogadta a felkínált kávét, majd leült a konyhaasztal mellé, hogy beavassa az ügyfeleket az általuk használt technológiába. Így van ez manapság mindenütt: a kórházban leül a műtétet végző orvos a beteg ágya mellé, és ábrákon mutogatva elmagyarázza, hogyan és miként fogja őt szétszabdalni, ha pedig kijön egy szerelő, legyen szó akár dugulásról, vagy fecskefészek eltávolításról, kötelező neki elmondani, miként zajlik majd a munka. Ez EU-s előírás, tekintettel a megrendelő jogaira. Jelen esetben arról lesz szó, mondta a mester, hogy Csovics bácsit elszállítják a vidéki műhelyükbe, ahol elvégzik rajta a szükséges beavatkozásokat és mához képest három hét múlva kiglancolt állapotban visszahozzák.
Bános sógor ezen elcsodálkozott. Azt hitte, az ördögűzés is olyan, mint a mosógépjavítás, azaz helyben elintézhető. A mester ezen hangosan nevetett, mondván, hogy az, amire a kedves ügyfél gondol, csak egy hollywoodi filmtrükk. Az ördög immunis a vallási jelképekre, a felolvasott szöveggel pedig úgy van, mint a közönséges ember az irodalommal: nem köti le az érdeklődését. Szóval elszállítják Csovics bácsit a vidéki telephelyükre, és tüzetesen átvizsgálják, beleértve egy komoly beöntést is, amihez első osztályú vatikáni anyagokat használnak. Valójában ez egy koktél, ami áll szentelt vízből, mirtuszfőzetből és egyéb titkos összetevőkből. Utána jön a somfavessző kúra, majd a gyorsfagyasztás végül pedig a festés és a mázolás. A procedúra végén az ügyfélre rá sem lehet majd ismerni, annyira jó színben adja ki magát.
Csovicsné ekkor rákérdezett, hogy mindez szép és jó, meg nagyon tudományos is, de mi lesz az ördöggel? A mester ekkor elkomolyodott és azt mondta, nézze, kedves asszonyom, az ördögöt mi ugyan kikergetjük az ügyfélből, de azt nem garantáljuk, hogy ez egy életre szól. Bános sógor, erre fölvonta a szemöldökét: értsem úgy, hogy nem is adnak garanciát? A mester látta, hogy ingoványos útra tévedt, ezért belekortyolt a kávéba, majd lassan, aprólékosan kifejtette, hogy természetesen adnak garanciát, ám ez csak két év. Nem lesz ez kevés?, kérdezte Maris ángyi. A mester széttárta a kezét és azt mondta, ennyi ideig vállalják, hogy a szigetelés megtartja az ügyfélben a vákuumot. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy az ügyfél összevissza mászkál majd a világban, mindenféle hőingadozásnak lesz kitéve, ami folytonos tágulást, összehúzódást eredményez a szervezetében. Idővel a gumi is elfárad, nemhogy az ördögvédő fólia burkolata, zárta az előadását.
Csovicsné úgy tett, mintha értené ezt az egészet, pedig nem értette. Azt viszont felfogta, hogy ez az egész nem lesz olcsó. Meg is kérdezte, hogy árban mire számíthat. A mester osztott, szorzott, aztán kibökött egy valóban csinos összeget. Bános sógor ekkor megjegyezte, hogy a honlapukon egészen más irányárat látott, mire a mester azt monda, azok még a tavalyi árak, mert nem volt idejük frissíteni, annyi a munka. Sajnos mostanában nagyon fölmentek az energiaárak, nem beszélve a vatikáni alapanyagokról. Kész csoda, hogy ilyen körülmények közepette talpon tudtak maradni, bár az is lehet, hogy ez, vagyis az infláció sem egyéb, mint az ördög mesterkedése. Mindezt a Csovics bácsiban fészkelődő ördög félreérthetetlen kuncogással nyugtázta.
Ekkor Bános sógor a zsebéből egy régi, megviselt bankjegyet húzott elő. Ezt a pénztartómban hordom, szólt, ez egy ötvenmillió dináros jugoszláv bankjegy, még a történelem előtti időkből. Azt mondják, azok a bankjegyek, amik azokban az időkben készültek, magukba szívták a pénzromlás szellemét, megteremtve számunkra azt a lehetőséget, hogy higgyünk a jobb időkben.
A mester szeme fölcsillant. Azt gondolja, hogy ezzel ki tudjuk űzni az ördögöt? Egy régi, értéktelen bankjeggyel? kérdezte kételkedve.
Bános sógor bólintott. Az infláció annyi energiát szívott magába, annyi reményt és álmot tört derékba, hogy nincs az a banki kamat, ami ezt ellensúlyozhatná. Talán, ha az ördögöt szembesíthetjük ezzel a számára is érthetetlen mesterkedéssel, rádöbben, hogy nem arathat diadalt az emberi lélek fölött.
És Maris ángyi, Csovicsné, meg persze Bános sógor már körbe is állták Csovics bácsit, majd a bankjegyet magasra emelve halkan, de határozottan belekezdtek egy régi nótába, ami azokban az időkben volt divatban, amikor az infláció sújtotta a szóban forgó országot: proletye na moje ráme szletye, gyurgyevak ze-e-lení….
A levegőben nőtön nőtt a sztatikus elektromosság, amitől a Csovics bácsiban terpeszkedő ördög egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Végül eljutott abba a stádiumba, mint amikor valakinek törött üveggel vakargatják a meztelen segge partját, és egy hatalmas üvöltés kíséretében elhagyta Csovics bácsi testét.
Mikor minden csendesedett, Csovics bácsi kinyitotta a szemét. Nem tudta, mi ez a felhajtás körülötte, de rögtön kért egy felest a tavalyi főzetből, ami az asszony a kamrában a légyméreg mögött rejtegetett. A mester pedig csak állt, és döbbenten figyelte az eseményeket.
Nos, szólalt meg végül, úgy tűnik, néha az egyszerű dolgok is nagy erőt képviselnek. És az infláció, noha sok bajt okozott, bizonyos helyzetekben az előnyünkre válhat.
Ebben maradtak, amikor kifizették a kiszállási díjat. Természetesen nem jugoszláv dinárban.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
