Az őszapók és a kölcsönkért asszony

A kocsma két napig zárva volt a zord időjárás miatt. Jégpáncél fedte az utat, korcsolyázni lehetett volna rajta. Aki tehette, ki se mozdult, a járdát persze gondosan felszórták a sparhelt hamujával vagy sóval, fűrészporral. Csend volt mindenütt, Balázs bácsi ócska rongyot kötött a bakancsára, úgy ment végig peckesen egészen a bekötő útig. Egyszer kijött a hókotró is. Amúgy nem történt semmi különös, a falu túlélte a havat, az orkánszerű szelet, ami jégszilánkokat vágott az ócska redőnyökbe. Néhány megvetemedett kerítés lefeküdt a földre, a lakatlan házak falai mélyebbre süppedtek az átázott talajba. Itt-ott megrepedt a beton, a főútra kivezető 17 km meg kátyúsabb lett, de erről majd Fuvaros fog elsőnek mesélni.

Elmúlt ez a tél is – gondolta Amerikás, és gondterhelten nézett ki a kertbe. A hóvirágok ott virítottak az orgonabokor alatt, még anyja ültette őket, aztán milyen szépen díszítik az udvart. Van egy-két szál téltemető is, a sárga szirmokon egy túl szorgalmas méhecske pihent. Korai még – legyintett.

A két almafa meggörbedt, valami kórság emészti őket, azokat ki kell vágni. A tetőre egy vak lóért fel nem mászik, pedig két cserepet meg kell igazítani. Szólni kéne Panyóka néninek is, hogy jöjjön át nagytakarítani. Sok munka gyűlt össze így tavaszra. Mindjárt itt a március, ki tudja, mikor jönnek az őszapók? Elmosolyodott, amikor a barátaira gondolt. Barátok? Többek voltak egymásnak, mint a testvérek, csak sose mondták ki. Hallgatagok voltak, fáradtak az embertelen munkától. Ferike esténként elfújt egy-két szép nótát, aztán mentek feküdni. „Magyar vagyok, magyar, magyarnak születtem” – ennek a szövegét a mexikóiak is megtanulták, de persze nem értették, miért lesz könnyes a szeme az „ungerézek” főnökének. Farmai András, így hívták, és apjukként tisztelték.

Ők négyen összetartottak, védték egymást, pedig csak kint találkoztak, Kanadában. Aztán mikor kiöregedtek a favágásból, meg a pénzük is meglett, szétszóródtak. Jól kerestek kint, költeni meg nem volt mire. Egyedül Dezső nősült meg, kínai felesége törékeny porcelán babaként, de töretlen hűséggel és féltéssel állt ki majd kétméteres férje mellett. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, milyen furán is néztek ki egymás mellett. Most meg azt írja Dezső, hogy a legnagyobb unokája katonai akadémiára megy. Szép szál legény lett belőle. Milyen csuda világ ez! – hajtott ki a konyhából egy, a tavaszi napfénytől kótyagos legyet a nyitott folyosóra. Magyar-kínai házaspár, a vejük olasz, az unokájukból meg Amerikában lesz katonatiszt, mert az a szíve vágya.

Nem voltak ők négyen nagy levélírók se, de azért minden fontos eseményről tudósították egymást. A neki írt levélben mindig ott volt a végén, hogy vegyen maga mellé asszonyt, mert nem jó egy férfiembernek egyedül. Ferike persze nem tette, világcsavargó volt, a zenélésből mindig futotta arra a kevésre, ami kellett neki, nem csinált gondot az életéből. Egy szép naplemente, az igen, de mindig máshol – kacsintott, amikor valaki megpróbálta rábeszélni, telepedjen le, éljen úgy, ahogy kell.

Jó lesz látni őket – futott át rajta az öröm. Aztán elvörösödött, meglátta borostás arcát a régi szép tükörben, ami épp csak egy kicsit volt vakfoltos, a felső sarkában. Amikor hazajött, egyszer azt írta, hogy nem él egyedül, ne aggódjanak. Máig nem tudja, mi oka volt füllenteni. Hazudni! – mondta ki jó hangosan és dühösen. Már meg magában is beszél, mint egy meggárgyult vénember. Kiült a lanyha napsütésbe, rágyújtott, pedig csak akkor szokott, ha valami bántja, sose volt nagy dohányos. Inni is csak módjával. Pénze is volt, kocsija, szép háza. Mire meglett minden, eltelt az élet nagyja. Persze voltak nők, itthon is, bent a városban. Olyan alkalmi kapcsolatok, állandóra senki. Biztos ő is hibás volt, a nők szeretik, ha körbeudvarolják őket, meg mesélnek, vesznek nekik ezt azt, ő meg elég morc volt, nehéz makacs természetét még tán öregapjától örökölte. Jönnek az őszapók, keresik az ő kis feleségét, mit mondjon? Hogy csak azért írta, ne nyaggassák már vele?

A kerítésen át látta, ahogy eldöcög nagy óvatosan a Tetkós kis furgonja, benne a gondosan papírba csomagolt és beládázott remekművekkel. A cégérre ugyan az van kiírva, hogy fazekas, de ő látta bent a megyeszékhelyen a kiállítását, hát csoda, hogy mit tud ez a gyerek agyagból! – nézett a lassan távolodó kocsi után. Majd bemegy a barátnőjéhez is, a színházba – fonta tovább a gondolatait. Szép kis menyecske, tűzrőlpattant, belevaló, és olyan hangja van, de olyan! Az ötlet hirtelen jött, mint a villám. Felpattant, a fonott ülőke hangos csattanással dőlt el. Zaklatottan sétált ki a kerti ösvényre, nem bánta, hogy sáros lesz a papucsa, cipőt se húzott, a kabát is lecsúszott a válláról. Micsoda eszement marhaság fészkelte be magát az agyába! Vadromantikus brazil sorozatokban szoktak nézni ilyeneket a fehérnépek, aztán megbeszélik a mozgó bolt előtt várakozva.

A kapu nem volt kulcsra zárva, kilépett a járdára, persze az utca már üres volt. Ha minden úgy megy, ahogy szokott, este hét után a Tetkós is benéz az ivóba, szereti hallgatni a régi történeteket. Ma este lesz neki mit hallgatnia! Őszintén elmondja neki ezt az egész históriát, és kölcsön kéri a barátnőjét. Persze nem komolyan, csak arra a néhány órára, amíg megjönnek az őszapók, hogy legyen ott vele. Színésznő, meg tudja csinálni. Aztán hivatkozik majd valamire, filmforgatásra vagy hogy el kell utaznia külföldre, fotózkodni, ilyesmi, szépen elköszön és már mehet is. Lehet, hogy kicsit fiatalnak találják hozzá, de ezért nem szólnak, legfeljebb elismerően csettintenek, és annyi, megnyugszanak, hogy nincs egyedül. Ők meg négyen aztán szépen eltöltik az időt, beszélgetnek, iszogatnak, a pincében van néhány márkás jó magyar bor eltéve ünnepi alkalomra. A gulyáslevest meg Erzsi mama főzi, azt fájintosan tudja. Bejárják a környéket is, Dezső azt írta, Bécsben bérelnek kocsit, biztos terepjárót, másba tán bele se ülne.

Megnyugodva visszament a házba, előtte még lehajolt, és megsimogatta az egyik hóvirágot.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.