Árpád apánk a turulmadarat abajgatja (Arisztid Ignác festménye).

Dinoszaurusz volt-e a turulmadár?

2024-03-21
128 olvasó

Népünk történelmében kiemelkedő szerepet tölt be a turulmadár, amely a magyar identitás egyik alapköve. Ez a madár, melyet gyakran hatalmas szárnyfesztávolsággal és éles tekintettel ábrázolnak, a magyar legendárium szerint vezette és óvta őseinket, miközben az Árpád-házi vezérek születését is előre jelezte. Létezését illetően a tudományos közösség erősen megosztott, de mostanában kialakulóban van egy elmélet, hogy ez a lény a dinoszauruszokkal egyidőben élő, repülő hüllő, a pteranodon utolsó megmaradt példánya volt.

A hipotézis alapja az a széles körben elterjedt nézet, amely szerint a repülő dinoszauruszok, pontosabban a pteroszauruszok nem haltak ki teljesen a krétakor végén. Egy kis csoportjuk – csakúgy, mint a szintén dinoszaurusz-leszármazott madarak – túlélték a meteor-becsapódást, és a nagy, egybefüggő erdőségekben képesek volt fennmaradni egészen addig, amíg a magyarokkal nem találkoztak. Őseinket pedig lenyűgözte ez a furcsa madár, ami hosszú távolságokat tudott megtenni anélkül, hogy pihenni kényszerült volna, így metaforája lett a népvándorlásnak és a magyarok nyughatatlan szellemének.

Az elmélet bizonyítékai között olyan leletek sorakoznak, amelyek állítólag a turulmadár csontvázainak darabjait tartalmazzák, valamint azok az ősi feljegyzések, amelyek szó szerinti értelmezése ebbe az irányba mutatnak. A tudományos világ számára ez a fajta kutatás persze erősen kétséges. A turulmadár mint repülő dinoszaurusz a szakmai kánon számára csak egy minden alapot nélkülöző felvetés, amely arra szolgál, hogy elgondolkodtasson minket a múlt és a mítoszok összefonódásán, és arra ösztönözzön, hogy újraértékeljük saját nemzeti mitológiánkat.

De azt el kell ismerni – bár tudományos alapja valóban ingatag –, ez az elmélet rávilágít arra a lenyűgöző képességre, amellyel az ember a maga spirituális lényéhez képes igazítani a természeti jelenségeket. A turulmadár különösen érdekes példa erre, hiszen egy olyan mitikus lényről van szó, amely az ősi magyarok számára egyszerre jelentett védőszellemet, totemállatot, és a vezetés, valamint az erő szimbólumát.

A fikció és a valóság ilyen típusú összemosása nem egyedülálló jelenség a történelemben. Számos kultúra alkotott magának olyan mitikus lényeket, amelyek alapjai valóban létező állatok voltak, de tulajdonságaikat, képességeiket és jelentőségüket erősen eltúlozták. Ezek a lények gyakran tükrözik a közösségek értékeit, félelmeit és reményeit, gondoljunk csak a sárkányokat övező legendákra.

A turulmadár, mint repülő dinoszaurusz, bár vitathatatlanul meseszerű, mégis felhívja a figyelmet arra, hogy a múlt emberei hogyan próbálták megérteni és értelmezni a körülöttük lévő világot. A természet és az ember között fennálló kapcsolat, a mítoszokat és a valóságot elválasztó határ folyamatosan változik és alakul, ahogy újabb generációk feldolgozzák  és továbbadják a saját történeteiket.

Végül is a turulmadár – legyen akár mitikus szimbólum, vagy egy ősi dinoszaurusz utolsó megmaradt példánya – megerősíti azt a gondolatot, hogy az emberi kultúra képes a természet csodáit és rejtélyeit a saját képére formálni, létrehozva olyan történeteket és szimbólumokat, amelyek generációkon át inspirálják és összekötik az embereket. Az ilyen mítoszok és legendák, bármilyen távol álljanak is a szigorúan vett valóságtól, fontos szerepet játszanak abban, hogy értelmet és identitást adjanak a közösségeknek.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Fém Jenő

Kovácsüllőn, samukalapáccsal fémjelzett magyar prózaíró, akinek esszészerű írásai a jegyzet, a tárca és a szépirodalom határán egyensúlyoznak.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL