/

Drágám, te itt?

322 olvasó

Dr. Zádori János nem volt bűnöző alkalt. Egyszer, egyetlen egyszer kényszerítette valami gonosz erő arra, hogy tévútra térjen, és ő busásan megfizette érte az árat. Főkönyvelőként precíz embernek ismerték, lelkiismeretességét is gyakran emlegették, ezeket tette kockára, amikor rátalált a kísértés. Persze, tudta ő, hogy nem kellett volna kipróbálnia a lóversenyt, hiszen a szerencsejátékot nem neki találták ki: soha nem nyert semmit, sorsjegyen is csak aprópénzt, ezért nem élt a szórakozásnek eme formájával. De az a mámoros szilveszter, amelyet régi osztálytársakkal, barátokkal töltött kint a versenypályán, nos, az megszédítette alaposan. Szűz kéz szerencsét hoz, mondják, és az ő kezét valóban Forutna vezethette, amikor leszurkolta élete első tétösszegét. Ad hoc fogadott. Hópihe, mondta, a feleségét jutatta eszébe, azt a napot, amikor még ismerkedő párként erős havazásban sétáltak ki az Andrássy úton a Liget felé, így hát megtette Hópihét befutóra. A fáma nem szól arról, hogy mit tesz a szűz kéz gazdája, ha nyert? Dr. Zádori tovább játszott, és ez vezetett a drámai befejezéshez. Egyre vesztett, a pénze fogyott, végül kölcsnt kapott, jelentős kölcsönt egyetlen hétre. Tudta azt is, hogy ha le-lecsipeget munkaadója bevételeiből, és azt magának teszi el, sikkasztásnak hívják, és büntetik. De ha már választania kellett a lebukás kockázata és egy régi osztálytárs előtti megszégyenülés között, hát az előbbit választotta.

Azon a délutánon, amelyen dr. Zádori János a saját nappalijába lépett, felesége már otthon tartózkodott. Kijött a nappaliból, férjére nézett, és szenvtelen hangon megkérdezte.

– Hogy-hogy te itt?

– Azt hittem, megölelsz, vagy kapok egy csókot.

– Hiszen még csak fél év múlva kellene szabadulnod.

A férj lehúzta a cipőjét, keresni kezdte a papaucsát.

– Kidobtam – közölte a felesége.

– De miért? Olyan kényelmes volt.

– De már régi. Gondoltam, mire kijössz, veszek neked egy újat. – A következő mondatot erősen hangsúlyozta: – Fél év múlva.

– Előbb kiengedtek, na – lógatta le a fejét a férfi. – Azt hittem, örülni fogsz.

– Hogy-hogy előbb? Valami amnesztia volt? Vagy jó magaviselet miatt? Az ilyesmit nem egyik pillanatról a másikra szokták mondani.

– Kiengedtek, és kész. Örültem, hogy jöhettem. Tudod, te milyen ott bent, azok között?

– Főkönyvelő vagy, precíz ember. Nem értelek, tudhatnád, hogy az ilyesmi nem tréfadolog – mondta a feleség, majd besietett a nappaliba. Dr. Zádori hallotta, hogy telefonál, azt is, hogy egyre ingerültebb hangon teszi. Végül visszatért, kezében még ott volt a mobil telefonja.

– Minden rendben – mondta az asszony –, visszamehetsz.

– Vissza? – képedt el a férfi.

– Igen. Adminisztrációs hiba történt, egy másik elítéltnek kellett volna ma kimnennie, ő is Zádori.

– De hát…

– Addig nem tudják kiengedni, amíg te kézre nem kerülsz. De ha most magadtól visszamész, el van minden felejtve.

– Elfelejtve? Hiszen ők…

– Szerinted érdemes velük vitatkozni?

Dr. Zádori egy fél percig farkasszemet nézett feleségével, akinek a tekintete annyira kifejezéstelen és érzelemmentes volt, hogy úgy érezte, valóban jobb lesz neki visszatérnie cellájába. Fogta a cipőjét, felhúzta, és köszönés nélkül távozott.

Ekkor jött ki a gardróbszobából egy szúrós tekintetű, mackós alkatú férfi, aki fölül a büntetés-végrehajtásban rendszeresített egyenruhát, lábán pedig dr. Zádori papucsát viselte.

– Amikor először jöttél be beszélőre ehhez a majomhoz, már akkor láttam rajtad, hogy talpraesett nő vagy – mondta.

– Ne bántsd őt, jó ember a maga módján – feddte meg az asszony, miközben a hajába simított. – ennél valamit?

– Az biztos, hogy holnap nem áll meg előttem az a hülye, aki pont ma kiengedte – mondta válasz helyett a fegyőr. – Mit akarsz, szökési kísérlet miatt ráveressek még valamennyit?

– Rendben. Talán néhány hónap még jár nekünk – válaszolta az asszony, és szorosan átölelte új szerelmét.

Kerékgyártó György

Mivel semmi hasznosat nem tanult, elhatározta, hogy prózaíró lesz. Idővel rájött, hogy ehhez is érteni kell, de már későn. 1995 óta publikál, eddig négy kötete jelent meg, dolgozott televíziós produkciónak és kétszer nyert el NKA drámaíró ösztöndíjat is. Vasas szurkoló. A Regénytáron szívesebben közöl, mint folyóiratokban, mert itt mód van kísérletezésre, stílusjátékokra is, ráadásul közvetlen kapcsolat jöhet lére a szerző és az olvasó között. Gyakran mondja, hogy ha a Regénytár nem lenne, igazából nem is volna kedve írni.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft