Én hiszek Zimmermanban

Mindezek ismeretében volt számomra fura, hogy köreimben Bob Dylan irodalmi Nobel-díja felzúdulást váltott ki. Ismerőseim nagyjából úgy fogadták a hírt, mintha a nagyközönséget a Szomorú szamurájjal megajándékozó Kozsót tüntették volna ki ezen értékes elismeréssel. Ne essünk át a ló tulsó oldalára! Magam sem vagyok Dylan feltétlen rajogója, a zenei élményhez nekem kevés, ha valaki orrhangon kántál, és néha a szájharmonikán keresztül vesz levegőt – de az ő munkásságának a lényege nem is ez. Hanem egyrészt az a mindenen átütő energia, amely előadásmódjából árad, másrészt az az irodalmi igényű fogalmazásmód, amely miatt őt valójában már a kezedetktől költőként tartják számon: beatköltő, rockköltő – ezeket a kifejezéseket szokták használni. Kemény árat fizetett ezért az elismerésért. Dylan a folk világából érkezett, de egy ponton utat tört magának saját zenéje és saját költészete. A közönsége ekkor elfordult tőle, kifütyülték az új dalokat, ő mégis csinálta tovább. És igaza lett. Új közönséget teremtett magának.

Az angolszász világban egyébként nem számít különlegességnek, hogy egy popművész munkásságát irodalomként értékeljék. Leonard Cohen eredetileg nyomtatott versekkel indult, csak hát szóltak neki, hogy ez így nem fog átmenni. Szerencse, hogy szóltak neki. Paul Simon, Laurie Anderson, David Byrne vagy Lou Reed szövegeit szintén szívesen elemzik irodalmi alkotásként. Mi, magyarok, konzervatívabbak vagyunk, ha valaki a pop műfajban teljesdik ki, azt betesszük a „pop” feliratú polcra, és nem akarjuk, hogy kimászzon onnan. Pedig ki merne vitatkozni azzal, hogy Adamis Anna, Sztevanovity Dusan, Hobo, Sziámi, Demjén Ferenc vagy a cikk elején említett három úr művei nem versek? (Lovasi igen. Amikor egy interjúban rákérdeztem, azt felelte, ezek a szövegek nem versnek íródnak. De már akkor sem értettem vele egyet.) Szerintem igazuk van a dalszövegeket az iskolai órán elemző magyartanároknak.

És igaza van a svéd Királyi Akadémiának is. Hosszú évek óta mindig olyan alkotók kapták meg az elismerést, akik bár színvonalas életművet alkottak, de egy relatíve szűk körben voltak ismertek. Dylanről mindenki tudja, hogy kicsoda, nem kell magyarázni. John Lennon egy dalában csipkelődve azt énekelte: I don’t believe in Zimmerman. Dylan eredeti polgári neve ugyanis Robert Allen Zimmerman. Mondhat Lennon bármit, én hiszek benne.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!