Észt osztok Peruban, a peruiaknak

2017-06-26
467 olvasó
Nemrég szívélyes meghívást kaptam Peruból, hogy tartsak előadást az egyik ottani egyetemen arról, miként vélekedem az aktuális perui politikai és társadalmi viszonyokról.

Nem kérkedhetem azzal, hogy tudományosan képzett Peru szakértő vagyok, de évekkel ezelőtt egyszer már jártam náluk, és akkor jól bántak velem. A munkásságomat respektálva vezettek végig az irodalmi szalonjaikban, és mert néhány könyvemet előzőleg már lefordították kecsuára, annyit kellett dedikálnom, hogy majd’ kiújult a teniszkönyököm. Mégis jóleső érzéssel emlékszem vissza erre a látogatásra, mert megalapozta bennem azt a figyelmet, amit azóta is érzek ez iránt az ország iránt.

De miként figyelhet valaki egy tőle több mint tízezer kilométerre lévő országra? Hát, nem úgy, ahogy az a legkézenfekvőbb, hogy sétálgatva, nézelődve vagy netán kocsmázgatva összeszedi az információkat! Még jó, hogy a perui haverok rendszeresen küldözgetik azokat a cikkeket, amelyekről úgy vélik, érdekesek lehetnek. Nekem nincs más dolgom, mint hogy átnézzem ezt az anyagot, és máris képet kapok a perui valóság sebészkéssel vágott, teljes keresztmetszetéről.

Mély fájdalmamra, nem tudok kecsuául, de még spanyolul sem annyira, hogy egy inka-leszármazottal magabiztosan el tudnék beszélgetni, így a tájékozódást nem terjeszthetem ki perui parajelenségek vizsgálatára. Őszintén szólva, ezt még akkor sem tenném meg, ha a nyelvi korlátok nem állnák el az utamat, mert perui barátaim nem ezt várják tőlem, hanem, hogy megerősítsem őket az igazukban. Rebellisek természetesen arrafelé is vannak, de hogy milyen indítékok vezérlik őket, arról bizony fogalmam sincs. Nekem Peruból az a kultúra fontos, amelynek hordozó felületén a műveim értelmezhetők. Az ottani parasztok gyaníthatóan nem olvassák a könyveimet, így velük nem is érdemes foglalkoznom. Nem mentegetőzésképpen mondom, de erről csakis ők tehetnek: makacs szembenállással ragaszkodnak ahhoz a bezárkózott, egyre szűkülő és mindinkább elenyésző kulturális örökséghez, ami rögeszméik szerint tartást és méltóságot ad nekik.

Ebből adódóan nekem Peruban a fejlődést, a nemzetköziséget és a határok megszüntetését kell propagálnom. A különutasságot illetően, odáig még rendben van a dolog, hogy a perui asszonyok kalapban és bő szoknyában járnak, de ennél ne tovább! Mi, értelmiségiek pontosan tudjuk, hogy a korszerű, fejlődőképes, vagyis globalizált világ az a nyelv, ami mindnyájunkat összeköt, úgyhogy erről fogok nekik előadást tartani, mégpedig gyújtó hangulatút, hogy sokáig emlékezzenek rá, és hogy legyen miről cikkezni az újságaiknak.

És hogy mit szólnak ehhez a perui parasztok? Kit érdekel?

A Regénytárnak szüksége van az ön segítségére, ezért arra kérjük, a lentebb elhelyezett kerek Facebook ikonra kattintva ossza meg ezt az írást, hogy mások is megtalálhassák. A honlapunkra regisztrált olvasóknak minden egyes megosztásért 500 talentum (regénytáras virtuális pénzt) jutalmat adunk. Év végén a legtöbb megosztást magánénak tudó olvasó a talentum megtakarítása egy részét átválthatja forintra.

Joe Brumballo

Nemzetközileg elismert politikai szakelemző, aki családi okok miatt Magyarországra költözött és beásta magát a magyar politikai élet rejtelmeibe. Honlapunkon természetesen álnéven publikál, de ez mellékes apróság ahhoz képest, amihez.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL