Extra kívánság – jelenetpályázat 3. helyezés

2017-04-07
585 olvasó

Szereplők:

Q: 30 körüli szexipari alkalmazott, foglalkozásához illő ruházatban és sminkben.

H: 70 feletti férfi, idősotthon lakója, pizsamában.

 

Egyszerű szoba az idősotthonban. H az ágyban fekszik, az ágy mellett egy szék.

 

Q: (belép) Ide kell a gyógyszer?

H: Maga új nővér itt?

Q: (nyeglén) Hát úgy nézek én ki?

H: Őszintén szólva… nem.

Q: Akkor mit túráztatod az eszed, fater? Essünk túl rajta mielőbb, aztán hadd menjek a dolgomra, te meg visszabújhatsz hajcsikálni! Mindketten jól járunk.

H: Ööö… min is kéne túlesnünk?

Q: Te nem vagy százas, vagy mi? Ha szórakozol velem, úgy itt hagylak, mint a szél, aztán kézimunkázhatsz egymagad.

H: (panaszosan) A gyógyszereimet a Márta nővér szokta behozni.

Q: Azokat az (gügyögve) icuri-picuri tablettácskákat, igaz?

H: Azokat.

Q: Csakhogy én nem vagyok (gügyögve) icuri-picuri tablettácska.

H: Hát micsoda?

Q: Én vagyok a gyógyszer!

H: Maga???

Q: Nem olvasunk újságot, mi? Aztán csodálkozunk, hogy nem értjük a világot. Tévét se nézünk? Abba’ is benne volt, hogy a parlament is megszavazta.

H: A parlament???

Q: Hát ja. Hogy a rászorulók díjmentesen részesülhetnek szexipari szolgáltatásban. Fizeti helyettük a tébé.

H: Ezt úgy kell érteni…

Q: De nehéz fejed van! Te vagy a rászoruló, az orvos engem írt fel neked receptre, én pedig elvégzem a melót. Elvégezném, ha végre hagynád. A szexipari szolgáltatást. (büszkén) Számlaképes szexipari alkalmazott vagyok.

H: Még hogy… szexipari? Szolgáltatás?

Q: Ingyen kurva, na! Leesett végre? Jó lenne hozzálátni, faterkám!

H: Várjon egy percig! Még be sem mutatkoztunk. A nevem…

Q: Rajta van a recepten, ha kíváncsi lennék rá.

H: Értem. Khm. És én hogyan szólíthatom a… kisasszonyt?

Q: Ahogy akarsz: nyuszómuszó, cuncimókus, tekibaszottkurva. Azért még nem kérek felárat.

H: Miféle felárat?

Q: Ne má’! Hol éltél te eddig? Nem hiszem el, hogy még mindig nem érted! Munkalapot fogok kiállítani a nyújtott szolgáltatásról, azt neked alá kell írni, hogy kielégítőnek találtad. Eddig tiszta?

H: Kielégítőnek?!

Q: Hát ja. Szó szerint. Hogy elmentél. De a biztosító csak az alapszolgáltatást téríti! Ha kevés, hogy elmenj, a te bajod. Kérhetsz extrákat is, de azért felárat kell fizetni kápében! Értve vagyok?

H: Igen, azt hiszem.

Q: Biztos? Mert még mindig elég hülyén nézel ki a fejedből!

H: Csak meglepődtem. De már tényleg értem. Extrákat biztosan nem akarok. Negyven évig jól elvoltunk az asszonnyal, mindent szabályosan csináltunk, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Q: Képzelem! Szép kis bakancslistád lehet! Na mondjad, mit szeretnél! Bilincs van nálam, de el is fenekelhetlek. Vagy adjam rád a bugyimat? Attól élveznél el?

H: Nem, nem, nem! Én nem akarok semmi… olyat.

Q: (vállat von) A te dolgod. Akkor mi legyen? Nyali, cumi vagy dugi? Az alapszolgáltatás ezeket tartalmazza – fakultatíve. Vagyis választhatsz közülük egyet.

H: Tudom, mit jelent a „fakultatíve”!

Q: Jól van, ne kapd fel a vizet! Egyébként kérhetsz kettőt is, de az már pótdíjas, ha mindhármat, az emelt pótdíjas. Na, mi legyen?

H: Nézze, ez úgy volt, hogy tegnap, amikor a doktor úr megvizsgált, én elsóhajtottam neki, mennyire hiányzik egy cirógató női kéz az életemből, egy megértő kebel, amelyre odahajthatnám a fejem…

Q: Na és?

H: Nyilvánvaló! Erre felírta magát.

Q: Oké, zsoké! (vetkőzni kezd) Ledobjam, vagy saját kezűleg akarod leszedni rólam? Megengedem, lásd, kivel van dolgod! Nem lenne muszáj!

H: Nem, nem! Várjon, nagyon kérem!

Q: Az idő pénz, fater!

H: Rendben, értem. Kérem, üljön ide mellém… Anita! Nem baj, ha Anitának szólítom?

Q: Felőlem! Mondtam már, úgy szólítasz, ahogy akarsz, csak csináljuk.

H: Tudja, Anita a feleségem volt.

Q: Aha. Akkor sima dugi lesz?

H: Nem lesz sima… dugi.

Q: Hát mit akarsz? Negyven éven keresztül mit nem mertél kérni a feleségedtől?

H: Félreért! Csupán beszélgetni szeretnék.

Q: Velem??? A tébé-támogatott negyedórád alatt?

H: Üljön ide mellém! Kérem! (a székre ülteti a nőt) Fogja meg a kezemet! (lehunyja szemét) És most szeretném, ha beszélgetnénk, Anita!

Q: Jól van! De csak negyedóra! Ennyit szánhatok rád, utána mennem kell.

H: Rendben.

Q: És a végén alá kell írnod a munkalapot! Tudod, hogy elmentél.

H: Rendben.

Q: Jól van. Akkor hát… miről beszélgessünk?

H: Bármiről, ahogy jön. Már rég nem beszélgetett velem senki. Beszélgessünk csak úgy, ráérősen, a beszélgetés kedvéért.

Q: A feleséged…?

H: Most maga a feleségem.

Q: Jó, de az igazi?

H: Nyolc éve meghalt. Utána költöztem be ide. Itt legalább gondoskodnak rólam.

Q: Aha. Adnak kaját meg ilyesmi.

H: Meg kapom a gyógyszereket.

Q: (felélénkülve) Tudom, a Márta nővértől.

H: Tőle.

Q: (kis hallgatás után) Milyen az a Márta nővér? Csinos? Fiatal? Kedves hozzád?

H: (hirtelen felül) Kövér, csúnya és öreg!

Q: (nevet) Öreg? Hozzád képest?

H: Még hozzám képest is! Mint az országút. És mogorva! Hú, de milyen mogorva!

Q: Attól még lehet jó lélek, nem? Tudod, itt legbelül.

H: Mást se tud, mint örökké zsémbelni! A frász kerülget, ha csak benyit a szobámba. (lecsillapodva visszafekszik)

Q: Próbáltál vele is… beszélgetni?

H: Még mit nem! Örülök, ha nem látom.

Q: Tegyél egy próbát!

H: Dehogy teszek! Eszem ágában sincs.

Q: Pedig kéne tenned. (kis hallgatás után) Engem milyennek találsz?

H: (szemügyre veszi) Ó, maga még fiatal! Ha nem lenne annyi festék az arcán, még vonzóbb lenne. Jobban előtűnne, hogy milyen szép valójában.

Q: Csak mondod.

H: Nem! Tényleg így gondolom. Szép és megértő. Pont, amilyennek egy nőnek lennie kell.

Q: Te egészen kedves ember vagy!

H: Amúgy nem. Szaros, nyűgös vénember lettem, csak maga ezt hozza ki belőlem. Talán mert emlékeztet kicsit a lányomra.

Q: Azt hittem, senkid sincs. Van egy lányod?

H: A családjával él, távol innét. Sose ér rá meglátogatni engem.

Q: Tudod, hogy engem meg az apámra emlékeztetsz, akit rég nem láttam?

H: Élnek még a szülei?

Q: Már csak ő. Anyám meghalt tízéves koromban.

H: Betegség?

Q: Autóbaleset. Késett a mentő. Elvérzett.

H: Nagyon sajnálom. És az apja?

Q: (legyint) Ő sose törődött velem. Anyám halála után odaadott a nagyanyámnak, aztán mikor ő is meghalt, az utcára kerültem.

H: Most nincs senkije?

Q: Csak a munkáltatóm.

H: Ez a… stricijét jelenti?

Q: (vállat von) Valaki, aki törődik velem, intézi a dolgaimat, beosztja a pénzemet.

H: És maga elégedett ennyivel? (nincs válasz, ezért kis hallgatás után megismétli) Elégedett ennyivel?

Q: Miért nem úgy kérdezed: Elégedett ennyivel, Anita?

H: Mert nem. Először úgy képzeltem, hogy behunyom a szemem, és akkor úgy beszélgetünk, mintha a feleségem ülne újra mellettem. De nem megy. Maga nem ő. Egy pillanatig se tudom azt képzelni, hogy ő ül itt.

Q: Ez baj, ugye? Nem jól végeztem a dolgomat. Amire megkértél.

H: Talán jobb így. Maga egy másik nő, de nem baj. Engem érdekel ez a másik. Elárulná a nevét?

Q: (kicsit habozva) Sandra.

H: Akkor hát úgy kérdezem: Elégedett ennyivel, Sandra?

Q: Most még igen. Csak az a baj, hogy egyszer én is megöregszem.

H: Mint mindannyian. Ez az élet rendje.

Q: De mi lesz velem akkor? Kinek fogok kelleni, ha megöregszem? Ha megcsúnyulok?

H: Megértem, hogy aggódik. Nem baj. Ne feledje: az aggódás az első lépés, hogy jobbítsunk sorsukon. Maga fiatal, életerős nő, Sandra. Ne sodródjon az eseményekkel! Találja meg a maga útját, és ha sikerül, nem kell többé aggódnia az időskora miatt!

Q: Komolyan… sikerülhet?

H: (fáradtan lehunyja szemét) Nem tudom. Nem ígérhetem meg. De próbálkozni kell! Az életben semmire nincs garancia. Ezért izgalmas. Ezért veszélyes. Ezért kiszámíthatatlan.

Q: (sóhajtva) Jó neked!

H: (meglepetten) Nekem? Ugyan miért?

Q: Mert már túl vagy ezen az egészen. Ezen az egész akadályversenyen, amit életnek hívnak, és ami igazából egy kibaszott nagy átverés!

H: (két keze közé fogja a nő kezét, simogatja) Ó, ó, ó, szegénykém!

Q: (kis hallgatás után mélyet sóhajt) Szívesen maradnék még, deee…

H: Máris letelt a negyedóra?

Q: Sajnos.

H: Hogy repül az idő! Vár a következő kuncsaft, igaz?

Q: (némán feláll, kihúzza kezét a férfi kezéből)

H: Sok szerencsét! Ne feledd, amit mondtam. Próbálkozni kell! Nem feladni sohasem!

Q: Rendben. Te se felejtsd el, izé… (táskájában kotorászik a recept után, de a férfi megelőzi)

H: Helmut.

Q: Te se felejtsd el, Helmut, légy kedves a Márta nővérhez! És egyszer talán…

H: Mi lesz egyszer talán?

Q: Egyszer talán a lányod is eljön. Biztosan eljön. Meglátod, így lesz!

H: Legyen igazad, Sandra! Látlak még?

Q: Csak ha pont engem küldenek megint, ha újra nőt ír fel neked az orvos. De erre kicsi az esély. Sok a lány az utcán meg a bordélyokban.

H: Majd próbálkozom. Sűrűn fogok receptet kérni a doktor úrtól.

Q: Aztán vigyázz a többi lánnyal, Helmut! Vannak közöttük eléggé elszállt fazonok. Szóval vigyázz velük!

H: Lehet még egy kívánságom, Sandra? Mielőtt elmész? Egy utolsó?

Q: (szomorú mosollyal, lágyan) Ha nem feláras…

H: Lehet, hogy az. Mert extra kívánság.

Q: (sóhajtva, kedvesen) Na, mondjad, mit szeretnél, faterkám!

H: Nézz be máskor is hozzám, ha erre jársz! Recept nélkül, magadtól.

Q: Neked megteszem, faterkám. A kedvedért. Meg a magaméért.

H: És még valami, Sandra! Ha egyszer már nem találnál itt… ne szomorkodj miattam egy pillanatig sem! Csak felejts el hamar!

Q: (odalép, homlokon csókolja) Ezt nem ígérhetem meg. Ez már tényleg… extra kívánság, faterkám!

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

2 Comments

  1. Szerző élesen elhatárolódik a fenti jelenet egyik sorának végén található „ű” betűtől:

    „Q: Tudod, hogy engem meg az apámra emlékeztetsz, akit rég nem láttam?ű”

    Még nem világos, hogy Soros György vagy az orosz titkosszolgálat kezét kell keresnem az ügy mögött, csupán annyi bizonyos, hogy magasabb erők támogatása nélkül az az „ű” betű semmiképpen sem kerülhetett oda. A felelősöknek felelniük kell majd nemzetáruló tettükért, és a magyar embereket addig sem lehet megtéveszteni ilyesfajta liberális mesterkedéssel.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL