Ferenc pápa esete a zeneiparral

221 olvasó

A Tesszalonikiből visszatérő jóbarátom – ez még harmatos ifjúságunk idején, a kilencvenes években történt – elmesélte, mennyire meglepődött, amikor meg akart nézni egy lemezboltot, de akkor kilépett az ajtón egy pópa, lehúzta a redőnyt, és távozott. Egy pópa. A szocialista nemzetgazdaság keretei között formálódott agyunk nehezen dolgozta fel a tulajdonlásnak ezt a lehetséges változatát, és azon viccelődtünk, milyen hangszereket árulhatnak ott? Például ortodox basszusgitárokat?

A Facebookon most az a hír jár körbe, hogy Ferenc pápa letette a kincstári szerkót a Vatikánban, és kiugrott egy római lemezboltba nézelődni. Ferenc pápa abban nagyon hasonlít az egykori magyar köztársasági elnökhöz, Göncz Árpádhoz, hogy szeret elcsatangolni. Amiképpen a hajdani magyar államfő, aki Japánban keresett magának egy, a protokoll útvonaltól eltérő sétautat, mit sem törődve azzal, hogy ezért a japán külügyminiszternek és a biztonsági szolgálat teljes vezetésének este kötelezően szeppukut kell végrehajtania, úgy a katolikus egyházfő is szívesen szervez magának olyan kiruccanásokat, amelyek miatt a Svájci Gárda állománycserét kénytelen elvégezni. A két pápa című film is megörökíti, amint kiugrik egy pizzára vagy éppen focimeccset nézni, most meg itt van ez a lemezboltos eset.

A hivatalos közlemény szerint hamar sokan verődtek össze a bolt előtt, és próbálták kitalálni, milyen zenét szeret a szentatya. Reméljük, hogy nem a Highway to Hellt. Engem személy szerint jobban érdekel, hogy vajon CD-t vásárolt-e ezen a bizonyos estén, vagy vinyl (leánykori nevén bakelit) lemezt. Utóbbi ugyanis igen kifinomult hifista ízlésre vall. Azt nem merném feltételezni, hogy a Vatikánban még nem volt idő lecserélni a hajdani lemezjátszókat, azt viszont igen, hogy Ferenc pápa, mint a zenekedvelők egy szűk, de következetes rétege, ragaszkodik a legjobb hangzást biztosító mikrobarázdás lemezhez.

Hogy hosszúra ne nyújtsuk: két következtetést magabiztosan levonhatunk az esetből, és mindkettő arra utal, hogy – noha rengeteg mém, vicc, cikk, videó próbálja Ferenc pápát rossz, sőt gonosz színben feltűntetni – a katolikus egyház azért mégis jó kezekben van. Először is: a szentatya zenerajongó, olyannyira, hogy egy lemezért képes bármikor kíséret, védelem nélkül is elbandukolni. Másodszor pedig: szeret beszélgetni, amint hogy a bolt tulajdonosával jó kedélyűen eltársalgott. Mindkét tulajdonság erény egy világegyház fejének esetében.

 

 

(Az írás az itt olvasható hír alapján készült.)

Kerékgyártó György

Mivel semmi hasznosat nem tanult, elhatározta, hogy prózaíró lesz. Idővel rájött, hogy ehhez is érteni kell, de már későn. 1995 óta publikál, eddig négy kötete jelent meg, dolgozott televíziós produkciónak és kétszer nyert el NKA drámaíró ösztöndíjat is. Vasas szurkoló. A Regénytáron szívesebben közöl, mint folyóiratokban, mert itt mód van kísérletezésre, stílusjátékokra is, ráadásul közvetlen kapcsolat jöhet lére a szerző és az olvasó között. Gyakran mondja, hogy ha a Regénytár nem lenne, igazából nem is volna kedve írni.

4 Comments

  1. Kicsit nagyobb eréllyel is védhetné azért az egyház becsületét, különös tekintettel Nyugat-Európára, ahol a katolikus egyház (vallás) nagyon visszaszorult. Németországban lebontják a templomokat, Franciaországban üresen konganak, Spanyolországban úgyszintén, Olaszországban hódít a szocializmus, hogy csak a valamikori tradicionálisan keresztény államokat említsem. Egész Nyugat-Európa az ateista baloldal markában van. Szóval a jófejség, meg a bőrszerkó egy dolog, de nem ezért jó pápa egy pápa, hanem mert kiáll a keresztényüldözések ellen és erősíti a hitet, gyarapítja a nyájat. Ferenc erre alkalmatlan.

  2. Klassz írás, Ferenc pápáról nem lehet rosszat írni – irtó jó fej, ha szabad ilyet mondani egy ilyen magasrangú egyházi méltóságról. Nem tiszteletlenségből – épp ellenkezőleg. nagyon földön járó.
    El tudom róla képzelni, hogy rockot hallgat. 🙂 Láttam róla képet motoros bőrcuccban, kendővel…azt a H&D-jét (a sajátja volt) , amin abban ült, a római hajléktalanok megsegítésére adta el cca. 80 M-ért, 2014-ben.
    Igen, a Highway to Hell talán nem az ő műfaja…. 😀

    • Köszönöm! És egyetértek: Ferenc pápa rendkívüli érdekes egyéniség. Egy francia pap jut róla eszembe, Guy Gilbert, aki valamikor a háború után kezdte a papi szolgálatot, és nagyon nehéz sorsú gyerekek között dolgozott. Ő akkor, hogy hitelt szerezzen közöttük, a papi öltözet helyett bőrdzsekiben kezdett járni. Ez lett a védjegye, de nem vagánykodásból, hanem mert így fogadták el annak idején. https://www.youtube.com/watch?v=IDyU0nO_eM0

Hozzászólás a(z) Kerékgyártó György bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Your email address will not be published.

0 Ft