Keszthelyi M. Nádor egy horror paródiával vitte el a Regénytár pályázatának második díját. Írása valamennyi zsűritag tetszését azonnal elnyerte. Ő kérte, hogy interjúnk inkább írásban készüljön, ezért így közöljük. A szövegben – a stilisztikai hűség érdekében – benne hagytunk néhány, az irodalmi nyelvben szokatlan szót és jelölést.
Bár ön amatőr írónak vallotta magát, a beadott novella magabiztos íráskészségre vall. Honnan van ez? Mióta ír? Mi késztette írásra?
2018 óta írok, és az első két évben (ál)szerénység nélkül hívhattam magam amatőr írónak, mert kreatív írás képzés nélkül, ösztönből írtam. 2019 telén vettem részt először írástanfolyamon, azóta több ilyen kurzusra jártam már.
A késztetés elsősorban a magam szórakoztatása és elfoglalása volt. Amíg – az olvasott könyvekből kirajzolódott körvonalakon túl – meg nem ismertem az írás alapszabályait, követelményeit, bátrabban írtam, regény terjedelmű kéziratot is összepötyögtem. Azóta inkább novellázom, és mindenféle helyekre jegyezgetem a regényötleteimet.
Hobbinak tekinti az irodalmat?
Ha reálisan nézzük a helyzetet, szerintem hivatásként, legalább is megélhetést biztosító hivatásként nagyon kevesen tekinthetnek rá. Hobbinak tekintem, de én komolyan veszem a hobbijaim :). Szeretnék fejlődni, és bőven van még hova, azonban az az energia- és időszükséglet, amit a folyamatos fejlődés és kortárs irodalom bármely szeletének naprakész követése megkövetel, sokszor letaglóz. Ilyenkor érzem igazán, hogy hobbista vagyok, mert a túlzott – magam keltette vagy külső – nyomásra leblokkolok, ahelyett, hogy például egy pályázati leadás előtt két nappal csodás mondatok pörögnének ki az ujjaim alól. Még nem rajzolódott ki bennem teljesen, melyik szórakoztató irodalmi zsáner az igazán nekem való, illetve, hogy a szépirodalom/széppróza terén lehet-e valaha keresnivalóm. Sokáig a romantikában képzeltem el az irányt, most úgy látom, más zsáner is érdekes lehet, de mindenképp olyan történetet írnék, amiben erős a romantikus szál; illetve a fantasy nem az én asztalom. Hosszútávon úgynevezett middlebrow szerzőnek képzelem el magam, rengeteget kell még írnom és még többet olvasnom ehhez.
A szórakoztatás, a humor fontos az ön életében? Civilben is szarkasztikus a látásmódja?
Szeretek viccelődni, néha nem értik minden poénomat. Ugyanakkor hajlamos vagyok a melankóliára, és a legtöbb történetemben – a visszajelzések szerint is – keserédes hangulat uralkodik. Igyekszem pozitív, de nem életidegen kicsengést és lezárást adni a történeteimnek. A feltétel nélküli happy endet még gyakorolnom kell.
A horrort mennyire veszi komolyan? Vicces az ön szemében, vagy ön is megborzong, de jobban szeret nevetni az ilyesmin?
Horrort keveset olvasok, mert megterhel, borzongat, sőt, néha egyenesen félek –azt pedig nem szeretek –, és nem tudok rajta nevetni, kivéve az olyan írásokat, amin a színvonala miatt leginkább csak azt lehet :). Viszont, nem nevetem ki vagy nézem le ezt a zsánert, mert semmivel sem kell kevesebb érzék és tudás hozzá, mint bármelyik más műfajhoz. Íróként fogok még kísérletezni vele. A pályázatra küldött írásomban azért a humor oldaláról közelítettem meg a témát, mert úgy éreztem, hogy komoly tárgyú színvonalas novellát ebben a zsánerben még nem tudnék írni, és arra számítottam, a pályázók legtöbbje valódi, ijesztő horrornovellával fog jelentkezni.
Mit olvas szívesen szabad idejében?
Zsánerirodalmat is, szépirodalmat is. De mindenképpen realista történeteket. Szeretem a lassúbb folyású könyveket, ha akció akciót követ, abba belefáradok olvasóként, ahogy a túlmisztifikált vagy agyoncsavart történetek sem nekem valók.
Gyakran hallgatok hangoskönyveket, mert gyenge a látásom, ami miatt nem tudok annyit és annyi könyvet olvasni, mint szeretnék. A hangoskönyv kínálat jóval szűkebb a papír vagy e-könyveknél, de szerencsére a technika lehetővé teszi, hogy e-bookokat is – gépi hangon ugyan – hallgatni lehessen.
Amikor nem író, mivel foglalkozik?
Egy állami hivatal jogi részlegén dolgozom. Régen zenéltem is, mára hangszertulajdonossá degradálódtam, ritkán veszem kézbe a gitárt. Az olvasás-írás már jobban érdekel a zenénél. Kirándulni is járok rendszeresen, akár magamban is, ha nem akad társ, néha az ilyen csavargások között jönnek a legjobb ötleteim.
Vett-e már részt pályázaton, és elképzelhető-e, hogy máskor is olvashatunk öntől ilyen jó írást?
Novellapályázatokra szoktam nevezni, és – büszkélkedésre csábító a kérdés – több esetben nyertem is rajtuk. A Regénytár pályázata mellett nagy dobásom volt a tavaly őszi „100 szóban Budapest” pályázat, ahol 2500 írás közül kettő százszavasom is a legjobb tucatban végzett, és illusztrációt készítettek hozzájuk, pár hétig ki voltak állítva a Deák téren. Egyébként, amikor dobogós helyezést értem el, mindig ezüstérmet kaptam, első még sosem lettem, de ezzel maximálisan elégedett vagyok.
Amennyiben a Regénytár kiír újabb pályázatot, vagy lesz lehetőség a weblapra írni, én próbálkozni fogok.
KAPCSOLÓDÓ LINKEK
Haláli a mosolya – Keszthelyi M. Nándor második helyezett elbeszélése
Az írás lélektana (videó) – beszélgetés Forrai N. Eszterrel, a Regénytár horrornovella-író pályázatának első díjasával
Csendélet – Forrai N. Eszter győztes novellája
A novellapályázat eredményhirdetése (videó)
A novellapályázat beharabgozója (videó)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
