Régen ezt a tevékenységet zsakettben, kravátliban, és persze gondosan vasalt nadrágban (urak) vagy flapper-stílusú ruhában, esetleg kosztümben, de mindenképpen kalapok árnyéka alatt (hölgyek) végezték. Az újságot akkoriban meg kellett venni, így az olvasók joggal várhatták el, hogy a pénzünkért megkapják a tájékoztatást a világ dolgairól. De most, hogy a nyomtatott sajtó szinte teljesen elenyészett, ami meg a helyébe lépett az nagyrészt ingyenes, megszűnt minden szabály és etikett, ami az újságolvasásnak méltóságot kölcsönzött.
Ma már nem működik az, hogy a címben benne foglaltatik a lényeg, mert ha a szerkesztő így közvetítené a hírt: „Bróm Bernát tűzoltósegédet elütötte a gyászkocsi”, tudnánk, hogy az ürgét elgázolták, és mert ez egy teljes, befejezett történet, már mennénk is tovább. De ha azt tesszük ki a főoldalra, hogy „Teljesen eltorzult az arca, felismerhetetlen lett az RTL Klub egykori műsorvezetője”, (Origo, 2023.06.16.) az olvasó kíváncsi lesz, mi történt szegénnyel, és megnyitja a cikket. Abban pedig egy felszólításra lel, hogy ha érdekli a szenzáció, lapozzon. Ha már eddig eljutott, megy tovább, ám az új oldalon kap egy üzenet, hogy a szóban forgó tartalom elérhetetlen. Nesze semmi, fogd meg jól, ára két kattintás.
„Felrobbant egy hatalmas vulkán, 36 ezren haltak meg”, adja tudtul ugyanezen az oldalon egy másik cikk. Az olvasó ösztönösen arra gondol, hogy ez tegnap történt valamelyik sűrűn lakott vidéken (pl. Patagóniában, vagy Grönlandon), de amikor rákattint a címre, kiderül, hogy a Krakatau elhíresült kitöréséről van szó, amelyet egyéb forrásokból már unásig ismer. Nyilván, ha úgy tették volna ki, hogy: „1883. április 23-án kitört a Krakatau Indonéziában”, az olvasók többsége lazán átsiklott volna fölötte.
De ne ócsároljuk csak az Origót – pedig megérdemli, mert egy szellemi pöcegödör –, a magyar viszonylatban etalonnak számító Indexnek is megvannak a maga trükkjei. Nagy előszeretettel lovagolnak például a forintárfolyam ingadozásán, olyan hangzatos címeket teremtve, mint: „Tragikus látvány, amikor elzárják a forint gázpalackját”. A valóság az, hogy a tegnapihoz képest ma három forinttal többet kell fizetni az euróért.
Aztán itt vannak a politikai témájú cikkek: „Finnország orbáni fordulatot hajtana végre”, lobogtatja meg a szerkesztő ugyancsak az Indexen, azt sugallva, hogy a finneknél valami gigantikus változás készülődik. Naná, hogy érdekel bennünket, mi ez az orbáni fordulat! Kiebrudalják a Sorost? Netán hosszú távú gázszerződést kötnek az oroszokkal? Esetleg engedélyezik az otthoni vodkafőzést? Megannyi rejtély. Muszáj a végére járni, pedig a feltételes mód nem egy jó ómen. Mindegy: megnézzük, és megtudjuk, hogy a finnek fontolgatják a korlátlan migráció fokozottabb ellenőrzését. Fontolgatják, tehát vagy lesz belőle valami, vagy nem. Gyaníthatóan inkább az utóbbi.
És akkor még nem beszéltünk a címekben garmadával használt olyan jelzőkről, mint pl.: „drámai”, „döbbenetes”, „félelmetes”, „borzalmas”, „hihetetlen”, hogy csak néhányat említsek az Origo bőséges kínálatából. Az Index ehhez képest maga a visszafogottság, rájuk inkább a lebegtetés jellemző. „Komoly pénzbírságot kapott a Médiatanácstól a Hír TV” (nevetségesen enyhe pénzbírságot kapott), „Állítólag 56 éve halott, mégis 81 éves” (egy ősrégi mendemondáról van szó, amely szerint Paul McCartney fiatalon elhalálozott, és egy dublőr helyettesíti), „Fontos dolgot mondott az uniós forrásokról Navracsics Tibor” (semmilyen fontos dolgot nem mondott).
A legérdekesebb az, hogy pontosan tudjuk, mi vár ránk a címek mögött, mégis lépre megyünk. Talán mert az a régi, ősemberkori reflex működik bennünk, hogy akkor is muszáj megzörgetnünk a bozótot, ha látjuk: egyetlen bogyó sincs rajta. Száraz és tüskés, de ki tudja: hátha mégis leesik róla valami ennivaló. Meg aztán: annak a bokornak (netes újságírásnak) is meg kell élnie valamiből.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.