Jelen írás gépbe pötyögésének idején Szent György napját jegyzi a kalendárium, ami a néphiedelem szerint tavaszi gonoszjáró nap. Egész sor babona kötődik ehhez a dátumhoz, és mindegyik arra utal, hogy április 24-én a boszorkányok szabadon garázdálkodhatnak. A józan, felvilágosult gondolkodású ember ilyenkor nem tehet mást, mint hogy meghúzza magát és reménykedik a legjobbakban. Nincs mese, meg kell úszni ezt a napot szemmel verés, rontás és igézés nélkül, ami úgy-ahogy menni is fog, mert – a statisztikák szerint – a boszorkánytevékenység az utóbbi egynéhány évtizedben számottevően csökkent. Az elbizakodottabban már azt is megkockáztatják, hogy boszorkányok márpedig nincsenek, vagy ha mégis vannak, akkor rejtőzködő életmódot folytatnak.
Ez az észjárás annak a felületes, dőre és nem utolsó sorban csapongó észjárásnak a következménye, amelyet modernség gyűjtőnéven szokás emlegetni. Az elektronikus és írott sajtó által kifacsart világnézetű ember hajlamos azt hinni, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik, és hát szomorú tény, de igaz, hogy a boszorkányokról ezt az egy napot kivéve nemigen szoktunk polemizálni.
Az is igaz, hogy a hagyományos boszorkánytevékenységhez igazított világ alaposan megváltozott. Ma már nem tanácsos hajnalban kimenni a keresztútra, hogy meglessük a boszikat, mert valamelyik munkamániás manager úgy elcsap bennünket a dzsipjével, mint a pinty. Az sem megy, hogy kimegyünk a mezőre harmatot gyűjteni, amit aztán megitatunk a tehenekkel, mert ezek a jó vágású kérődző állatok mostanság nem nagyon fordulnak elő az átlagos háztartásokban. A többi, boszorkányidéző, -űző és -kergető praktikát ugyanezen okok miatt már fel sem sorolom.
A kihívást valójában az jelenti, hogy megtaláljuk a boszorkányokat ebben a 21. századi, technológiával túlterhelt közegben, amelynek egyik – ha nem a legfontosabb – eleme a virtualitás. És itt értünk el a dolog lényegéhez, mert ugyebár semmi sem garantálja, és a józan ész szabályai sem mondanak ellent annak, hogy a boszorkányok szükségszerűen a virtuális térben keresendők.
Na de hogyan és mivel nyomulhatnak a virtuális boszorkányok? Mint köztudott, a régi divat szerint a Szent György napi boszorkánydúlás túlnyomórészt az anyagi haszonszerzés köré szerveződött. A gonosz ilyenkor próbálta elvinni az emberektől a búza hasznát, és kiszívni az életerőt az állatokból. Ha a gazda nem vigyázott és nem szerzett be hatékony anti(boszorkány)biotikumokat, egész évben a nyomor sötét rémével nézett farkasszemet.
Azt hihetnénk, ennek a sötét időszaknak egyszer s mindenkorra vége van, mert ami fontos az életünkben azt egyre inkább on-line intézzük, és ide a boszorkáknak ugyebár nincs kihatásuk. Nem is létezik boszorkánytevékenység kiszűrésére is alkalmas vírusirtó, ami ezeknek a gonosz némbereknek a malmára hajtja a vizet. Miközben mi bátran és magabiztosan szörfölünk a neten, ők a háttérből lesnek bennünket, és amikor megvan a hozzá a mágikus feltétel – mint például ma is – kegyetlen örömmel lesújtanak.
Azt most még csak találgathatjuk, miben nyilvánulhat meg ez a netes hadjárat, de ne csodálkozzon senki, ha nem talál meg valamit a gépén vagy nem sikerül valahová bejelentkeznie. Azon pedig pláne ne lepődjünk meg, ha nem azt a kommentet, jegyzetet, cikket, eposzt stb. visszük föl a netre, amit eredetileg szerettünk volna. Megeshet pl. hogy letegezünk valakit magázás helyett vagy fordítva. Én sem hajszálpontosan ilyen írást képzeltem el, hanem egy sokkal viccesebbet, de az egész valahogy megmerevedett. Ráfogom ezt is a virtuális boszorkányokra.