Homeopátia vs kozmetika

A homeopátia olyan mélyen beásta magát az életünkbe, hogy csak a legmegátalkodottabb kételkedők voltak ellene (ők is csak a fal felé fordulva, halkan motyogva). Nem számíthatott normálisnak az, aki kétségbe vonta ezeknek a szereknek a hatékonyságát, sőt ismerek olyanokat is, akik ezeket a ki tudja, miből kotyvasztott, kevert macerátumokat előbbre valónak tartották a hivatalos orvostudomány eredményeinél. Rengeteg vitának voltam a fültanúja, amikor komoly, iskolázott emberek azt bizonygatták nagy vehemenciával, hogy a hagyományos orvosi kemoterápia gyakorlatilag elteszi láb alól a daganatos betegeket, de Gyurmabagonyán van egy doktor, aki gyógyfüvekből készített főzeteivel, meg egy kis kézrátétellel a végső stádiumban lévő rákbetegekből makkegészséges embereket fabrikált.

A homeopátia a sarlatánok és a szélhámosok vadászmezeje volt, és bár ez a mostani állásfoglalás egy kicsit kifogta a szelet a vitorlájukból, félő, hogy a hajó azért vígan siklik majd velük tovább. Részben azért, mert még mindig nagyon sokan vannak, akik nem hajlandók lemondani azokról az ábrándokról, amelyek a tündérmesékkel tartanak rokonságot, részben mert a hagyományos egészségügy annyira tárgyként kezeli az embereket, hogy az sokszor elviselhetetlen. Nincs rosszabb annál, mint amikor egy alapból is kellemetlen szűrővizsgálaton pokróctermészetű szakemberekkel hoz bennünket össze a balsors. Nem csoda, hogy egy ilyen megalázó kaland után sokan inkább a homeopátia felé fordulnak, ahol a pénzükért nemcsak gyógyítónak mondott szereket, hanem egy kis lelkizést is kaphatnak.

A homeopátiával tehát egyértelművé vált a helyzet, ami azért is rendkívüli jelentőségű, mert óriási bevételt teremtő ágazatról van szó, így ha ezeknek a termékeknek beszűkül a piaca, az komoly ÁFA-bevételtől üti el az államot. De talán a homeopátia-ipart nem hatja át olyan fokú globális összefonódás, mint például a szépségipart, amelynek áruforgalma – csak tippelek – tán még a fegyverkereskedelmet is maga mögé utasítja. Hatalmas konszernek keresik magukat degeszre abból, hogy a hölgyek még szebbek akarnak lenni annál a színvonalnál, amit a természet kiporciózott a számukra. A kérdés csak az, hogy vajon ezek a szépséget hirdető kencék, olajok és egyéb kemikáliák valóban betöltik-e a funkciójukat? Ha azt vesszük, hogy a szépészeti reklámokban csupa hamvas ifjú leányzó szerepel, itt is erőteljesen tolakszik be a képbe az átverés gyanúja. Minden más lenne, ha a szépséget hirdető kencéket kilencvenéves öregasszonyokkal hirdetnék, akik „ilyen volt, ilyen lett” metódus alapján tennének tanúbizonyságot a gyártók igazáról.

Mindaddig, amíg ez be nem következik, ott borong a háttérben a sejtés, hogy a kozmetika a homeopátia egyik leágazása, de mindezt csak halkan és négyszemközt mondom, mert komolyan tartok attól, hogy ezt a szókimondást nem fogja tétlenül tűrni a világot karmai között tartó szépségmaffia. Én pedig nem szívesen végezném be tyúkszaros életem tetőtől talpig bepúderezve, műszempillával a fogaim között.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.