Hősök és antihősök pályázat eredményhirdetés

Közismert tény, hogy a Regénytár bővelkedik nem szokványos irodalmi pályázatokban. Ha átnézik a megfelelő rovatot, látni fogják, mi mindennel próbálkoztunk már és mekkora sikerrel. Volt olyan kezdeményezésünk, ami viszonylag szép karriert futott be, és volt, amelyiket a kutya sem ugatta meg. Ez a mostani kísérlet ebbe a kategóriába tartozik.

A Hősök és antihősök pályázatot nem vertük nagy dobra, olyan értelemben legalábbis, hogy nem hirdettük, népszerűsítettük és hangsúlyoztuk sem a közösségi médiában, sem másutt. Ez a viselkedés egyébként az egész Regénytárra jellemző: nem nyomulunk, nem erőszakoljuk rá magunkat az olvasóra, nem kérjük, hogy lájkoljonak bennünket, mert ez a hely egy klub: azoknak az irodalom- és íráskedvelő kultúrembernek a gyülekezőhelye, akik rábukkannak és megszeretik. Ami jó az sosem lehet kényszerűség, és a Regénytár a maga különlegességével – ki merjük mondani – megtestesíti azt, ami a jelenkori, haldokló magyar irodalomban még jónak számít. Egyszerre kínál komoly, elhivatott, minőségi olvasnivalót és a mindezt föloldó, fogyaszthatóvá varázsoló könnyedséget. Tudomásunk szerint ilyesmire magyar netes nyelvterületen nem akad precedens. Talán, ha az olvasás (írás, irodalom) nem állt volna rá a jelenleg tapasztalható lejtmenetre, másként alakul honlapunk sorsa is, de mivel ezt az utat választottuk, nem lehetünk többek és magasabbak, mint amennyinek látszunk.

Mégis próbálkozunk ezzel-azzal. Ez a pályázat például abban a formában volt kísérleti nyúl, hogy kijelentettük: nem fogjuk reklámozni, viszont rászánunk 50 000 forintot, de  azt csak abban az esetben osztjuk ki, ha legalább ötven közölhető művet kapunk. A mi logikánk szerint mindez azt feltételezte, hogy a szerzők elindítanak majd egy megosztási, népszerűsítési láncreakciót a neten, arra inspirálva az ismerőseiket, hogy gyarapítsák a tábort, mert együtt lehetnek sikeresek. Ehhez nem kellett volna trükközni, csupán megosztani a kezdeményezés hírét, ám ez nem történt meg. Egy árva megosztás nem sok, annyit sem kaptunk, de sokkal döbbenetesebb számunkra az a tény, hogy a pályázók egy része még magát a kiírást sem olvasta el figyelmesen. Kifejezett nehézséget okozott például megfejteni, mi a az a talentum (a Regénytár saját, virtuális letöltő kerete), és hogy miként lehet szert tenni arra a bizonyos VIP-tagságra, ami 300 talentumba (300 forintba!) kerül. Néhányan kedvesen többet is utaltak a szükséges 300 pénznél, amit szeretettel megköszönünk, és a 300 forinton felüli különbözetet, mint letöltési keretet szabadon felhasználhatóvá tesszük számukra.

Akadtak olyanok is, akik szó szerint kötözködtek, mondván: nem tudnak 300 forintot elutalni, inkább küldenek kéziratot, és ennek honoráriumát írjuk számukra jóvá talentumban.

Szóval volt itt minden, csak az a fajta szellemi pezsgés nem, amelyre vágyakoztunk, mert most már kimondható, hogy a pályázatnak kettős célja volt. Egyfelől jó néven vettük volna, ha az olvasó és/vagy az íróközönség egyfajta hordozóként a hátára veszi a honlapot és szétteríti a jó hírét a közösségi médiában, másfelől új szerzőket próbáltunk keresni. A Regénytár másfél évtizede létezik, és ez nagy idő egy netes irodalmi orgánum életében. Nálunk is folyamatban van például egy korszakváltás: néhány régi szerzőnk, különféle okok miatt elhagyott bennünket, kell tehát az utánpótlás. Mindez persze úgy, hogy az irány megmaradjon: félig komoly, félig szórakoztató, de mindig igényes, kidolgozott, szélsőségektől és hatásvadász túlzásoktól mentes írásokat, irodalmat próbálunk e helyütt megjelentetni.

A tévedésünkre, mármint, hogy az olvasóktól/pályázóktól közösségi aktivitást is várunk, hamar rájöttünk, így a kiírást kissé módosítottuk, jelezvén, hogy bár esély sincs az ötven mű közzétételére, valamilyen szerény jutalom azért mégis lesz. A keretet sávosan határoztuk meg: tíz munkáig tízezer, húszig húszezer és így tovább egészen ötvenezer forintig kiporcióztuk a keretösszeget, aminek köszönve most mégis (rész)sikerről számolhatunk be: több mint tíz elfogadott és közzétett pályaművel a birtokunkban 20 000 forintnak keresünk örökbefogadó gazdát.

Hosszas mérlegelés után a zsűri végül úgy döntött, hogy két művet emel ki a mezőnyből. Második helyen 7500 forint pénzjutalomban részesítjük az Egyszer megszakad című pályamunkát, elsősorban az üde, friss és szellemes hangvételéért, amely teljes egészében megfelel a Regénytár célkitűzéseinek. Ez a munka egyszerre humoros és elgondolkodtató, főhősének viselkedése pedig teljes egészében megfelel a modern kor tünetegyüttesének, ahogy mondani szokták: egyetlen cseppben benne van a tenger.

Első helyen az Al Capone kalapja című munka végzett, mert ebben aztán ízig-vérig jelen van az a „regénytáras” hang, amit kerestünk. A novellából nem lehet száz százalék biztonsággal megállapítani, hogy ki, vagy mi a valódi hőse, ám a gyanúnk szerint a kalapnak áll a zászló. A szerző magabiztos szerkesztéssel, remek építkezéssel vezeti el az olvasót a végkifejletig, miközben egyfolytában szórakoztatja, kacagtatja. A mű jutalma 12 500 forint.

A díjazás sorsát fürge angolnamozgással elkerült művek többsége sem fércmunka – bár azért akad köztük olyan is, amelyet csupán jóindulatból bocsátottunk a nyilvánosság színe elé –, viszont nincs meg bennük az, amire mi azt mondjuk „regénytáras eszencia”.  Talán más közegben, más elvárások gyűrűjében komolyabb sikert is jegyezhetnének, jegyezhettek volna.

A két díjazott természetesen tiszteletbeli szerzője lett a Regénytárnak, vagyis ha óhajtják, képpel, rövid szakmai önéletrajzzal átkerülhetnek a szerzői adatbázisunkba, és részesei lehetnek annak a körforgásnak, amely honlapunk legnagyobb kitüntetéséhez, a Regénytár Nívódíjhoz elvezet.

Mindenkinek köszönjük a közreműködést, a díjazottak jelentkezését pedig a munkájuk másodpéldányának elküldésével a regenytar@gmail.com -ra várjuk. És ha már ez az egész kísérlet volt, legyen a záró hang is ez: a jelentkezési határidő mától számított egy hónap (2020. február 9.). Ha a díjazottak addig nem jelentkeznek, a jutalmuk elévül. Reméljük, erre nem kerül sor, és ezt a szándékosan hosszúra nyújtott elemzést, értékelést legalább ők elolvassák.

A pályaművek itt olvashatók.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!