CipurkaA regény a magányosan vadászó nagyvárosi szívek regénye. Részletesen foglalkozik a különböző függőségekkel is, elsősorban a társfüggéssel, amely korunk mentális népbetegségévé vált, de az alkohol és drogfüggéssel is.
Az életben nem túl sokra jutott főhős, Kapolcsy Márton sorra aratja talmi sikereit a nőknél, s eközben folyamatosan gondolkodik sikereinek összetevőin és végső bukásainak okain. Szexuális kalandjai élénken megmozgatják az olvasó fantáziáját, és alkalmasak arra, hogy a hagyományos szexualitást megújítani vágyó olvasók bőven meríthessenek belőle.
A főhős kalandjai azonban nem öncélúak. Ő egy új férfitípust jelenít meg, amely kellőképpen érzékeny, semmiképpen nem macsós, rengeteget foglalkozik a Nőkkel, nem mindig hízelgő véleménye ellenére odavan értük. Cselekedeteiből látszik, hogy őszintén szereti a szexet, ezért akár példaképül állítható a kissé fantáziátlannak ítélt magyar férfiak elé.
A könyv főbb kérdésfelvetései – Miért van olyan sok magányos ember? Mi az oka annak, hogy magányosként sem találnak egymásra? Hogyan javíthatnánk szerelmi életünkön? Hogyan hosszabbíthatnánk meg a szerelmet? Hogyan küzdhetünk meg a társfüggőséggel? – mindenkit érinthetnek, mindenkit érdekelhetnek „16-tól 64 éves korig.”
A könyv válasza szerint az élet célja maga a szeretet. A regény szerelmi és életvezetési tanácsai segítik eligazodni az olvasót a párkapcsolat útvesztőiben, s igyekszenek megóvni attól, hogy keresésük közben a társfüggőség csapdájába essenek. Mindezt szórakoztatóan, sok humorral teszi, időnként bölcsességeket iktatva közbe, és új, merész utakon járva döbbent rá újra felfedezett szexualitásunkra.
„Miért van olyan sok magányos ember? Miért nem látják, amit minden vallás és minden etikai rendszer hirdet évszázadok vagy évezredek óta: hogy az élet célja maga a szeretet? Jézus és Buddha, Mohamed és Lao-Ce, a Védák és a Tóra egyvalamiben egyetértenek és lényegüket tekintve ugyanazt mondják: a szeretet minden. Vigyázd, hogy napjaidban el ne szalaszd megélni! Ha megtalálod az örömöt, sosem érhet felkészületlenül semmilyen tragédia. Minden nap legyőzöd a sötétséget, mert adsz egy pofont a feledésnek. Ha az életben csak egyetlen emberre is hatsz, ha csak egyetlen emberrel is összefonódik a sorsod, máris tiéd a halhatatlanság.”
Paládi Zsolt
A magány, – elmagányosodás , – a társas-magány kérdése korunk pusztító, áradó „fertőzése” a netes, okostelefonos, sms-re lebutított kapcsolati életvitel évtizedeiben. Csak tudatos felismerés és konkrét döntések mentén mentheti meg magát az ember. Az asszertivitás fontossága, – a „minőségi időt egymásnak” :családban, rokonságban, barátságban, – szeretet,hála, hit… – az ajándékozás igényével és gyakorlatával.