Indiana Jones és a magyarok istene

Közös regényírás akciónkra reagálva Regényi Huba aprólékosan kidolgozta az egyik téma szinopszisát. Munkájának magas minősége arra noszogat bennünket, hogy megleljük a módját, ki és miként írhatna valódi kalandregényt ebből a briliáns ötletből.

A szinopszis:

INDIANA JONES ÉS A MAGYAROK ISTENE

1. Soros akciójának végén IJ levélben megkapja egy magyar főrend, bizonyos Aventurier Gusztáv meghívását a nyíltan németbarát Magyarországra: Hitler és a nácik okkult tárgyakat begyűjtő szenvedélye egyre fokozódik, félő, hogy egy ezzel megbízott (amúgy diplomáciai védettséget élvező) csoportjuk – az első világháború hőseként leszerelt, ám azóta náci zsoldba szegődött kalandor, Jean-Lucas Totlebend vezetésével – összeszedi és a Harmadik Birodalomba szállítja a Magyarok Istenére utaló valamennyi bizonyítékot, hogy ott fegyverként használják azokat, Hitler tervei szerint. Csakhogy a magyar régészek egy csoportja kész a tárgyakat az USA kormányának felajánlani, amennyiben IJ vállalja, hogy Budapestre jön, és eljuttatja a szent tárgyakat Washingtonba, hogy ne kerüljenek rossz kezekbe.

2. Indy előtt nem ismeretlen Totlebend neve: néhány évvel ezelőtt Afrikában miatta esett el egy nagy értékű (az etiópiai királyság korai korszakából származó, felbecsülhetetlen értékű) műkincs megszerzésétől. De Amerikában az a mondás járja, hogy magyar az, aki mögötted lép be a forgóajtón, de előtted lép ki, és különben is: Közép-Európa meg kicsi és messze van. Indynek tehát nem hiányzik ez a káeurópai vircsaft, de amikor édesapja megtudja, miről van szó, kijelenti: muszáj elmennie Magyarországra, mert valakinek vissza kell juttatnia Almamezői Csernecz Tivadar pipaszurkálóját a jogos tulajdonosának. Azt ugyanis (az egyébként ruszin gyökerekkel bíró) Almamezői Csernecz család egyik felmenője azzal adta kölcsön a professzornak, sok-sok évvel ezelőtt, hogy családi ereklye, és feltétlenül szolgáltassa vissza a család képviselőjének. Indy elcsodálkozik, és megjegyzi: ezek szerint az édesapja járt Magyarországon? Sosem említette! Mikor, és milyen ügyben? Az apja hallgat egy darabig, majd halkan megjegyzi: roppant fontos ügy volt, egyelőre nem beszélhet róla, de a halála előtt feltétlenül elmeséli.

3. Indy Bécs érintésével Budapestre repül. Itt megtudja, hogy Aventurier gróf kissé félreinformálta: a Magyar Nemzeti Múzeum titkos, a nyilvánosságtól elzárt raktáraiban csupán egyetlen tárgy volt, amely a Magyarok Istenéhez volt köthető (ez az Isten Szeme névre hallgató, csiszolatlan lencseszerűség, amely első ránézésre egy kezdetleges távcsőből eshetett ki, s amelynek rendeltetésével senki sincs tisztában), de azt Totlebend már lefoglalta, és a német nagykövetség budai Várban berendezett épületébe szállíttatta. A másik két tárgy, amely szóba jöhet – amelyek nem voltak a múzeum birtokában, és amelyek létezéséről csupán legendák szólnak –, még odakint van valahol, a nagyvilágban, várva, hogy a nácik lecsapjanak rájuk. Ez a két tárgy pedig a mondákban és népmesékben szereplő Isten ostora, valamint Isten kardja, amelyeket a néphagyomány (Isten szeméhez hasonlatosan) Attilához, a hunok egykori nagykirályához köt.

4. Indynek nincs mit tennie, hogy Totlebend elé vágjon, felkutatja a két tárgyat. Az egyiket egy franciaországi monostorban találja meg, a másikat a Vatikán egyik pincéjében. A megoldást a kalandozó hadjáratok útvonalának kritikai elemzése adta a kezébe: az Attila örökébe lépő Árpád magyarjai valójában nem pusztán zsákmányszerző hadjáratokat folytattak anno, a törzsszövetség korában, azok örve alatt Attila legendás kincsének darabjainak hollétét kutatták (merthogy a nagykirály halála után az európai népek azon nyomban rávetették magukat a kincsre, és széthordták azt, Európa úgyszólván minden szegletébe.) Aztán Indy felkerekedik, és csellel, furfanggal, no meg az öklével megszerzi mind a két tárgyat.

5. Aventurier Gusztáv figyelmezteti, hogy két feltételezés is van velük kapcsolatban. Az egyik az, hogy aki együtt, egyszerre birtokolja és használja a három tárgyat, már-már isteni erővel bír majd. A másik az, hogy bár a tárgyak annak idején egy valóban létező személy – a Magyarok Istene – „felszerelésének” részét képezték, a Vatikánba került holmit azonban az akkori pápa maga szentelte fel, mielőtt elzáratta volna a Vatikán legeldugottabb, legmélyebben fekvő pincéjébe. Ezzel az volt a célja, hogy megbontsa a három darab egységét, mert amely darabot egy másik Isten (jelen esetben Jézus Krisztus) tiszteletére felszenteltek, az nem fog a másik kettővel szinkronban „működni”. Eszerint az elképzelés szerint tehát a három tárgy együttes birtoklása nemhogy nagy hatalmat, de éppenséggel halálos veszedelmet jelent a gazdájára.

6. Indynek nincs ideje a teóriákra, fogja a megszerzett két holmit, és megy, hogy visszaszerezze Isten szemét Totlebendtől. Igen ám, csakhogy megtudja: azt a kalandor már vonatra rakatta, és elindította Berlin felé. Nincs mit tenni, Indy megpróbálja megállítani a vonatot. Némi autós üldözés után fel is jut a szerelvényre, de ott már várják a verőlegények. Hogy kivágja magát szorult helyzetéből, Indy használatba veszi a nála lévő két tárgyat: Isten ostora és Isten kardja segítségével kocsiról kocsira küzdi előrébb magát. Végül eléri azt a kocsit, amelyben Totlebend utazik, Isten szemét védve. Megkezdődik köztük a küzdelem, Isten szeméből vakító, perzselő sugarak törnek elő, amelyek mindenen áthatolnak, ám – amint Indy arra ott helyben, a gyakorlati alkalmazás során rájön – Isten kardjáról visszapattannak, Isten ostora pedig szétszórja őket. Indy keményen viaskodik Totlebend és emberei ellen, de egyre szorosabbra záródik körülötte ellenfelei gyűrűje, végül a túlerő legyűri, Totlebend elveszi tőle Isten karját és Isten ostorát, ám mielőtt magára aggathatná őket, Indy előkapja a pipaszurkálót (amelyet eddig elfelejtett eljuttatni azoknak, akiket illet), és kiszúrja vele Totlebend egyik szemét, és felhasítja vele a torkát.

7. A sebesült Totlebend azt motyogja, hogy neki mindez semmi, hát Indy annyira ostoba, hogy nem tudja, hogy a három isteni tárgy együtt még arra is képes, hogy meggyógyítsa a gazdáját? Ezzel magára aggatja mind a három tárgyat. Indynek eszébe jut, mit hallott a gróftól a második eshetőség kifejtése során, ezért kiugrik a vonatból, és mihelyst feltápászkodik, látja, hogy a vonat kisiklott, az a kocsi, amelyikben Totlebedn és kísérete utazott, felrobbant, utasaiból csak cafatok maradtak, a három tárgy pedig megsemmisült a robbanásban.

8. Indy hazafelé indul. Mielőtt felszállna a repülőgépre, a reptéren beszámol Aventurier Gusztávnak a tapasztalatairól, és jelzi neki, hogy a második feltevés bizonyult igaznak: az újabb Isten nevében felszentelt tárgy kibékíthetetlen konfliktusba került a másik kettővel, összeférhetetlenségük pedig robbanást eredményezett. A Magyarok Istenének tulajdonított tárgyak tehát elvesztek az utókor számára, de a magyaroknak azért lehet annyi vigaszuk, hogy nem kerültek rossz kezekbe, a gonosz szolgálatába… Megkezdődik a beszállás, Indy a gép felé indul, ám ekkor a zsebébe nyúl, és bosszankodva megjegyzi: volna itt még egy dolog. Elfelejtett valamit, de mindenképpen mennie kell, a gróf megtenne neki egy apró szívességet? Aventurier Gusztáv azt felei: hogyne, kedves barátom. Mire Indy: Volna olyan kedves, és eljuttatna egy apróságot az Almamezői Csernecz családnak?

VÉGE

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.