Jelentés egy súlyos ügyről

Először fordul elő a Regénytár csaknem húszéves történetében (alapítva: 2004-ben), hogy jogdíjsértésre vonatkozó figyelmeztetést kapunk egy kép miatt. Az írásokkal nincs baj, azokat ugye, nem lopkodjuk, de – mi tagadás – a hozzájuk társított illusztrációk nagy részét igen. Úgy zajlik ez, hogy körülnézünk a neten, és ha egy szabadon lebegő képről úgy találjuk, illik a publikálandó cikkhez, leszedjük, és megvágva, itt-ott megigazítva hozzácsatoljuk az íráshoz. Így csinálja mindenki, aki hozzánk hasonlóan kispénzű, mert a nagy hírügynökségek vigyáznak arra, hogy a képeik jogtiszták legyenek. Súlyos pénzeket költenek el stockfotók vásárlására, vagy saját fotósokat foglalkoztatnak, mert megtehetik.

Mi viszont nem, de mentségünkre legyen mondva, hogy a Regénytár nem is egy kereskedelmi szervezet. Támogatást ugyan elfogad(na), de ez inkább csak cseppen, mint csurran. Reklámbevételünk, szponzori pénzünk nincs, és PR- cikkeket sem szoktunk írni. Kulturális fészek vagyunk, a létező és nem létező irodalom gyűjtőhelye. Ezért nincs most bennünk lelkifurdalás, legfeljebb egy kis bosszúság, hogy az a bizonyos fotó, amit 2018-ban felhasználtunk, miért nem volt vízjeles, mert akkor békén hagytuk volna. Nem értünk a szerzői jogokhoz, de értelmezésünk szerint a neten szabadon elérhető információk nem lehetnek védettek, kivéve, ha ezt egyértelmű jelzések bizonyítják. A zenéknél, hanganyagoknál például bizonyos időközönként bekevernek egy zörejt, vagy sípszót, hogy aki leszedi őket, ne tudja saját célra felhasználni.

A hírekkel, információkkal még bonyolultabb a helyzet, mert például hiába van egy tuti információnk arról, hogy valahol az alföldi tanyavilágban egy bika egészséges borjút hozott a világra, mihelyst ezt meglobogtatjuk, mindenki úgy osztja meg, ahogy akarja. Nem beszélve a közösségi médiában posztolt és többek által megosztott ugyancsak szellemi tartalmakról.

Szóval ma megjött a hivatalos levél a fenyegetőzéssel, hogy bíróságra megyünk, ha nem fizetünk két héten belül 500 eurót ezért a képért, vagy – és ez az ügyben a kiskapu –, ha a kifogásolt anyagot nem szedjük le az oldalról.

Mi sem természetesebb mint hogy az utóbbit választottuk. Már csak azért is, mert az a kép már évek óta nincs fent az oldalunkon. A régi Regénytár egyik menüjét díszítette, ám ezt még a járvány előtt töröltük, sok más anyaggal együtt, viszont úgy tűnik valahol, valamelyik gyorsítótárban megmaradt, és a német jogvédőknek ez feltűnt. Mert a levél Németországból jött, kihangsúlyozva az érvényes uniós jogokat, amire hivatkozott.

A tanulság ebből az, hogy a jövőben többet kell majd fotóznunk a cikkeinkhez. A készülékünk hál istennek, megvan hozzá.