Gyerekkori traumáim közül messze kimagaslik az a felismerés, hogy Jézus jelentős mértékben hibáztatható az Olajfák hegyén lezajlott gyászos kimenetelű történésekért. A hittanórán a plébános atyát hallgatva sehogyan sem értettem, miért kereste magának a bajt, amikor isten fiaként rendelkezésére állt a Mennyei Iroda 6-os számú hírszerző osztályának (MI6) teljes adattára, tehát jól tudhatta, hogy a rómaiak éppen úgy megfigyelik, ahogy a zsidó papok ügynökei. Ennek ellenére megjelent Jeruzsálemben, éspedig nagy feltűnést keltve, szamárháton, ami a kor közlekedési eszközeit tekintve a mai négykerék meghajtású hibrid gépkocsiknak felel meg, és hagyta magát úgy ünnepeltetni, ahogy a korabeli influencerek. Aztán, rátéve egy lapáttal a bajra, a lehető legveszélyesebb helyen, az Olajfák hegyén (hivatalos nevén Gecsemáni-kertben) kívánta eltölteni az éjszakát. Százszor alkalmasabb lett volna erre egy távolabbi pajta, vagy egy barlang a városon kívül, mert az Olajfák hegyét mintha letartóztatásokra találta volna ki a rendszer: mágnesként vonzotta a fák árnyékában konspiráló renitenseket.
Jézus joviális beletörődéssel elfogadta a neki szánt jövőt, aminek hozadéka egy máig ható koncepciós per lett, majd jött a keresztre feszítés, és bár utána a megváltó még visszatért, hogy felkészítse követőit a rájuk váró feladatokra, véleményem szerint sokkal több hasznot hozott volna az emberiségnek azzal, ha nem sétál bele a kelepcébe, hanem hosszú évtizedeken át gyógyítja és neveli az egyszerű népeket. Mert valljuk be, más az, ha egy zseniális vezető szól hozzánk, mint ha a jogi képviselője. Szeretjük az apostolokat is, ez nem lehet vitás, és mélyen meghajolunk a tudásuk, erkölcsi nagyságuk előtt, de mindez nem ér föl Jézus megvilágosodást hozó valóságához.
Gyerekfejjel úgy éreztem, Jézus megfosztott bennünket a csoda nagyobbik részétől, mert ránk bízta, hogy az általa mutatott példák alapján befejezzük a megváltást. Tanításának kódolt üzenetét, hogy mindenki önmaga megváltója, csak kevesen értették meg, mert szavait direkt módon értelmezve a tanulatlan népek azt hitték, isten fia helyettük is megszenvedte azt, amit ember megszenvedhet, így lekerült rólunk a teher. És mivel a közvélekedés azt tartotta, hogy Jézus után a megbánt bűnök mind bocsánatot nyernek, lényegében elszabadult el a pokol. Ez a kificamodott megváltás-eszme az okozója annak, hogy a világ oda jutott, ahol jelenleg tartózkodik. Vétkezés tekintetében úgymond szabad a pálya, mert a talonban ott lapul a keresztény megbocsátás bónusza, ami a legkegyetlenebb bűnösnek is garantálja a mennyei szeretet. A háborúk ezért váltak egyre véresebbé, az emberi gonoszság pedig egyre rafináltabbá. Hiába volt az intés, hogy az idők végezetén Jézus majd újra meglátogat bennünket, mivel ez dátum szerint nincs meghatározva, nem törődik vele senki.
Szomorú és sivár lett a világ azután, hogy a megváltó itt hagyott bennünket, gyakorlatilag úgy, hogy a lélek iskolájának csak az első osztályt járatta ki velünk. Éppen csak elértük az írástudó szintet ebben a tudományban, pedig egyetemi nívójú gondolkodást kívánt volna annak megértése, hogy a messiás kizárólag a lélek dolgait tette rendbe, de mindenkinek van egy teste is, amelynek gondozása és karbantartása legalább akkora feladat, mint a spirituális építkezés. Tartsd tiszteletben mások érzéseit, hitét és gondolkodását, de azt is, hogy ezt a testének keretein belül intézi. Ha tehát erőszakoskodsz, vagy netán ölsz, azzal mindent lerombolsz, teljesen függetlenül attól, hogy megkapod-e később a bűnbánatodért járó feloldozást.
Amikor mindezt elmondtam az akkori legjobb barátomnak, nekem esett, hogy te hatökör, mi jogon mered becsmérelni a Jézuskát? Zavartan magyarázkodtam, hogy nincs ebben semmi becsmérlés, ez csak a paraszti józan ész, ami okot keres az okozat mögött. Persze nem így mondtam, de mindegy. A barátom nem fogadta el ezt a magyarázatot, így nem is pedzegettem tovább a témát. Jött a húsvét, az iskolaszünet, a nagy eszem-iszom, a nyuszitojások, meg minden. A megváltás mellett mindez eltörpül, de ott van mögötte a tavasz, a természet megújulásának reménye, és az is valami. Ha ez is a megváltás hozadéka, akkor Jézus valóban befejezett művet hagyott maga után. És ebben a paraszti józan ész sem kételkedhet.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.