Jézus Palesztinában

Jézus utolsó estéje a tanítványokkal

2023-05-26
469 olvasó

A távozása előtti estén Jézus még egyszer maga köré gyűjtötte a tanítványait, és azt mondta nekik: most már elég okosak vagytok ahhoz, hogy feltárjam előttetek a valóságot.

Kellemes mediterrán alkonyat volt, a kabócák békésen zürrögtek, miközben a sivatag kövei termoakkumulációs kályhát idéző módon ontották magukból a nap közben eltárolt meleget.

– A csoda, mint olyan nem létezik – kezdte az előadását Jézus.

– De hát Mester! Nem te gyakoroltál csodát többször is a szemünk láttára?! – kiáltott közbe Tamás meglepetten.

– Ahogy mondod, én gyakoroltam – mosolygot Jézus elnézően. – Csakhogy azok egyike sem volt csoda.

– Hogy mondhatsz ilyet ó, Mester?! – zúgolódtak a tanítványok. – Ha nem csoda volt, akkor mi más lehetett például a bélpoklos meggyógyítása?!

– Tudomány – mondta Jézus még szélesebben mosolyogva.

– Tud… micsoda? – hajolt előre Péter annyira, hogy a tűz majdnem belekapott a szakállába.

– A tudomány a világunk megismerésére és magyarázatára irányuló rendszeres módszerek és eljárások gyűjteménye. Célja a megbízható ismeretek megszerzése, a tények és az elméletek kidolgozása, valamint az eredmények ellenőrzése és megismételhetősége – magyarázott Jézus.

– Honnét veszed ezt, Mester?!

– A Wikipédiából.

A tanítványok összenéztek.

– Muszáj elmondanom néktek, hogy a világot nem azok az anyagok határozzák meg, amelyeket láttok és tapintatok, hanem a parányi részecskék. Ha például a Nap helyére egy vele azonos méretű tököt illesztenénk, akkor egy ilyen részecske akkora lenne mellette, mint egy tökmag.

– A Nap alapból akkora, mint egy tök, tehát egy tökmag mellette önmagával egyenlő – bólogatott Máté.

– Frászkarikát! – mondta Jézus. – A Nap irdatlanul nagy, a részecske mellette pedig arányban akkora, mint egy valódi tökmag.

A tanítványok zavartan pislogtak, így Jézus belátta, hogy ez egy zsákutca.

– Na jó, hagyjuk ezt – mondta. – Vegyük inkább a feltámadást!

– Ó, igen! Ez az a csoda, aminek te a részese lettél! – kiáltottak többen is áhítattal.

– Jól van, ha ragaszkodtok ehhez a definícióhoz, elfogadom – adta be a derekát Jézus. – De azt azért nem árt tudnotok, hogy ebben a dologban tevékeny szerepet játszott a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció. E szerint nem lehet egyszerre pontosan meghatározni egy részecske helyzetét és momentumát. Pontosabban, minél pontosabban megmérjük a részecske helyzetét, annál bizonytalanabbak leszünk a momentumára vonatkozó információval, és fordítva. Ha mindezt a hologramkészítés elvével kombináljuk, akkor tökéletesen adottá válik a helyzet egy olyan illúziókeltésre, mint a feltámadás.

A tanítványok most már kifejezetten értetlenkedve néztek egymásra. Jézus látta ezt, és nagyot sóhajtva azt mondta:

– Barátaim! Csodát tenni nem lehet, mert a világ működését a természeti törvények szabályozzák, amiket Atyám kőbe vésett. A teremtés azt feltételezi, hogy a teremtő bizonyos anomáliákat, közismert nevükön csodákat tegyen. A csoda pedig nem más, mint a fizikai törvények időleges kikapcsolása. A baj ezzel csak az, hogy a fizika törvényei egyetemlegesek. Ha tehát valahol csoda történik, ami mondjuk, úgy megy végbe, hogy valakire nem lesz érvényes a gravitáció, akkor ott ki van kapcsolva a gravitáció. Igen ám, de ezzel megszűnik az egyetemlegesség elve, ami szintén egy fizikai alaptörvény! Márpedig ha az egyetemlegesség elve megszűnik, az anyagi világ tartópillére is eltűnik. Könnyű kitalálni, mi következik ebből: teljes megsemmisülés. Aki azt mondja, hogy a mindenhatónak eleve képesnek kell lennie olyan csodára is, hogy a gravitáció csak bizonyos helyeken legyen kikapcsolva, figyelmen kívül hagyja ennek az alapvető fizikai törvénynek a létezését. Mindennek az a hozadéka, hogy ha elfogadjuk létezőként a fizika törvényeit, akkor le kell mondanunk a csodáról.

– És mi van akkor, ha nem fogadjuk el ezt az izét? – érdeklődött Tamás.

– Akkor manipulálhatók lesztek. Jön majd egy szónok, aki azt mondja, a Föld lapos, és ti ezt el fogjátok hinni.

– Miért? Nem lapos? – csodálkozott Bálint. Ő nem apostol volt, hanem kecskepásztor, de arra járt és leült a tűz mellé.

– Nem lapos, hanem gömbölyű – magyarázott Jézus türelmesen. – Az energia pedig tömeg szorozva fénysebesség a négyzeten. De tudjátok mit? Hagyjuk ezt! A kvantumugrásról és az egyidejűségi elvről inkább majd máskor.

– De azt mondtad, holnap elutazol! – szólalt meg Máté.

– Így van: hív a kötelesség – bólintott Jézus.

– Ez esetben mikor fogod nekünk részletesebben is kifejteni ezt a sok csodát, amiről az előbb beszéltél?

Jézus homlokára árnyék vetült.

– Pont arról beszéltem, hogy felejtsétek el a csodát, és foglalkozzatok a lélekkel, mert ahhoz értetek! – mondta.

– De az maga is egy csoda! – szólalt meg András.

Jézus elgondolkodott.

– Igazad van – mondta aztán – Már olyan értelemben, hogy erre tudományos definíció most még nem létezik, és később is sok lesz a vita, hogy a lélek vajon az idegpályákon kószáló mikroáramok hihetetlenül bonyolult szövevénye, vagy inkább a kolloid enzimek ionizált egyvelege.

– Jól van Mester, elhisszük ezt neked, de ha így van, mi ez az egész, ami körülvesz bennünket? – kérdezte Tamás, nem törődve a többiek rosszalló pillantásaival, amiért ilyen sokat tamáskodik.

– Bizony mondom néktek, hogy ez, amit ti világnak hisztek, egy szimuláció – jelentette ki Jézus. – Bár tudom, hogy számotokra ez csak fokozza a káoszt, ami meg nem más, mint az entrópia győzelme a rendezettség felett. De mást mondok: hagyjuk ezeket a súlyos témákat, inkább beszélgessünk a sportról, ahogy férfitársaságban dívik!

– Nincs is olyan, hogy sport – morgolódott Máté, miközben egy bottal a tüzet megpiszkálta.

– Ez tény – jegyezte meg Jézus, miközben felszikrázó a parazsat figyelte. – Erre még várnotok kell vagy kétezer évet. Akkor viszont nem marad más, mint hogy daloljunk együtt néhány szép, régi éneket.

– Ehhez meg borunk nincsen – mondta Jakab. – Megittuk mindet, a feltámadásod örömére rendezett közösségi esten.

– És a puszta közepén vagyunk, ahol kocsmák sincsenek – szólt valaki a sötétből.

– Vizünk van? – kérdezte Jézus.

– Az még akad – mondta Máté.

– Akkor minden rendben. Adjátok ide a tarisznyámat!

– Csodát akarsz tenni, Mester?

– Mondhatjuk.

– De nem te mondtad, hogy csodák nincsenek?

– Azok tényleg nincsenek, de a tarisznyámban van néhány huncut korong, amit az elkövetkező idők borászai úgy neveznek majd: tabletta.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL