Jézus utolsó estéje a tanítványokkal

A távozása előtti estén Jézus még egyszer maga köré gyűjtötte a tanítványait, és azt mondta nekik: most már elég okosak vagytok ahhoz, hogy feltárjam előttetek a valóságot.

Kellemes mediterrán alkonyat volt, a kabócák békésen zürrögtek, miközben a sivatag kövei termoakkumulációs kályhát idéző módon ontották magukból a nap közben eltárolt meleget.

– A csoda, mint olyan nem létezik – kezdte az előadását Jézus.

– De hát Mester! Nem te gyakoroltál csodát többször is a szemünk láttára?! – kiáltott közbe Tamás meglepetten.

– Ahogy mondod, én gyakoroltam – mosolygot Jézus elnézően. – Csakhogy azok egyike sem volt csoda.

– Hogy mondhatsz ilyet ó, Mester?! – zúgolódtak a tanítványok. – Ha nem csoda volt, akkor mi más lehetett például a bélpoklos meggyógyítása?!

– Tudomány – mondta Jézus még szélesebben mosolyogva.

– Tud… micsoda? – hajolt előre Péter annyira, hogy a tűz majdnem belekapott a szakállába.

– A tudomány a világunk megismerésére és magyarázatára irányuló rendszeres módszerek és eljárások gyűjteménye. Célja a megbízható ismeretek megszerzése, a tények és az elméletek kidolgozása, valamint az eredmények ellenőrzése és megismételhetősége – magyarázott Jézus.

– Honnét veszed ezt, Mester?!

– A Wikipédiából.

A tanítványok összenéztek.

– Muszáj elmondanom néktek, hogy a világot nem azok az anyagok határozzák meg, amelyeket láttok és tapintatok, hanem a parányi részecskék. Ha például a Nap helyére egy vele azonos méretű tököt illesztenénk, akkor egy ilyen részecske akkora lenne mellette, mint egy tökmag.

– A Nap alapból akkora, mint egy tök, tehát egy tökmag mellette önmagával egyenlő – bólogatott Máté.

– Frászkarikát! – mondta Jézus. – A Nap irdatlanul nagy, a részecske mellette pedig arányban akkora, mint egy valódi tökmag.

A tanítványok zavartan pislogtak, így Jézus belátta, hogy ez egy zsákutca.

– Na jó, hagyjuk ezt – mondta. – Vegyük inkább a feltámadást!

– Ó, igen! Ez az a csoda, aminek te a részese lettél! – kiáltottak többen is áhítattal.

– Jól van, ha ragaszkodtok ehhez a definícióhoz, elfogadom – adta be a derekát Jézus. – De azt azért nem árt tudnotok, hogy ebben a dologban tevékeny szerepet játszott a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció. E szerint nem lehet egyszerre pontosan meghatározni egy részecske helyzetét és momentumát. Pontosabban, minél pontosabban megmérjük a részecske helyzetét, annál bizonytalanabbak leszünk a momentumára vonatkozó információval, és fordítva. Ha mindezt a hologramkészítés elvével kombináljuk, akkor tökéletesen adottá válik a helyzet egy olyan illúziókeltésre, mint a feltámadás.

A tanítványok most már kifejezetten értetlenkedve néztek egymásra. Jézus látta ezt, és nagyot sóhajtva azt mondta:

– Barátaim! Csodát tenni nem lehet, mert a világ működését a természeti törvények szabályozzák, amiket Atyám kőbe vésett. A teremtés azt feltételezi, hogy a teremtő bizonyos anomáliákat, közismert nevükön csodákat tegyen. A csoda pedig nem más, mint a fizikai törvények időleges kikapcsolása. A baj ezzel csak az, hogy a fizika törvényei egyetemlegesek. Ha tehát valahol csoda történik, ami mondjuk, úgy megy végbe, hogy valakire nem lesz érvényes a gravitáció, akkor ott ki van kapcsolva a gravitáció. Igen ám, de ezzel megszűnik az egyetemlegesség elve, ami szintén egy fizikai alaptörvény! Márpedig ha az egyetemlegesség elve megszűnik, az anyagi világ tartópillére is eltűnik. Könnyű kitalálni, mi következik ebből: teljes megsemmisülés. Aki azt mondja, hogy a mindenhatónak eleve képesnek kell lennie olyan csodára is, hogy a gravitáció csak bizonyos helyeken legyen kikapcsolva, figyelmen kívül hagyja ennek az alapvető fizikai törvénynek a létezését. Mindennek az a hozadéka, hogy ha elfogadjuk létezőként a fizika törvényeit, akkor le kell mondanunk a csodáról.

– És mi van akkor, ha nem fogadjuk el ezt az izét? – érdeklődött Tamás.

– Akkor manipulálhatók lesztek. Jön majd egy szónok, aki azt mondja, a Föld lapos, és ti ezt el fogjátok hinni.

– Miért? Nem lapos? – csodálkozott Bálint. Ő nem apostol volt, hanem kecskepásztor, de arra járt és leült a tűz mellé.

– Nem lapos, hanem gömbölyű – magyarázott Jézus türelmesen. – Az energia pedig tömeg szorozva fénysebesség a négyzeten. De tudjátok mit? Hagyjuk ezt! A kvantumugrásról és az egyidejűségi elvről inkább majd máskor.

– De azt mondtad, holnap elutazol! – szólalt meg Máté.

– Így van: hív a kötelesség – bólintott Jézus.

– Ez esetben mikor fogod nekünk részletesebben is kifejteni ezt a sok csodát, amiről az előbb beszéltél?

Jézus homlokára árnyék vetült.

– Pont arról beszéltem, hogy felejtsétek el a csodát, és foglalkozzatok a lélekkel, mert ahhoz értetek! – mondta.

– De az maga is egy csoda! – szólalt meg András.

Jézus elgondolkodott.

– Igazad van – mondta aztán – Már olyan értelemben, hogy erre tudományos definíció most még nem létezik, és később is sok lesz a vita, hogy a lélek vajon az idegpályákon kószáló mikroáramok hihetetlenül bonyolult szövevénye, vagy inkább a kolloid enzimek ionizált egyvelege.

– Jól van Mester, elhisszük ezt neked, de ha így van, mi ez az egész, ami körülvesz bennünket? – kérdezte Tamás, nem törődve a többiek rosszalló pillantásaival, amiért ilyen sokat tamáskodik.

– Bizony mondom néktek, hogy ez, amit ti világnak hisztek, egy szimuláció – jelentette ki Jézus. – Bár tudom, hogy számotokra ez csak fokozza a káoszt, ami meg nem más, mint az entrópia győzelme a rendezettség felett. De mást mondok: hagyjuk ezeket a súlyos témákat, inkább beszélgessünk a sportról, ahogy férfitársaságban dívik!

– Nincs is olyan, hogy sport – morgolódott Máté, miközben egy bottal a tüzet megpiszkálta.

– Ez tény – jegyezte meg Jézus, miközben felszikrázó a parazsat figyelte. – Erre még várnotok kell vagy kétezer évet. Akkor viszont nem marad más, mint hogy daloljunk együtt néhány szép, régi éneket.

– Ehhez meg borunk nincsen – mondta Jakab. – Megittuk mindet, a feltámadásod örömére rendezett közösségi esten.

– És a puszta közepén vagyunk, ahol kocsmák sincsenek – szólt valaki a sötétből.

– Vizünk van? – kérdezte Jézus.

– Az még akad – mondta Máté.

– Akkor minden rendben. Adjátok ide a tarisznyámat!

– Csodát akarsz tenni, Mester?

– Mondhatjuk.

– De nem te mondtad, hogy csodák nincsenek?

– Azok tényleg nincsenek, de a tarisznyámban van néhány huncut korong, amit az elkövetkező idők borászai úgy neveznek majd: tabletta.