Teljesen véletlenül találtam egy hírt – azt hiszem, a szlovákiai Magyar hét című igen kiváló hetilapban –, ami arról szólt, hogy fölvetődött az igény a világűr közlekedésének szabályozására. Egyelőre még nagyon elméleti az elképzelés, de tény, hogy a légkörön túli tartomány napról-napra zsúfoltabb. A megszámlálhatatlanuk sok műhold mind a maga programozott esze szerint járkál az égi pályákon, kész csoda, hogy még nem ütköztek össze. Az is csak a szerencse dolga, hogy Héliosz szekere magasabb sztrádán közlekedik, mert ha nem így lenne, a zsúfoltság bizony meg-megakasztaná.
A korábbi tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaminek a lehetősége fölvetődik, egy kellően morbid jövőben meg is fog valósulni. Nem létezik olyan eltorzult fantázia, amit előbb vagy utóbb ne érne utol a valóság, hogy összeakassza a lábát, mint mi egymásnak a tornaórán iskolás korunkban. A következmény ilyen esetben mindig egy kivédhetetlen pofára esés, és ez metaforikusan is érthető, főként, ha az űrbéli közlekedés szabályozása a téma. Mert ebben az esetben a még nagyobb káosz szinte borítékolható. Legelőször is jön majd a felszabadult érzés, hogy ha már az űrforgalom jogi keretet kapott, nincs akadálya annak, hogy magánemberek is űrhajóba pattanjanak. Betartják majd a jobbkézszabály – akinek a nap balról világít, az elsőbbséget köteles adni annak, akinek nem –, és figyelnek a hologramos jelzőtáblákra, amelyek olyan veszélyeket jeleznek, mint pl. élienek az úttesten, vagy szembejövő ufóknak az elsőbbségadás kötelező. Az ég pedig elsötétül az űrbéli motorok kipufogógázaitól, mert azt, hogy elektromos járgányok röpködjenek az égi autópályákon, az akkumulátorok súlya miatt kizártnak tartom.
Első hallásra talán túlzásnak tűnik, hogy mindez valahai is a hétköznapok része lesz, de alátámasztja ezt az a földi tapasztalat, hogy amíg nem léteztek közlekedési szabályok, addig idelent is csak egy-két autó szaladgált az utakon, ám mihelyst a hatóság kijelölte, hogy ki, miként és merre kanyarodhat, elszabadult a pokol.
Másfelől pedig az is tény, hogy a közlekedés rendjének betartatása mindig a rendőrség feladata, vagyis muszáj lesz bevezetni az űrbéli járőrözést és trafipaxolást. Aki átlépi a fénysebességet, akkora bírságot penget, hogy rámegy az atomtöltetű gatyája. És sok minden mással együtt szükséges lesz kijelölni az űrfolyosókat az elágazásokkal, csomópontokkal, csatlakozási lehetőségekkel, parkoló és veszteglő zónákkal, töltőállomásokkal, felügyelő és segélyhívó rendszerekkel, pályakarbantartókkal, miegyébbel, nem beszélve az űrjogsiról, amit majd a Szaturnusz és az Uránusz közötti vizsgapályán lehet megszerezni. A félnivaló az, hogy ez a sok létesítmény, jelzőtábla, és logisztikai elem úgy betakarja majd az eget, hogy idelentről még nagybőgőnek sem fogjuk látni.
Jelzem: ez nem holnap lesz, de hogy honlapután vagy azután az biztosabb, mint a világvége. Arról pedig köztudott, hogy akkor is eljön, ha nem akarjuk. Talán éppen így, űrbéli sztrádán száguldozva.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
