Jogászok bolygója

2021-12-28
544 olvasó

Amikor az Úr sokadik esztendejében a koronavírus úgy mutálódott, hogy a maga primitív szintjén azt cincoghatta: ez igen, mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán, létrejött a tudósok számára alfabétagammának nevezett variáns, amire nem létezett semmilyen földi orvosság.

Hiába szajkózta a média, hogy a korábbi vakcinákból gyártott koktél megvéd a komplikációktól, mindenki látta, hogy a fertőzés megállíthatatlan, a betegség lefolyása pedig drámaian gyors és egyszerű. Mindazok, akik rossz sorsuk következtében benyalták az alfabétagammát, az első tünetek megjelenése után cirka öt perccel egy kurta Jézus, segíts! kiáltást hallatva jobb létre szenderültek. Tetézte a bajt, hogy az új vírus átment a fél méter vastag betonfalon, és a kazánlemezzel megerősített pozdorja lakótelepi ajtón, ami azt jelentette, hogy kampec, finito, konyec filma. Az emberiségnek ezennel befellegzett.

Aztán megtörtént a csoda: egy Chicagóban pozitív tesztet produkált harmadéves jogászhallgató másfél nap után gyógyultan kelt fel az ágyából, ami értetlenkedéssel töltötte el a tudósvilágot. Nem sokkal ezután Angliából, Németországból és Zanzibárból is több csodálatos felépülést jelentettek, amelyekben az volt a metszéspont, hogy az érintettek mindannyian jogász végzettséggel rendelkeztek. A Skót Nemzeti Egyetem Nemváltoztatási Tanszéke ekkor végezte el korszakos kísérletét azzal, hogy szándékosan megfertőzött néhány válóperes ügyvédet az alfabétagammával, és arra a megállapításra jutott, hogy az új variáns ellen a jogász végzettség százötven százalékos védelmet nyújt.

A gyógyszergyárak ezután kihajigálták a laborokból víruscentrifugákat, és gyorsított ütemben átálltak a jogászképzésre. A felvételi irodák előtt csakhamar hosszú sorok kígyóztak, mert mindenki szerette volna mielőbb felvenni az első, belépő szintű dózist a római jogból, ami ugyan nem nyújtott abszolút védelmet, de azt megakadályozta, hogy a fertőzöttek logikus és a józan észnek megfelelő döntéseket hozzanak. A könyvkiadók nem győzték piacra zúdítani a koncentrált jogszabály gyűjteményeket, meg az olyan, egyszer használatos tubusokat, amelyekben csak egy elszeparált törvény, vagy rendelet lapult, de a tapasztalatok szerint ideig-óráig ez is távol tartotta a kórt az olvasójától.

Aztán bekövetkezett az, amire senki sem számított. Való igaz, hogy a jogászok száma világszerte örvendetesen növekedett, de az így szerzett nyálimmunitás nem volt mentes a mellékhatásoktól. A jogászokban ugyanis megjelent a pereskedési kényszer. A vírustól tehát megmenekült, ám a jogszabályok bűvkörébe került védettek ellenállhatatlan kényszerét érezték annak, hogy mindenféle mondvacsinált ügyekkel bíróság elé citálják egymást, aminek következtében a tárgyalások száma nagyon hamar csúcsot döntött. Mire az emberiség hármat számolt, már nem lehetett szabad tárgyalótermet találni, így a pereskedők a folyosókon, vagy a nyílt utcán voltak kénytelenek érvelni, ami soha nem látott káoszt okozott.

Az élet megszokott rendje teljesen felborult, mert már egy közönséges bolti vásárlást sem lehetett lebonyolítani paragrafusok ismertetése és perrel fenyegetőzés nélkül. Ekkor léptek színre a SWAT-bíróságok, amelyek egy jogi érvelésekkel tökéletesített bankrablást pl. úgy akadályoztak meg, hogy precízen ismertették az elkövetőkre váró tárgyalás kínszenvedéseit. Persze voltak, akikre ez nem hatott, mert a jogi érvekre precedenspéldákkal vágtak vissza, ami szabályos háborút eredményezett.

Hamarosan ki is alakultak az első jogi zavargások, amikor az elégedetlenkedők házi gyártású jogszabály-tervezetekkel rontottak rá a törvényes rend paragrafusokkal állig felfegyverzett képviselőire. Csak úgy süvöltöttek a találomra leadott bekezdések, amelyek becsapódó pontjai és alpontjai tovább növelték a káoszt. A lakosság azon része, amely megtagadta a jogi képzést, az ököljogra és a szabad lincselésre hivatkozva szegült ellen a törvényes rendnek, amelyet legelszántabban a nyugdíjból előráncigált öreg bírók védelmeztek.

Az már elhanyagolható semmiség mindehhez képest, hogy a jogász végzettséggel rendelkező népesség számának megugrásával párhuzamosan csökkent a pékek, szemétkihordók, szerelők és egyéb szolgáltatást végzők száma, nem beszélve a termelésben részvevőkétől, mert az gyakorlatilag meg is szűnt. Innentől pedig azon sem érdemes csodálkozni, hogy az úr sokadik esztendejét követő új évben a föld lakossága mind egy szálig éhen pusztult. Mentségükre legyen mondva, hogy ezt jog- és törvényszerű formában hajtotta végre, miáltal pont került az évek óta elhúzódó járvány végére is, mindannyiunk nagy örömére.

Kár, hogy a „mindannyiunk” jelen esetben nem több egy szép, nagy, kerek nullánál.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

1 Comment

  1. Érdekes írás.
    Elgondolkodtató és szórakoztató.
    Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL