/

Kaland a kórház szélén

149 olvasó

Reggel 9-re kellet bemennem a kórházba egy négynapos kivizsgálásra. Időben odaértem és jelentkeztem a nővérpultnál. Kérésre helyet foglaltam, aztán vártam. Sokáig senki sem szólt hozzám, ezért egy arra járó nővérnek megemlítettem, hogy kivizsgálásra jöttem, befekvéssel. A nővér azt mondta, beszéljek a főnővérrel. Megkérdeztem, ki az, mire azt mondta, a hosszú, szőke hajáról fel fogom ismerni.

Úgy fél óra múlva megjelent egy hosszú szőke hajú nővér. Odaugrottam és megkérdeztem, ő-e a főnővér. Azt mondta igen, de sok dolga van. És elviharzott. Negyed óra múlva láttam, hogy nyugodtan kávézgat a kolléganőivel.

Feltűnően sétálgatni kezdtem, de eredménytelenül. Fél 11-kor a nővér végre odajött hozzám és hagyta, hogy elmondjam jövetelem célját. Megígérte, hogy szól a főnővérnek.

Halk tanácskozás után az igazi főnővér közölte velem, hogy az ágy, ahova kerülök, csak este szabadul fel.

Nem sokkal ezután megjött a kezelőorvosom, és intézkedett. Előrébb léptünk. Bizonyos Karel nővér – no nem Gott – felvette az adataimat, egy fiatal doki pedig megvizsgált. A cuccaimat bepakolhattam az elődöm szekrényébe, aki még mindig az ágyán feküdt, de már összecsomagolt.

Hamarosan elküldtek EKG-ra és mellkasröntgenre, majd vért és vizeletet vettek. Aztán közölték, hogy négy helyett hat napot kell maradnom, mert hétvége lesz és akkor semmit nem csinálnak a kórházban.

Az első vizsgálatokkal hamar végeztünk, de megtudtam, hogy az ágyam csak 3-kor szabadul fel. Viszont öröm, hogy ebédet is kapok.

Úgy döntöttem, inkább kimegyek a városba és megebédeltek, nem sürgetve a visszatérést.

Fél négyre értem vissza, akkor pakolták össze az ágyelődöt és vitték el. Öt óra lett, mire birtokba vehettem a fekhelyem.

Bementem a kórterembe és a következő látvány fogadott: az 1-esen a 93 éves Anton bácsi feküdt, a vizelete katéteren csöpögött egy zacskóba, be volt pelenkázva, az egész teste tele volt véraláfutásokkal és nagyot hallott. Nem tudott önállóan járni, de mégis mindig menni akart, nem törődve a katéterrel meg a zacskóval. Ezért egy szép kis rácsot tettek az ágya oldalára, amit már hasmánt sem tudott átvinni. Persze azért próbálkozott, és amikor a nővérek evés után elfelejtették visszatenni a rácsot, majdnem világgá is szaladt.

A 2-esen a 64 éves Josef bácsi feküdt, 137 kiló, cukros és vizes, olyannyira, hogy az alsó lábszára teljesen be volt dagadva, olyan elefántiózisosan.

A 3-as lett az enyém, frissen huzatolva, alatta fertőtlenítő felmosással, külön szekrénnyel.

A 4-esen Vaclav bácsi feküdt, kövér volt és a bevérzett lábaival alig tudott járni, de Anton bácsival ellentétben, ő még kijárt a WC-re. És persze nagyot hallott. Vaclav bácsi a csapba hugyozott és a szaros vécépapírját a borotválkozó tükör előtt hagyta.

Hatkor hozták a vacsorát és a gyógyszereket. Viszont előtte volt egy kedves étvágygerjesztő felvezetés: Anton bácsi úgy összeszarta magát, hogy kifolyt a pelenkából az anyag. Kockasajthoz, parizerhez kiváló ez a szag, ezután már minden ízlik. Főleg ha az ember éhes.

Vacsora után nagyon izgalmas programok voltak, zenés-táncos ismerkedési est tréfás vetélkedőkkel és játékokkal, a nővérkék vizespóló versenyével, tombolával és filmvetítéssel. Alig bírtam visszamenni a szobámba a tízórás ellenőrzésre.

Na jó, ez nem igaz. Olvastam, rádiót hallgattam és megpróbáltam a tévét bekapcsolni. Nem sikerült. Utólag már nem is értem, miért csodálkoztam.

A három szobatársam már 7-től alukálgatott, de én 10 óra körül még azon merengtem, hogy a három különböző hangot kiadó ember mellett hogyan fogok elaludni. Anton bácsi nyögdösött, Josef szuszogott, Vaclav nehezen – és hangosan – lélegzett.

Na itt szöktem meg, a dress code szerinti pizsoma-fürdőköpeny kombót civilre cseréltem és háromnegyed 11-kor fogtam egy taxit.

Másnap 6-kor, ellenőrzéskor ott voltam. Karel nővér – no nem Gott – lázat mért és vérnyomást.

Nem buktam le, minden rendben volt, kivéve, hogy Anton bácsi letépte magáról a pelenkát, csak hogy jó legyen az étvágyunk…

Stefan Berg

(Teplice, 1981.) a Karlovy Vary Műszaki Egyetemen jogot tanult, majd szülővárosának bíróságán vállalt írnoki állást. Több száz jogszabály értelmezésében vett részt, mígnem egy barátja unszolására leírt egy megélt élményen alapuló abszurd történetet, aminek átütő sikere lett a jelenkori cseh irodalmi portálokon. Stefan Berg ezek után teljesen felhagyott jogászi karrierjének építésével, és Skoravecbe, egy kis Moldva-parti faluba költözött, hogy a helyi periodikának szerkesztője legyen. Novelláiban a modern, elidegenedett, önmagával és a környezetével meghasonlott ember hányattatásait ábrázolja. Első kötete, a Poros úton mindenki köhög megjelenés előtt áll.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft