Kalandozás Moldáviában és az Északkelet Balkánon

Társasutazás közben pokolian nehéz igényes módon fotografálni. A terep ismeretlen, az idő kevés és mivel rendszerint délben, magas napállásnál érkezik meg a csoport az adott helyszínre, a fényviszonyok katasztrofálisak. De az ember nem azért kínlódik több ezer kilométert egy buszba préselődve, hogy ezek a nüánszok elvegyék a kedvét a kattintgatástól. A rendelkezésére álló szűk időkeresztmetszetben nem törődik semmilyen kompozíciós elvvel, hanem buzgón gyártja a digitális szemetet, amelyről csak odahaza, a matéria megtekintése után derül ki, hogy alig vagy egyáltalán nem haladja meg a szégyenteljes szintet. Az utazás közben gyártott képek megtekintése emiatt a kívülállók számára fölér egy tortúrával. Senkit sem érdekel, milyen templom előtt álltunk fapofával, vagy milyen volt a tenger horizontja fölött a naplemente, hogy a többi turistafotós szörnyűségről ne is beszéljünk. Ha viszont minden művészettel kapcsolatos beidegződésünket félretéve, csak magát az út, az utazás hangulatát próbáljuk kiragadni az anyagból, mindig akad néhány fotó, amely a maga tökéletlen formájában is érdekes lehet. Ebben reménykedem én is, amikor ezt a gyűjteményt közmegtekintésre bocsátom. A galéria két kivételtől eltekintve saját termés – a képek többségét buszból, menet közben készítettem, ezért a technikai hibákért előre is elnézést kérek –, a megjelölt kivételek, közöttük a fentebb látható betekintő kép Pál Zsuzsa éleslátását dicsérik.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.