Karamba – új Zabranjeno Pušenje album

2022-06-03
471 olvasó

Ma reggel, június 3-án, pénteken 9 órakor a szarajevói székhelyű Zabranjeno Pušenje on-line premier keretében leadta legújabb albumának teljes anyagát. Nem szőröztek a fiúk, úgy ahogy volt, az egész matériát kidobták az éterbe. Még egyszer mondom: pénteki napon, délelőtt, munkaidőben történt, ami Boszniában egy kissé megnyújtott coffee time. Csak dicsérni lehet a fiúkat emiatt a kezdeményezés miatt, mert bár a zeneszámokat ugyan fogja a jogdíj, a hallgatásuk élményét nem gátolja semmilyen akadály.

Amikor egy kritikus nyíltan bevallja, hogy erősen elfogult a vizsgált téma iránt, az a legjobb állapot. Nem kell megjátszania, hogy ő a közömbös kívülálló, és csak véletlenül tévedt az adott területre, vagyis az álságosság jelen esetben nem érvényesül: itt és most nyíltan beismerem, hogy elkötelezett híve vagyok ennek a formációnak. Részben, mert szarajevóiak, részben, mert tetőtől talpig bosnyákok (még úgy is, hogy tudomásom szerint a szólógitárosuk, Toni Lovic nem is muzulmán), vagyis azt a populációt képviselik itt, Európában, amelyet a fejlett Nyugat megvet, pedig tanulhatna tőle vagányságot és életszeretetet.

A Zabranjeno Pušenje ebből a magas hegyekkel körülvett kulturális fészekből nőtt ki még a jugoszláv időkben és egyike volt azoknak a bosnyák – szarajevói – együtteseknek (Bijelo Dugme, Crvena Jabuka, Hari Mata Hari, Plavi Orkestar, stb.), amelyek hatalmas kulturális lábnyomot hagytak maguk után a Balkánon. A hatalmas választékból, ami Szarajevót egyfajta kulturális nagyhatalommá tette, ma már csak a Zabranjeno aktív. Részben azért, mert az eltelt évtizedek során a tagsága folyton cserélődött – még Emir Kusturica is tépkedte a basszusgitár húrjait ebben a formációban, pontosabban annak a szalonzenekarrá suvickolt No Smoking Orchestra változatában, amely a nemzetközi porondon is szép sikereket ért el.

Az eredeti Zabranjeno viszont megmaradt ízig-vérig bosnyáknak, így a külvilág vagy a balkáni kötődésekkel, gyökerekkel nem rendelkezők számára elérhetetlenek. Ráadásul az évek során az általuk létrehozott dalok nyelvezete is egyre erőteljesebben bosnyákosodott, ami még a hozzám hasonló, a szerb és a horvát nyelvvel többé-kevésbé elboldogulók számára is megnehezíti a megértést.

De hogy erről az új albumról végre szót ejtsek, az első hallásra is elmondható róla, hogy abszolút illeszkedik a banda jellegzetes hangzásvilágához. Erőtejesen rockos az alap, itt-ott megspékelve egy kis hegedűszóval, meg egyéb finomsággal, amelyet Sejo Sexon egyedi vokálja tesz teljessé. A nyolcvanas években, a Zenica Bluesban még könnyedén kihámoztuk a muzulmán kultúrához köthető kifejezések jelentését (főleg, ha abban a szerencsében volt részünk, hogy a Jugoszláv Néphadseregben szolgáltunk), de most már ez nem működik. Még nekünk, ex-jugóknak is szótár kell Sejo Sexon szövegeihez, akik pedig a szerb vagy a horvát nyelvet éppen csak kóstolgatják, legfeljebb töredékeket értenek meg belőle.

Viszont az elmondható, hogy a téma, a korszak és úgy általában az ex-yu rock kedvelőinek a Zabranjeno Pušenje zenéje mindig egyfajta időutazás. Az új album híven követi ezt a vonulatot. Kifiguráznak mindet és mindenkit ebben a szétesőfélben lévő világban, miközben az öniróniával sem takarékoskodnak. Utóbbira talán legszebb példa a Korona hit pozitivan című dal, ami arról szól, hogy Sejo egészsége már eléggé gallyra ment a kafanákban, és a drogoktól is éppen csak megmenekült, úgyhogy semmiképpen sem kaphatja el a vírust. A finom humor csak úgy tobzódik ebben a dalban, de éppen ilyen ütős a Blues predsjednika opštine is, ami a politikusokat figurázza ki. Az album többi része eléggé vegyes, van például néhány dal, amely egyértelműen a már említett jugó-nosztalgiát erősíti (Čovjek starog kova, Uzdignuta čela), de vannak aktualitásokra hajazók is, nem csoda, hogy ezt a bandát a maga kulturális közegében minden korosztály imádja.

A télen fölkerült a YouTube-ra egy videójuk, amelyben a Szarajevó melletti Igman hegyen, szabályos hóviharban tartottak koncertet a síelőknek. Ilyen belevaló rockereket itt, Budapesten is szívesen látnánk, és nem csak hóviharban.

Az album osztályzata (első hallgatás után: 10/8)

 

(Az album ezen a linken hallgatható meg)

 

 

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL