Ki a nagyobb: Djokovics vagy Ronaldo?

A teniszrajongók biztosan tudják, hogy Novak Djokovics a megnyert Roland Garros döntő után odament egy kisfiúhoz, barátságosan átölelte, majd megindult vissza a pálya felé, tovább ünnepelni. De néhány lépés után – mint akit angyalszárny érintett meg – hirtelen megfordult és átnyújtotta az ütőjét a kisfiúnak.

A megajándékozott az örömtől hisztérikus rohamot kapott, és ez még kedvesebbé változtatta ezt az egyébként is megható történetet. Nem divat egy Grand Slamet nyert ütőt csak úgy elajándékozni, és főleg nem, ha ez a győzelem történelmi. Novak Djokovics ugyanis az első olyan teniszező, aki mind a négy nagy tornán legalább kétszer diadalmaskodni tudott. A szakértők úgy tartják, hogy az a bizonyos ütő alapból megér vagy 25-30 ezer dollárt, de a boldog kisfiúnak ez a valószínűleg semmit nem jelent. Gyanítható, hogy nem válik meg ettől az ajándéktól soha, mert az őt ért szerencse arányaiban olyan, mintha Artúr király a győztes ütközete után nekiadta volna az Excaliburt egy lovászfiúnak.

Djokovicsot ennek ellenére a szurkolók többsége nem kedveli, de hogy pontosan miért is, az számomra régóta rejtély. Mindenkivel kedves, közvetlen és empatikus, de a pályán kétségtelenül egy alien. Nem olyan hideg, távolságtartó, mint Borg volt a maga idejében, de nem is egy McEnroe, akinél tenyérbe mászóbb alakot nem cipelt még hátán a teniszpálya. Nole valahol kettejük között félúton helyezkedik, már ami a játékot illeti, mert a pályán kívül mintha másik ember lenne. Közvetlenségét, figyelmességét rengeteg eset bizonyítja, de az ellene szurkolóknak ez sem elég. Balkáni vadembernek tartják, és mindenütt a fogást keresik rajta. Ilyen ellenszélben lett a világ első számú teniszezője, és már nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy GOAT-tá, minden idők legjobbjává váljon.

És most itt van ez a gesztus, ami önmagában is érdekes, de az igazi csemege a sajtótájékoztatón történt, amikor az újságírók rákérdeztek az esetre. Djokovics azt válaszolta, hogy a kisfiú lelkesedését már meccs közben észrevette, és végig szem előtt tartotta. A gyerek tanácsokkal látta el, biztatta, edzői utasításokat adott neki, amikor Tsitsipas 2-0-ra vezetett a szettekben. Képzeljék el ezt a szituációt: a Roland Garros döntőjében csak egy hajszál választja el a vereségtől, de neki eközben arra is van energiája, hogy egy kisfiúra figyeljen, aki oly kedvesen drukkol neki. Szinte biztos, hogy ez adott erőt Nolénak, mert az ilyen rajongókat egyszerűen nem szabad cserben hagyni. Amikor pedig a fordulat bekövetkezett, és a világelső beütötte a meccslabdát, nem feledkezett el a segítőjéről.

Minden elemében kedves, megható ez a történet, nem csoda, hogy a róla készült videó az egész világot bejárta. Igaz, kissé árnyalja a képet, hogy a francia teniszszövetség tiltott reklám miatt sorra leszedeti a megosztókról az esetről készült anyagokat, és azt is hangoztatják, hogy Nolénak a meccs utáni fényképezkedés során kötelessége lett volna azzal az ütővel megjelenni, amellyel megnyerte a meccset, de odáig nem merészkedtek, hogy emiatt elvegyét tőle a titulust. Olyan ez, mint Lenin elvtárs kegye, aki köztudottan visszadobta a gyerekeknek a kertjébe rúgott focilabdát, pedig akár közéjük is lövethetett volna.

De következzen az ellenpont! A Roland Garros döntő után nem sokkal a mieink a Puskás Arénában találkoztak a portugálokkal. Az eset kapcsán rendezett sajtótájékoztatón Christiano Ronaldo indulatosan eltolta magától a kólát és fölemelt egy kis palack vizet, hogy ezt kell inni. A Coca Cola ettől az egy mozdulattól azonnal bukott négymilliárd dollárt, a részvényei pedig megismerkedtek a gravitációval. A legfrissebb információk szerint ehhez Ronaldónak nincsen semmi köze, de szerintem csak próbálják menteni a menthetetlent. Az ugyanis tény, hogy a rajongók mindenben vakon követik az eszményképeiket, Ronaldo pedig TOP 10-es sztár, a követőinek száma így százmilliós nagyságrendekre rúg.

A Coca Cola tehát így, vagy úgy, de egy kicsit megingott, és ebben az is szerepet játszhatott, hogy Ronaldo rendezett egy durcás kirohanást, ami jelen esetben – merő véletlenségből – jó ügyet szolgált. Nem vitás ugyanis, hogy a kóla egy pacsmag, és lassan, ám biztosan romba dönti a világot. A világcég globális nagyhatalom, nincs olyan erő, ami fel tudna lépni ellene, legalábbis mostanáig így hittük. De Ronaldo megmutatta a győzelem lehetséges útját: ha azok a galaktikus sztárok, akik különféle akciók keretében nagy sajtófigyelem közepette védik a delfineket meg a fákat, hatástalan, álságos jóemberkedéseik helyett félrelöknék maguktól azokat az ételeket, italokat, amelyek fogyasztása lassú öngyilkosság, talán más volna a nóta hangfekvése. Az olyan gigasztárokra gondolok, mint amilyen Messi, mert őt szinte isteneknek kijáró tisztelet övezi. Képzeljék el, ha egy sajtóeseményen Messi látványosan lesöpörne az asztalról egy mekis hamburgert és elővenne néhány friss gyümölcsöt, hogy ezt egyétek gyerekek, ne azt a szart, amit félredobtam. Szóval az út megtaláltatott, csak járni kéne rajta.

A kérdés ezek után már csak az, hogy melyik cselekedet szolgálja jobban a világ megmaradásának ügyét? Nehéz a válasz. Kétségtelen, hogy Ronaldo indulata látványosabb eredményt hozott, ugyanakkor Djokovics ajándékozása emberibb, és semmi köze a pénzhez meg a multicégekhez. Ha ez számít valamit, én őrá szavazok.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.