/

Kibertámadás Kovács úr ellen

216 olvasó

Kibertámadás Kovács úr ellen? Miről is beszélünk? Az országok, intézmények, cégek elleni kibertámadások mindennaposak lehetnek, s számunkra megszokottak, tudjuk. De ki a csuda intézne kibertámadást Kovács úr vagy Kovács asszony ellen? Hisz az egyént ma már több oldalról is biztosítják! Vagy mégsem? Kisabszurdunkból kiderül, hogy ez a védelem bizony korántsem olyan széles körű.

 

Bár e sorok írójának a neve nem Kovács, annál sokkal ritkább nevet kapott vezetéknévként, mégis a Kovácsok nevében beszél. Az átlagemberek nevében, akiknek most már el KELL hinniük, az online maffiózók ellenük is dolgoznak, az ő kis pénzükre is pályáznak, és nem dőlhetnek hátra egy percre sem, azzal a jelszóval, hogy „ki ácsingózna az én összekuporgatott vagyonkámra,” mert higgyék el, van, aki arra is igényt tart! „Kleine Fische, gute Fische” – gondolják magukban és már indítják is a támadást.

Kovács úr (azaz én), amikor még az egyik népszerű bevásárlóközpontban nem tudott vásárolni a bankkártyájával – semmire sem gyanakodott, legfeljebb műszaki hibára. Háborús időket élünk, ugyebár, s ki tudja, a sérülékeny rendszer mikor, milyen szeszélyből vall csődöt.

Ellenőrizendő, nincs-e valami rejtett csavar a történetben, pénzkivétel céljából elballagott a legközelebbi bankautomatához, de ott sem járt sikerrel. A rendszer kiírta: a tranzakciót nem engedélyezik. Elment egy másik helyre, ott sem engedélyezték. Mi történhetett?

Rögvest felhívta a bank ingyenes számát. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a számtalan gomb megfelelő kiválasztása után kellemesnek szánt, ám valójában az ügyfélnek kellemetlen klasszikus, melankolikus zene fogadta. Kissé elszomorította ez a tény, ez ugyanis azt jelenti, még egy ideig várakozni kell, hogy az ügyintéző jelentkezzen. Végül vonalba került és elmondhatta személyes sérelmét. Panaszában azt kifogásolta, miért is nem fizethetett kártyával és miért is nem vehette ki a megfelelő összeget a bankjából.

Az ügyintéző nehezen szedte össze magát, de egy idő után kibökte a lényeget:

„– Igen, ahogy nézem, itt történt egy vásárlás 36.990 forint értékben a … – és itt elhangzott a cég neve, aminek különösebb jelentősége nincs, mert úgyis álcáról van szó. A lényeg, hogy a rejtőzködő cég levonta ezt az összeget. De itt még nincs vége a dolognak, az ügyintéző tovább folytatta – S aztán ezt az összeget ez a cég még többször leemelte a számláról tartozás címén.

– De én nem vásároltam semmit a neten legalább egy hónapja! – hökkent meg az ügyfél. – A netes vásárlásnak egyáltalán nem vagyok barátja és csak legális felületen használom a kártyám adatait.

– Az nem jelent semmit, legális felületen is hozzáférhetnek az adataihoz a hackerek.

– De mégis hányszor emelt le róla? – kérdezte kétségbeesetten Kovács úr ( azaz a kisember szerepében vergődő én).

– Összesen hatszor vette le. Szombat hajnalban, félpercenként, amíg a bank letiltotta a tranzakciót és a bankkártyáját is.

– De mi lett a vásárlás címén levont összeggel?

– Az hiányként jelentkezik, 221.400 forinttal lett kevesebb a számláján.

A szívszélhűdés határán táncoló Kovácsot ez a hír felettébb lesújtotta. Rögtön jogorvoslat iránt érdeklődött.

– Sajnos nem tudom semmi jóval biztatni – közölte a hivatalos hang – hackertámadás esetére nincs biztosítása, csak alapbiztosítása van. Kívánja megkötni a különleges biztosítást?

Eső után köpönyeg, gondolta Kovács, de persze kívánta. Megkötötték az új szerződést, ám ettől még a pénz nem lett meg. Felvetette tehát a támadásról szóló panaszbejelentést is. Az ügyintéző a bank nevében három nap múlvára ígérte a választ.

Három nap múlva a gyászos hangulatban lévő Kovács valóban kapott egy nehezen értelmezhető levelet, miszerint az összeget, a 221.400 forintot mégis csak jóváírták a számláján. Mivel a bank virágnyelven fogalmazott, bement egy fiókba és érdeklődött az elveszett pénz után. Kiderült, hogy valóban megkapta a jóváírást. S ami igazán abszurd– nem is kicsi –, a banki ügyintéző is megemlítette, hasonló módon vették le őt is ismeretlen hackerek 150.000 forinttal. Az eset tehát egyáltalán nem példa nélküli. A gazdaság ezen ágazata bezzeg nem stagnál, hanem dinamikusan fejlődik.

Még ott, a fiókban „körbebástyázta” számláját. Arról, hogy az újdonságként bevezetett ötjegyű vásárlási kód mire is való, nem esett szó, valójában nem is érdekelte már, hogyan férkőztek a számlájához. Örült, hogy megúszta. A hackerek mindig egy lépéssel előttünk járnak és meg kell tanulnunk, hogy nekik most a kis hal is jó hal – Kleine Fische, gute Fische – ezekben a válságos időkben. Azaz sok mindenre alkalmas zsenialitásukat, mely előtt a vásárlási kódok és mindenféle biztosítékok csak egy aprócska akadályt jelentenek, a Kovács urak bankszámlájának megcsapolására is használják. Hisz, aki a kicsit nem becsüli…

Paládi Zsolt

1968-ban született, Budapesten. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett, majd 1994-től 1998-ig a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban dolgozott. 1998-tól 2012-ig tevékenykedett a Magyar Nemzeti Levéltárban. Irodalmi publikációi mellett számos társadalomtörténeti munkát is jegyez. 2012 augusztusától 2012 karácsonyáig Dániában tartózkodott, európai ösztöndíjjal. 2014-ben a Napsziget a Művészetekért Alapítvány Bólya Péter-díjában részesült. Jelenleg kollégiumi nevelőként dolgozik.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft